A Monopoly a 30-as évek vi­lág­gaz­da­sá­gi vál­ság­tól súj­tott Ame­ri­ká­já­ban szü­le­tett meg, egy meg­él­he­té­si gon­dok­kal küz­dő, mun­ka­nél­kü­li mű­szer-el­adó, bi­zo­nyos Charles Darrow ke­zei kö­zött. A kez­det­ben kéz­zel ké­szí­tett tár­sas­já­ték ha­mar nép­sze­rű lett Darrow is­me­rő­sei kö­ré­ben, száj­ról száj­ra ter­jedt a hí­re, így egy idő után már nem tud­ta tar­ta­ni a lé­pést a nö­vek­vő ke­res­let­tel, a na­gyobb vo­lu­me­nű so­ro­zat­gyár­tás­hoz nem volt elég tő­ké­je (igaz, így is mint­egy 5000 da­ra­bot ér­té­ke­sí­tett 1933–34-ben), ezért szak­mai be­fek­te­tő után né­zett. A já­ték­ipar­ban már ak­kor is nagy­pá­lyás Parker Brothers-nél előbb csú­nyán el­haj­tot­ták, majd – nem egé­szen egy év­vel ké­sőbb – a si­ke­re­ket lát­va ön­kri­ti­kát gya­ko­rol­tak, meg­ke­res­ték a fel­ta­lá­lót és meg­ál­la­pod­tak, így 1935-ben már a cég ne­ve alatt in­dul­ha­tott hó­dí­tó út­já­ra a Monopoly.
Ma­gyar­or­szá­gon ek­kor­tájt je­lent meg a Capitaly, ami­ben bu­da­pes­ti in­gat­la­nok­kal és köz­mű­vek­kel le­he­tett üz­le­tel­ni. A Capitaly-t egy­ér­tel­mű­en a Monopoly ih­le­tet­te, bár 40 he­lyett 42 me­ző ta­lál­ha­tó a táb­lán és az el­ren­de­zé­sük is kü­lön­bö­zik va­la­me­lyest az ere­de­ti­től. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en mind­két ka­pi­ta­lis­ta já­ték til­tó­lis­tá­ra ke­rült, de mint min­den­re, er­re is volt szo­ci­a­lis­ta meg­ol­dás: a „Tel­je­sítsd a ter­vet!”. A részt­ve­vők az ál­ta­luk ve­ze­tett terv-országot igye­kez­nek győ­ze­lem­re vin­ni, élet­szín­vo­nal-pon­tok gyűj­tö­ge­té­sé­vel – a pénz­re nincs gond­juk, a mil­li­ár­dok kor­lát­la­nul áll­nak ren­del­ke­zé­sük­re, a nye­rő stra­té­gia a ne­héz­ipar fej­lesz­té­se.
Ké­sőbb, már a ká­dá­ri idő­szak­ban ezt vál­tot­ta fel a „Gaz­dál­kodj oko­san!”, majd a „Ta­ka­ré­kos­kodj!”. Míg előb­bi­ben egy há­zat kel­lett meg­vá­sá­rol­ni, be­ren­dez­ni (pl. por­szí­vó­val és kony­ha­bú­tor­ral), va­la­mint
2 000 Ft-os meg­ta­ka­rí­tást ös­­sze­gyűj­te­ni, ad­dig utób­bi már jó­val me­ré­szebb cé­lo­kat tű­zött ki ma­ga elé: há­rom­szo­bás há­zat, au­tót, hét­vé­gi há­zat és 10.000 fo­rint­nyi meg­ta­ka­rí­tást. A két já­ték kö­zös jel­lem­ző­je, hogy a ka­pi­ta­lis­ta ere­de­tik­kel szem­ben a já­té­ko­sok nem egy­más ká­rá­ra gaz­dag­sza­nak, min­den­ki ró­ja csak a kö­rö­ket, és előbb-utóbb lesz kétszoba-konyhája, por­szí­vó­val és ping­pong-asz­tal­lal, az ál­ta­la nyúj­tott tel­je­sít­mény­től füg­get­le­nül.
