Pedofil besúgók és a Karácsony (2005. január) „Az eredmény, mondhatni, teljes kudarc, népünk spirituális fogékonysága kritikán aluli…” (Váncsa István, Élet és Irodalom, december 17.) Az Élet és Irodalom című hetilap szokásához híven december vége felé dupla számmal jelentkezett. Az ünnepi forgatagban mindenki karácsony lázában ég, de nincs két ember, akinek ugyanazt jelentené Európa egyik legnagyobb ünnepe. Váncsa István főszerkesztő-helyettes is beleszagolt a fenyőgyantás, szalmaillatú levegőbe. A karácsonyi ünnepkör közeledtén túl a Heti hetes alkalmi bedolgozója még valamit azonosított. A fenyőfaünnep farvizén évről évre konok elszántsággal felbukkanó opportunista és perverz papság orrfacsaró bűzét. Stille Nacht című parabolisztikus írásának apropóját egy interneten keringő, joggal alázható bárgyú „betlehemes” kereskedelmi szolgáltatás hirdetése szolgáltatta. Ha sikerül visszagyömöszölnünk Váncsa szőrös bőre mögé a belőle órarugógerincű felpattanóként előugró Kuncze Gábort – bízvást állíthatjuk, egészen szórakoztató. Talán még megengedő attitűdünkre is számíthat, hajlamosak vagyunk az elgyengülésre így ünnepek táján. Nem lett azonban nekünk rendesen elmagyarázva, hogy a Patrubány valagába dübörögve bevonuló történelmi egyházak kép szolgál-e egyéb célt túl azon, hogy összemosható egy politikai gengszter ámokfutása a határon túli magyarokért felelőséget érző klérus állásfoglalásával. A problémák árnyalt megközelítésére kínosan ügyelő ÉS a történelmi egyházak vonatkozásában rendre kivételt tesz. Nézzük (szó szerint) milyen gondolatokkal kíván nekünk áldott karácsonyt a főszerkesztő-helyettes: „A kapitalizmusban a pap is magára maradottan, a kényszerű önzés egyéni útjait járva kereste és keresi a boldogságot, vagyis pedofil lesz, a szocializmusban viszont megfogja embertársai kinyújtott kezét, majd besúgja őket. Nyilván volt olyan, aki egyszersmind meg is rontotta az ifjakat, akiket figyelt és besúgott, de hát az csak egyfajta plusz szolgáltatás volt, nem egyéb.” Ezen a postára adott szürreális üdvözlőlapon a neutrális Mária és József mellékszereplők mellett tehát ott állnak a fartúró, spicli papok, s hogy azért meglegyen az egyensúly, megjelenik maga Gyurcsány Ferenc, a felelősen gondolkodó hazafiak apafigurája – cikkbeli szerepe szerint – egy hős személy (copyright by dr. Máriás) aki, hát persze, hogy nem esik hasra a papoktól. A csetlő-botló miniszterelnök már a múlté. Vagy mégsem? A lap 22. oldalán Ajándékozzon Karácsonyra könyvet szeretteinek! – felszólítás alatt a közéleti kategóriában két kötet verseng az olvasók figyelmének felkeltéséért. Az egyiknek a címe Medgyessy. A másik könyv a Gyurcsány címet viseli. Jézus Krisztus születésének ünnepével összefüggésbe hozható cikket a fentebb ismertetett Váncsa cikken kívül csak Molnár Erzsébet írt a fürdőkádban verdeső, később ünnepi menü alkatrészévé váló pontyról. Ennyit a karácsonyról. Apropó, többé ne kívánjunk boldog karácsonyt. Ebben az öszszefüggésben – ha korrektek kívánunk maradni – még a kifejezés is kerülendő. Mert kirekesztő. Az ÉS minden szerzőjének utólag is boldog ünnepeket.
|