Nem csak azért, mert a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság je­len­tő­sé­gét is más­kép­pen ér­tel­me­zik a kü­lön­bö­ző or­szá­gok­ban élő ma­gya­rok, ha­nem azért is, mert a po­ten­ci­á­lis ha­tá­sok a tár­sa­da­lom­tu­do­mány­ok esz­kö­ze­i­vel gya­kor­la­ti­lag mér­he­tet­le­nek, és eset­leg csak hos­­szú tá­von je­lent­kez­het­nek. A de­cem­ber kö­ze­pén a Te­le­ki Lász­ló Ala­pít­vány ál­tal ren­de­zett szim­pó­zi­u­mon kár­pát-me­den­cei ma­gyar szo­ci­o­ló­gu­sok ér­té­kel­ték a ki­ala­kult hely­ze­tet az egyes ré­gi­ók­ban. A dél­vi­dé­ki Losoncz Alpár sze­rint, mi­vel Vaj­da­ság­ban 2004 az at­ro­ci­tá­sok éve is volt, Ma­gyar­or­szág „vé­dő­há­ló-sze­re­pét” in­gat­ta meg a nép­sza­va­zás ered­mé­nye az ot­ta­ni ma­gya­rok szá­má­ra. Emel­lett per­sze a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság meg­szer­zé­sé­nek le­he­tő­sé­ge a vég­le­ges le­ma­ra­dás el­len­sú­lyo­zá­sa­ként is sze­re­pelt a dél­vi­dé­ki köz­tu­dat­ban, te­kin­tet­tel ar­ra, hogy Szer­bia be­lát­ha­tó időn be­lül nem szá­mol­hat az EU-csatlakozással. Öllős Lász­ló, a fel­vi­dé­ki Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet el­nö­ke ar­ra hív­ta fel fi­gyel­met, hogy Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia kö­zött az élet­szín­vo­nal­be­li kü­lönb­sé­gek nem na­gyok, a két or­szág EU-csatlakozásával nőtt a kul­tu­rá­lis, gaz­da­sá­gi moz­gás­tér az ot­ta­ni ma­gyar­ság szá­má­ra. Mint ahogy a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság szá­má­ra a ma­gyar­iga­zol­vány is in­kább szim­bo­li­kus je­len­tő­ség­gel bírt, a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról szó­ló nép­sza­va­zás ered­mény­te­len­sé­ge is leg­in­kább lé­lek­ta­ni prob­lé­mát je­lent: olyan hely­zet állt elő, amely­ben Ma­gyar­or­szág­nak gyor­san de­monst­rál­nia kel­le­ne, hogy el­kö­te­le­zett­sé­ge a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság fe­lé nem vál­to­zott. Hor­váth Ist­ván, a ko­lozs­vá­ri egye­tem szo­ci­o­ló­gu­sa ki­fej­tet­te: az er­dé­lyi ma­gyar ér­tel­mi­ség fáj­dal­ma­san, „te­át­rá­li­san” re­a­gált a nép­sza­va­zás ered­mé­nyé­re. Sze­rin­te az ot­ta­ni ma­gya­rok tö­rek­vé­sét a ma­gyar nem­zet­tel va­ló azo­no­su­lás­ra a ro­mán elit is el­fo­gad­ta a 90-es évek kö­ze­pé­től, és a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság is ezt erő­sí­tet­te vol­na meg szá­muk­ra.
– A Mozaik 2001 nevet viselő, 15-29 éves ha­tá­ron tú­li ma­gyar fiatalok kö­ré­ben vég­zett ku­ta­tás még ab­szo­lút po­zi­tív ké­pet fes­tett Ma­gyar­or­szág­ról. Nem kis rész­ben ez an­nak volt kö­szön­he­tő, hogy ak­kor ki­fe­je­zet­ten „ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ba­rát” iden­ti­fi­ká­ci­ó­val ta­lál­koz­tak a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok a bu­da­pes­ti kor­mány ré­szé­ről – ezt már Bauer Bé­la szo­ci­o­ló­gus mond­ta el la­punk­nak. Ma­gyar­or­szág-ké­pü­ket nagy­ban be­fo­lyá­sol­ják – az is­ko­lai vég­zett­ség és a ma­gyar tő­ké­től va­ló egyé­ni gaz­da­sá­gi füg­gés mel­lett – az itt­ho­ni po­li­ti­kai hely­zet­tel ös­­sze­füg­gő han­gu­la­ti ele­mek is. Ép­pen ezért le­het, hogy egy 2005-ös fel­mé­rés már tel­je­sen más ered­mé­nye­ket mu­tat­na, s eb­ben va­ló­szí­nű­leg nagy sze­re­pe len­ne a de­cem­ber 5-i nép­sza­va­zás­nak.