A ke­le­ti blokk pót­meg­ol­dá­sa­i­val szem­ben a Monopoly sza­bá­lyai az el­ső ki­adás­tól el­telt év­ti­ze­dek alatt szin­te sem­mit sem vál­toz­tak. A já­té­kot az inf­lá­ció is el­ke­rül­te, ma is min­den ugyan­an­­nyi­ba ke­rül, mint az el­ső ki­adás­ban. Az adó­kon is csak egy­szer, 1936-ban mó­do­sí­tot­tak, a ha­gyo­má­nyos, ön­tött fi­gu­rá­kat pe­dig a II. vi­lág­há­bo­rú fém­hi­á­nyos évei alatt ké­szí­tet­ték át­me­ne­ti­leg fá­ból. Hi­va­ta­lo­san 26 nyel­ven je­lent meg a Monopoly, s lé­tez­nek nem hi­va­ta­los vál­to­za­tok is. Az egyes nem­ze­ti ver­zi­ók­ban az adott or­szág pénz­ne-m­ében ke­res­ked­he­tünk az ot­ta­ni in­gat­la­nok­kal, így az ere­de­ti kész­let leg­ér­té­ke­sebb tel­ke, a Boardwalk meg­fe­le­lő­je a ma­gyar ki­adás­ban a Dunakorzó, a fran­ci­á­ban a Rue de la Paix, az egyip­to­mi­ban pe­dig a Shareaa Kasr El Nil. Az or­szá­gok­ra sza­bott mu­tá­ci­ók mel­lett szá­mos te­ma­ti­kus is szü­le­tett, töb­bek kö­zött pokémonos, gyűrűkurás és waltdisneys. A sza­bá­lyok egyet­len eset­ben tér­nek el lé­nye­ge­sen az ere­de­ti já­ték­tól: a ki­seb­bek­nek szánt, je­len­tő­sen le­egy­sze­rű­sí­tett Monopoly Ju­ni­or­ban.
Ma­gát a já­té­kot leg­alább ket­ten, leg­fel­jebb nyol­can játsz­hat­juk, a sza­bá­lyok kön­­nyen ta­nul­ha­tó­ak és át­te­kint­he­tő­ek. Az azo­nos te­le­pü­lé­sen lé­vő (azo­nos szín­nel jel­zett) in­gat­la­no­kat a bank­tól vagy já­té­kos­tár­sa­ink­tól meg­sze­rez­ve kell há­za­kat és szál­lo­dá­kat épí­te­nünk, amik után (a há­zak szá­má­tól füg­gő) dí­jat szed­he­tünk az in­gat­lan me­ző­jé­re lé­pő ri­vá­li­sunk­tól. Emel­lett még vas­uta­kat és köz­mű­cé­ge­ket bir­to­kol­ha­tunk, sze­ren­csénk függ­vé­nyé­ben ja­vunk­ra té­ved­het a bank, vagy ép­pen adót kell fi­zet­nünk, sőt, akár bör­tön­be is ke­rül­he­tünk (ami csak a já­ték ele­jén hát­rány, a vég­já­ték­ban a rá­csok mö­gül le­het a leg­na­gyobb biz­ton­ság­ban üz­le­tel­ni – akár­csak az iga­zi nagy­me­nők). A sze­ren­cse sze­re­pe ugyan nem el­ha­nya­gol­ha­tó, de fő­leg sok já­té­kos ese­tén a stra­té­gi­ai/üz­le­ti ér­zék do­mi­nál, a kez­det­ben min­dent meg­vá­sár­ló üz­let­em­be­rek kön­­nyen szem­be­sül­het­nek lik­vi­di­tá­si prob­lé­mák­kal, ami­ből az­tán a ke­vés te­lek­kel, de an­nál több kész­pénz­zel ren­del­ke­ző ri­vá­li­sa­ik se­gít­he­tik ki őket, né­hány in­gat­lan árán. Az iga­zán pro­fik fej­ből fúj­ják az egyes me­zők­höz tar­to­zó lá­to­ga­tott­sá­gi va­ló­szí­nű­sé­ge­ket és vár­ha­tó ho­za­mo­kat (nem vé­let­le­nül ta­nul­má­nyoz­ták a Monopoly-t ko­moly já­ték­el­mé­le­ti ko­po­nyák is), de ama­tőr szin­ten is szá­mos vi­dám, vagy ép­pen bos­­szús, vi­szont min­den­kép­pen gon­dol­kod­ta­tó órát le­het el­töl­te­ni a já­ték­táb­la mel­lett – jó né­hány par­tit le kell ját­sza­ni, míg unal­mas­sá vá­lik.
