Könyvajánló
Gyöngyharmat Palkó (2005. január) Méhes György: Gyöngyharmat Palkó Ulpius-Ház
Méhes György neve nem cseng túl ismerősen a magyarországi fülnek. Tessék tenni vele egy próbát Erdélyben: odaát egész generációk nőttek fel a ma is élő író meséin és meseregényein, egész generációk nevették rongyosra magukat vígjátékain. Méhes György, 2002-ben kapott Kossuth-díjat Magyarországon, ám az anyaországi „belépő” most lett az igazi, a Gyöngyharmat Palkó, az egyik legklasszikusabb Méhes-regény hazai megjelenésével. A kiadó gyönyörű borítóval, az ötven évvel ezelőtti kiadás grafikáival adta ki a regényt; fekete-fehér grafikákkal, ami szinte egyedülálló a mai magyar gyermekkönyvek mezőnyében. A reklámkampány „békebeli” szlogenje, úgy látszik, nem volt hasztalan, hiszen a karácsonyi tülekedésben a Méhes-regény fogyott legjobban a gyermekirodalom kategóriában, emellett a hírek szerint egyre több óvoda szerzi be a klasszikus munkát. Semmi űrből jött lény, halovány utalás sincs az erőszakra – tulajdonképpen semmire, amit az utóbbi években gyermekirodalomnak szokás tartani. Érdekes, hogy bármilyen világ is ez, a gyermekek ugyanolyanok benne – csakhogy a gyermekeknek a szülők veszik a könyveket. Remélhetőleg egyre többen ismerik fel, hogy gyermekirodalomban is vannak szezontermékek, és vannak azok a művek, amelyek pompás egységgé állnak össze a szerző azon mondatával, hogy „aki gyermekkorában nem hallgatott és nem olvasott mesét, az nem is lehet boldog ember.”
|