Antal Zsolt: 2004 a sajtószabadság fekete éve volt Magyarországon
Közszolgálatiságra várva (2005. január) Az elmúlt évet értékelő beszélgetésre kértük Antal Zsoltot, a Századvég Médiaműhely vezetőjét, aki lapunknak adott interjújában az írott sajtó és a televízió világának változásait is elemezte. Márciusban Magyar Médiahelyzet 2004 című kötettel jelentkezik a Médiaműhely; a szakember a kutatások legfontosabb tapasztalatait osztotta meg velünk. – Hogyan látja az elmúlt esztendőt? Milyen átrendeződés figyelhető meg az elektronikus és az írott sajtóban? – Az elmúlt esztendő a magyar média 15 éve „megszokott” betegeskedő működési rendjét látszólag nem bolygatta meg, ám a felszín alatt a következményeket tekintve messzire vezető fejlemények alakultak. A tavalyi év legfontosabb üzenete, hogy végérvényesen bebizonyosodott, az EU-tagság sem hozza magával automatikusan a véleményszabadságot. Egyértelművé vált, hogy a jelenlegi működési struktúrában a média soha nem lesz kiegyensúlyozottabb, korrektebb, demokratikusabb. Számos „tájékoztatási malőr” végérvényesen tisztázta a kórképet: a hazai médiarendszer mára teljesen leképezi a legelmaradottabb posztkommunista országok média gyakorlatát. Elegendő lehet itt Teller Ede atomfizikus Népszabadság-beli hamisított posztumusz levelére, majd a laptól leköszönt főszerkesztő, Eötvös Pál MÚOSZ-elnökké való kinevezésére utalni. Vagy érdemes lehet kielemezni Friderikusz Sándor Magyar Televízión sugárzott műsorait, amelyekben éppúgy akadt példa a pedofília legitimálására, mint a népképviseleti demokrácia következmények nélküli kigúnyolására – ez utóbbira a kettős állampolgárságról rendezett népszavazás estéjén. Friderikusz közszolgálati televízióban sugárzott műsorában Hajós András showman tudósított a választásokról, aki egy héttel korábban a Heti hetes című televízió műsorban még élesen kritizálta a népszavazás kezdeményezését. De megemlíthető az az eset is, amikor az Országos Rádió és Televízió Testület, a közpénzekből gazdálkodó médiahatóság egy közszolgálati konferencia támogatása helyett a kübekházi operettgálát pénzelte több tízmillió forinttal. Hosszan sorolhatnánk még a hasonló súlyú eseteket, és a látképet tekintve túlzás nélkül állítható, hogy 2004 a sajtó- és véleményszabadság fekete éve volt Magyarországon. – Nem látja túl rózsásnak e helyezetet… – Tartalmi oldalról a szerkesztői gátlástalanság és a teljes elbulvárosodás – a hírműsoroktól az Internetig – végletesen egyoldalú tömegtájékoztatást eredményezett. Ezzel egy időben a médiafogyasztás fokozatos átrendeződése érvényesült az országos terjesztésű tartalmak irányából a helyi, regionális témák irányába, aminek legbeszédesebb jele a vidéki médiumok fokozatos felértékelődése. Érdekes, hogy ennek ellenére a megyei és bulvárlappiacon domináns helyzetben lévő Axel Springer szürke vidéki lapjainak fejlesztése helyett a politikai lapkiadás piacvezetőjének számító Népszabadságot hívta ki. A médiaelemzés számára a tavalyi év – a jelenlegi status quo-t megkérdőjelező kezdeményezések szempontjából – legfigyelemreméltóbb eseménye az Axel Springer által a Reggel című budapesti napilap elindításával a Ringier ellen indított oldaltámadás volt. A Reggel megalapítása egyértelműen a még vezető, de folyamatosan csökkenő példányszámot mutató Népszabadság pozícióit gyengítette tovább, de egyelőre még nem rengette meg a politikai napilappiacon. A „duellum” egyedüli vesztese a „párbajsegéd” Magyar Hírlap