Míg az Egye­sült Ál­la­mok­ban 2600 fo­rint­nak meg­fe­le­lő dol­lá­rért már le­het kap­ni a klas­­szi­kus Monopoly-készletet, ad­dig ná­lunk 6-8 ezer fo­rin­tot kell fi­zet­ni ér­te, a ka­pi­ta­liz­mus na­gyobb di­cső­sé­gé­re. A te­ma­ti­kus ver­zi­ók ára 9-10 ezer, a Ju­ni­o­ré 3 ezer fo­rint kö­rül mo­zog. A Capitaly-nak pár éve je­lent meg az „ak­tu­a­li­zált” vál­to­za­ta („Az üz­le­ti élet já­té­ka” al­cím­mel), mind­ös­­sze 3500 Ft kö­rü­li áron: a pél­dá­san igény­te­len ki­vi­te­lű já­ték­ban euróval fi­zet­he­tünk a kü­lön­fé­le ma­gyar­or­szá­gi vá­ro­sok­ban ta­lál­ha­tó in­gat­la­no­kért. A bé­ke­be­li, rep­rint Capitaly is je­len van a pi­a­con, azon­ban ne­héz hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge és 13.000 Ft kö­rü­li ára vél­he­tő­en so­ka­kat el­ri­aszt.

2004-ben ti­zen­egye­dik al­ka­lom­mal ke­rült sor Monopoly Vi­lág­baj­nok­ság­ra, s eh­hez kap­cso­lód­va ren­dez­ték meg a IV. Ma­gyar Monopoly-bajnokságot. Az elő­dön­tők Bu­da­pest mel­lett Pé­csett és Deb­re­cen­ben zaj­lot­tak. A bu­da­pes­ti elő­dön­tők­nek a fő­vá­ros egyik biz­nisz-szen­té­lye, a Bank Cen­ter adott ott­hont. A já­té­ko­sok kö­zött a tíz­éves kor­osz­tály ugyan­úgy kép­vi­sel­tet­te ma­gát, mint a hat­van­éve­sek, a leg­több ver­seny­ző a huszon-harmincéves fér­fi­ak kö­zül ke­rült ki. A 90 perc­re kor­lá­to­zott já­ték­ban az asz­tal­nál el­len­fe­le­im kö­zött akadt máz­lis­ta, ám­de kö­rül­be­lül sem­mi­fé­le üz­le­ti/stra­té­gi­ai ér­zék­kel nem ren­del­ke­ző, nagy­da­rab hi­va­tal­nok, rá­me­nős if­jú bró­ker és if­jú­há­zas tár­sas­já­ték-őrült egy­aránt (a há­zas­pár hölgy-tag­ja más höl­gyek­kel és egy lel­kes kis­srác­cal egye­tem­ben egy má­sik asz­tal­nál küz­dött a to­vább­ju­tá­sért). Né­mi sze­ren­csé­vel és né­hány jól si­ke­rült meg­ál­la­po­dás­sal si­ke­rült a leg­na­gyobb va­gyont ös­­sze­gyűj­te­nem a cso­por­tunk­ban, ami­vel a kö­vet­ke­ző kör­be ke­rül­tem.
A kö­zép­dön­tő­re és a dön­tő­re a bu­da­pes­ti Grand Ho­tel Royal egyik kü­lön­ter­mé­ben ke­rült sor, a négy elő­dön­tő leg­jobb­jai, va­la­mint a ko­ráb­bi baj­no­kok rész­vé­te­lé­vel. Itt már érez­he­tő­en na­gyobb volt az iz­ga­lom, a győz­tes­re a to­ki­ói vi­lág­baj­nok­ság várt, így több olyan vi­tás hely­zet is akadt az ös­­sze­csa­pá­sok so­rán, ami­kor a bí­rók­nak kel­lett dön­te­ni­ük. Vi­szony­lag sze­ren­csé­sen kezd­tem a já­té­kot, de kis­vár­tat­va mas­­szí­van bal­sze­ren­csés­re for­dult a sor­som, így egy húzósabb szál­lo­da-szám­lá­nak kö­szön­he­tő­en idő előtt becsődöltem és bú­csúz­tam a to­váb­bi küz­del­mek­től. A dön­tő­be a kö­zép­dön­tő 6 leg­va­gyo­no­sabb ver­seny­ző­je ke­rült, vé­gül Ré­vész Ta­más nyer­te el a baj­no­ki cí­met, min­den ri­vá­li­sát csőd­be jut­tat­va.
Ő kép­vi­sel­te a ma­gyar szí­ne­ket a vi­lág­baj­nok­sá­gon, vé­gül a 21. he­lyen vég­zett. A 4 részt­ve­vős dön­tő­be az ír, a nor­vég, a len­gyel és a spa­nyol ver­seny­ző ke­rült be, ahol az utób­bi, Antonio Zafra Fernandez di­a­dal­mas­ko­dott. A ha­gyo­má­nyok­nak meg­fe­le­lő­en nye­re­mé­nye, töb­bek kö­zött, a já­ték ere­de­ti vál­to­za­tá­ban meg­ta­lál­ha­tó pénz­mennyi­ség, 15140 ame­ri­kai dol­lár volt.