Bauer Bé­la sze­rint azon­ban szin­te le­he­tet­len meg­be­csül­ni a nép­sza­va­zás mé­lyebb tár­sa­dal­mi ha­tá­sa­it, mert e ha­tá­sok is­mér­vei nem mér­he­tő­ek. Így pél­dá­ul nem tud­juk, hogy ala­csony iskolázottságú, szór­vány­ban élő cso­por­tok­nál az ered­mény ki­vált­hat-e olyan re­ak­ci­ó­kat, ame­lyek gyor­sít­hat­ják az as­­szi­mi­lá­ci­ós fo­lya­ma­to­kat, s ha igen, azok mi­kor és ho­gyan kö­vet­kez­nek be. (Vaj­da­ság­ból és Er­dély­ből szár­ma­zó in­for­má­ci­ók sze­rint szá­mos he­lyen elő­for­dult, hogy a sut­to­gó pro­pa­gan­da esz­kö­ze­i­vel ér­zé­kel­tet­ték ma­gya­rok­kal: lám-lám, már „ott­hon sem kel­le­tek”.) El­vi­leg az elit, a ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek el­ván­dor­lá­si at­ti­tűd­je­i­re is ha­tás­sal le­het a mos­ta­ni re­la­tív el­uta­sí­tás, azon­ban azt nem tud­hat­juk, ho­gyan fog ez le­zaj­la­ni, el­ván­dor­lás ese­tén pe­dig ho­vá men­nek.
Mind­ez csu­pán pusz­ta spe­ku­lá­ció – hang­sú­lyoz­za Bauer Bé­la –, hi­szen hos­­szú tá­vú, ge­ne­rá­ci­ó­kon át­nyú­ló fo­lya­ma­tok­ról van szó, és nem tud­juk ma meg­mon­da­ni, ho­gyan és mi­kor csa­pó­dik le az egyes kö­zös­sé­gek tag­ja­i­nál a mos­ta­ni nép­sza­va­zás lé­lek­ta­ni ha­tá­sa. Ez az ún. „le­sza­ka­dó ma­gyar­ság prob­le­ma­ti­ká­ja”: a ha­tá­ron tú­li te­rü­le­te­ken las­sab­ban men­nek vég­be azok a fo­lya­ma­tok, ame­lyek Ma­gyar­or­szá­gon már be­kö­vet­kez­tek. Oda­át a ma­gyar­ság­tu­dat még el­ső­sor­ban kul­tu­rá­lis ala­pú iden­ti­tás és ér­ték­vá­lasz­tás, Ma­gyar­or­szá­gon el­len­ben elő­re­ha­la­dott ál­la­pot­ban van az a fo­lya­mat, amely­nek ered­mé­nye­képp ma itt­hon ér­ték­de­fi­cit­ről, pon­to­sab­ban a ma­te­ri­á­lis ér­té­kek do­mi­nan­ci­á­já­ról be­szél­he­tünk. Nem tud­juk azt sem, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok Ma­gyar­or­szág­hoz fű­ző­dő ér­zel­mi vi­szo­nyán men­­nyit fog vál­toz­tat­ni, ha majd gaz­da­sá­gi­lag job­ban megy a szom­szé­dos or­szá­gok­nak? El­kép­zel­he­tő, hogy a fent em­lí­tett fo­lya­mat ered­mé­nye­képp csök­ke­ni fog Ma­gyar­or­szág iden­ti­tás­be­li nép­sze­rű­sé­ge, s aki pél­dá­ul adott eset­ben el­ván­do­rol szü­lő­föld­jé­ről, az nem ide jön majd. Szá­munk­ra nem tel­je­sen is­me­ret­len a je­len­ség: a XX. század het­ve­nes-nyolc­va­nas éve­i­ben a vaj­da­sá­gi ma­gya­rok jobb élet­kö­rül­mé­nye­ik mi­att még le­néz­ték az anyaországiakat, s en­nek volt kö­szön­he­tő az is, hogy so­kan kö­zü­lük „ju­go­szláv­nak” val­lot­ták ma­gu­kat a nép­szám­lá­lá­si kér­dő­íve­ken. (Má­ra per­sze Ju­go­szlá­via szét­hul­lá­sá­val ez a ten­den­cia meg­for­dult.) Bauer Bé­la sze­rint a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról tar­tott nép­sza­va­zás­nak az volt a tét­je, hogy e fo­lya­mat­ban meg­ad­juk-e a ma­gyar nem­zet­tel va­ló azo­no­su­lás le­he­tő­sé­gét épp azok­nak, akik iden­ti­tá­su­kat te­kint­ve a jö­vő­ben vá­lasz­út elé ke­rül­het­nek – ma­gya­rán, ösz­tön­zést adunk-e szá­muk­ra azt il­le­tő­en, hogy „meg­ér­je” ne­kik ma­gyar­nak ma­rad­ni­uk. Az ered­mény azon­ban saj­nos nem elő­le­gez­te meg szá­muk­ra a bi­zal­mat.