lett, amelyet a tulajdonos folyamatos veszteségekre hivatkozva megszüntetett. A tény, hogy Magyar Hírlap néven ma is árulnak újságot, azt jelzi, hogy a lap fenntartása nem gazdasági megfontolásokon nyugszik, hanem politikai döntés eredménye. – Az MTV-nél történt elnökváltással milyen változások történtek a közszolgálati csatornán? – A rendszerváltás óta eltelt időszak jellemzője, hogy az MTV elnökei a médiában szerzett ismereteiket ajánlják fel politikai szolgálatra, ezért nem találunk közöttük egyetlen kimagasló, hosszú távon is hiteles személyiséget sem. Azt javaslom, hogy ne ragadjunk le egyiküknél sem, hanem nézzük meg közelebbről a kormányváltás óta eltelt időszak tendenciáit. – Nézzük! – A 2002 óta eltelt időszak tapasztalatai alapján világos, hogy az MTV-ben végrehajtott változtatások egyedüli célja a kormányzati kommunikációs igények érvényesítése, valamint a koalíciós pártok holdudvarába tartozó szellemi és gazdasági érdekcsoportok helyzetbe hozása volt. A műsorrendben és a személyzeti ügyekben véghezvitt változtatásokkal a politikai alapon kifogásolt műsorvezetőket és szerkesztőket elbocsátották, vagy parkoló pályára állították. A 2002 óta kormányzó balliberális kormányzat „újítása”, hogy az MTV gazdálkodásában megszokottá vált előfizetési díjbevételek megszüntetésével tovább erősödött a köztévére nehezedő kormányzati befolyás mértéke. A kialakult gyakorlat egyszerre biztosítja a kormánypártok média-elitjének jutalmazását és „kézbentartását”. A jelenlegi felállásban szinte minden, politikailag egyértelműen elkötelezett személlyel külsős beszállítói megrendeléseket kötöttek. – Miért fontos hát a nehéz helyzetben lévő köztelevíziónak, hogy önálló hírcsatornát indítson? – Egy szegmens létezett csupán az elektronikus médiapiacon, amely a jelenlegi hatalom számára sokáig elveszettnek tűnt: a hírtelevízió szegmense. A Hír TV sikeres bevezetése a kábeltelevíziók nézői között kétségtelenül szúrhatta a szemét a kormányzati médiaguruknak. Mivel a Hír TV-t a kormányzati kommunikációban hagyományosan a jelenlegi ellenzékhez kötötték, felmerült egy kormánypárti hírcsatorna létrehozásának igénye. A kormánypárti hírtelevízió iránti politikai igényt csak tovább gerjesztette, hogy a két nagy kereskedelmi televízió hírműsorai már a kormányzati kommunikáció által alakított virtuális valóságától is egyre gyakrabban elszakadtak, a híradókban napirendre emelt ügyek néha már érintőleges kapcsolatot sem mutattak a valóság tényeivel. Ez annak lehetőségét jelezte, hogy az elektronikus nagymédia manipulációs képessége, véleményformáló ereje csökken, és ezt a potenciált alternatív forrásokból kell pótolni. – Teljesíti-e az MTV törvényben foglalt közszolgálati kötelezettségeit? – A tekintélyes európai demokráciákban a közszolgálatiság a hatékony társadalmi–nemzeti érdekképviseletet jelenti. Magyarországon azonban a rendszerváltás óta eltelt 15 év során a közszolgálatiságot érintő döntések logikája nem igazodott és nem igazodik ma sem az EU-s normákhoz. A köztévé alaphelyzetéből adódóan nem lehet közszolgálati, mert a finanszírozásból fakadó közvetlen politikai kiszolgáltatottság miatt tartalmi szempontból nem lehet független. A tájékoztatás politikai elfogultságához elegendő egyetlen empirikus adat: a Nap-kelte című Gyárfás-produkció elmúlt három évét elemző átfogó vizsgálat az elemzési időszakban háromszázszoros elfogultságot mért a jelenlegi kormányzati szereplők, kormánypártok javára. – Nem