Jézuska vs. Mikulás (2005. január) „Idén először rendezték meg Budapesten a Dreher Mikulás kocogást. Az egy szál alsógatyában és Mikulás sapkában 3 km-t futó, éneklő fiatalok célja az volt, hogy vidám keretek között hívják fel a figyelmet valamely fontos célért küzdő szervezet tevékenységére. Teszik ezt azért, mert az ilyen tevékenységet végző emberek legtöbbször csendben, a háttérben végzik munkájukat, és megérdemlik, hogy így a karácsonyi ünnepek környékén köszönetként előtérbe kerüljenek.” (Kocogtak a (Dreher)Mikulások, nb1.hu, 2004. december 21.) Kis faluban több házon is Mikulás-figura világít karácsonyi dísz gyanánt, sok ünnepi képeslapon rénszarvasok húzta szánon feszít a pirosruhás, a legnagyobb mobil-szolgáltató reklámjában és az egyik kereskedelmi csatorna reklám-felvezető képsorain is a Mikulásé a főszerep... Mindez teljesen normális lenne a ködös Albionban, netán az Újvilágban, nálunk azonban nemigen lehet másként értékelni a helyzetet, mint a Jézuska pozícióinak gyengüléseként és az angolszász globálkult újabb nyerésre álló csatájaként. Magyarországon a hagyományok szerint a pirosruhásnak december 6-a után egy évig nem osztanak lapot, a karácsonyi ajándékok logisztikai feladatai már a Jézuskára hárulnak. A karácsony és a Jézuska nem először szembesül hasonló kihívással: néhány évtizedig a hivatalos álláspont szerint csak fenyőünnepről és Gyed Marózról eshetett szó az év vége felé, azonban ők nem különösebben vertek gyökeret a magyar közgondolkodásban, a rendszerváltoztatással gyorsan a süllyesztőbe kerültek. Más országokban sincs minden rendben a karácsony és a hozzá kapcsolódó szokások megítélésével. Romániában tovább él az előző rendszer által meghonosított ajándékozási hónap, amihez mostanában Karácsonyapót is kezdik rendszeresíteni. Az Egyesült Államok egyes részein a szélsőséges politikai korrektség jegyében nem lehet az iskolákban utalást tenni az ünnep keresztény eredetére, a karácsonyfából is „közösségi fa” lesz szépen lassan. A kritika nélkül átvett külföldi szokások az értékzavar, a szilárd identitás hiányának jelei, s csak tovább fokozzák a káoszt, legyen szó akár Valentin-napról, akár a kéményen át érkező, harisnyákba pakoló Mikulásról. Magyar hagyományt a magyar fák alá!
|