kellene-e újrafogalmazni a közszolgálat fogalmát és feladatait? – A válasz röviden: igen, egy törvényben pontosan definiálni kellene a feladatot. A közszolgálati feladatok meghatározása láthatóan máig tisztázatlan, a képlékeny fogalomértelmezés miatt a felelős médiahatóságnak máig sem sikerült a közszolgálatiság követelményeire hivatkozva érvényt szerezni hatósági jogkörének. Nyitott kérdés maradt, hogy a jelenlegi magyar helyzetben miféle minőségi követelményeket kérhet bárki is egy közszolgálati csatornától számon. A közszolgálatiság leglényegesebb funkciója az lenne, hogy biztosítsa a társadalmi érdekek és releváns társadalmi csoportok véleményének megjelenési esélyegyenlőségét, keretbe foglalja a nemzeti érdekeknek megfelelő közszolgálati tájékoztatás kritériumrendszerét, óvja és védje a nemzeti kulturális hagyományokat, biztosítsa a felnövekvő nemzedékek, a gyermekek egészséges személyiségfejlődéshez való jogait. A szabályozatlan háttér hiányosságainak gyakorlati következménye a napi működés összes anomáliája. A politikai befolyásolás mérséklésére esélyt adhat ugyan az EU jogrendje, amely fékező erővel hathat a hazai politikai törekvésekre, de ne gondolja senki, hogy bármiféle külhoni szigor megoldhatja a hazai alapproblémát, amely a közösségelvű politikai kultúra mélységesen alacsony színvonalában gyökerezik. – A kereskedelmi tévék koncessziója 2007-ben lejár, de már mindkét adó jelezte, hogy szeretné igénybe venni az ötéves hosszabbítást. Az ORTT dönt az ügyben. Ön szerint mi várható? – A labda ebben a kérdésben az ORTT-nél pattog, s a hatóság kormánypárti tagjainak eddigi reakciói és tevékenysége azt a forgatókövet erősíti, hogy minden lehetséges eszközt felhasználnak majd a két televízió frekvenciaengedélyének még a 2006-os választások előtt történő meghosszabbítására. Erre utal Kovács György ORTT-elnök brüsszeli útja is, amelyet „előzékeny” módon közpénzből finanszírozott, annak ellenére, hogy a frekvenciahosszabbításért lobbizó RTL csoport hívta meg. Tarthatatlan szereptévesztés, az ország számára pedig megalázó helyzet, hogy a magyar médiahatóság vezetője rapportra járul egy befektetőcsoporthoz, s közben elfelejti, hogy a magyar érdekeket és nem a külföldi vállalkozókat képviseli. Pedig a nemzeti tulajdonban működő frekvenciakincs szűkös vagyon, használóitól társadalmi érdek ellenszolgáltatást kérni, ami nem lehet más, mint a szerződésben rögzített és a médiahatóság részéről betartatott valódi közszolgálati tájékoztatás üzemeltetése. – A Duna tévénél sem tudtak a kurátorok elnököt választani, a kormánypártok által is támogatott Cselényi László mögül az utolsó pillanatban kihátráltak a szocialisták. Meg nem erősített információk szerint „rendcsinálást” terveznek a Dunánál és a Magyar Rádiónál is, s ebbe nem fért bele az új elnök. Mi a véleménye erről? – A „rendcsinálást” – tekintettel a közelgő választási kampányra és a kormányzati „médiafelelősök” felfogására – politikai tisztogatásként helyes értelmezni. Ezért a kormánypártok nem lehetnek elégedettek kompromisszumos, konszenzusos elnökkel sem a Duna Televízióban, sem a Magyar Rádióban. A „rend” feltétele a kormányzathoz lojális, kézi vezérléssel irányítható menedzsment létrehozása. A kormányzati kommunikációs hálózat a Duna TV és a közrádió „megszerzésével” és a már említett új hírtelevízió létrehozásával teljesedik ki és biztosít teljes lefedettséget a kormányzati véleménymanipulációs törekvések számára.
|