Ezt a jog­sza­bályt an­nak ide­jén Constantin Ticu Du­mit­res­cu pa­raszt­pár­ti sze­ná­tor, a Volt Po­li­ti­kai Fog­lyok Ro­má­ni­ai Szö­vet­sé­gé­nek el­nö­ke dol­goz­ta ki, akit a Ceausescu-korszakban bör­tön­be zár­tak kom­mu­nis­ta­el­le­nes te­vé­keny­sé­ge mi­att. A po­li­ti­kus ere­de­ti szán­dé­ka az volt, hogy ké­rés­re va­la­men­­nyi ro­mán ál­lam­pol­gár be­te­kint­het a Szekuritáté ál­tal ró­la ké­szí­tett dos­­szi­é­ba, emel­lett az ak­tá­kat tar­tal­ma­zó ar­chí­vu­mot tel­jes egé­szé­ben át kell ad­ni az irat­tá­rat vizs­gá­ló bi­zott­ság­nak. A bu­ka­res­ti par­la­ment ál­tal 1999-ben meg­sza­va­zott 187-es szá­mú – elő­ter­jesz­tő­jé­ről Ticu-törvénynek ne­ve­zett – jog­sza­bály azon­ban a szám­ta­lan mó­do­sí­tás mi­att oly­any­­nyi­ra el­tér az ere­de­ti vál­to­zat­tól, hogy azt már ki­dol­go­zó­ja sem te­kin­ti ma­gá­é­nak.

… a volt Szekuritáté-ügynökök so­kak sze­rint még most is be­fo­lyás­sal bír­nak a po­li­ti­ká­ban, az üz­le­ti élet­ben és a mé­di­á­ban

Si­ke­rült ugyan­is több olyan cik­kelyt be­vin­ni a do­ku­men­tum­ba, amely szá­mos aka­dályt gör­dít a szekus-hálózat le­lep­le­zé­se elé, rá­adá­sul a tör­vény több­fé­le­kép­pen ér­tel­mez­he­tő, amely­ről be­bi­zo­nyo­so­dott, hogy jó esz­köz a zsa­ro­lás­ra a vá­lasz­tá­si kam­pá­nyok so­rán. Ugyan­ak­kor nem sza­bá­lyoz­za pon­to­san, mi­ként kö­te­les át­ad­nia az egy­ko­ri Szekuritáté jog­utód­ja­ként te­vé­keny­ke­dő Ro­mán Hír­szer­ző Szol­gá­lat­nak (SRI) a bir­to­ká­ban lé­vő mint­egy 1,2 mil­lió dos­­szi­ét az ezek át­ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra hi­va­tott – ugyan­csak a Ticu-törvény ál­tal élet­re hí­vott – Szekuritáté Irat­tá­rát Vizs­gá­ló Bi­zott­ság­nak (CNSAS). A par­la­men­ti pár­tok ál­tal de­le­gált sze­mé­lyek­ből ál­ló tes­tü­let te­vé­keny­sé­ge je­len­leg ab­ban me­rül ki, hogy ki­zá­ró­lag a SRI ál­tal át­nyúj­tott dos­­szi­ék­ba te­kint­het be­le, ám azt sem áll mód­já­ban le­el­len­őriz­ni, hogy ezek­ből a do­ku­men­tu­mok­ból adott eset­ben hi­á­nyoz­nak-e ira­tok. A CNSAS tag­jai az el­múlt idő­szak­ban szám­ta­lan­szor je­lez­ték: ha a tit­kos­szol­gá­lat­ok az ed­di­gi ütem­ben szol­gál­tat­ják ki ne­kik az ügy­nök-ak­tá­kat, ak­kor leg­alább 150 év­nek kell el­tel­nie, mi­re va­la­men­­nyit át­vi­lá­gít­ják.
A ta­valy de­cem­ber­ben meg­vá­lasz­tott Traian Basescu ál­lam­el­nök ép­pen ezért azt szor­gal­maz­za, hogy a SRI ad­ja át épü­le­tes­tül a kom­mu­nis­ta kor­szak tit­kos­rend­őr­sé­gi ak­tá­it az át­vi­lá­gí­tó-bi­zott­ság­nak. A nagy vi­hart ka­vart nyi­lat­ko­zat el­len he­ve­sen til­ta­koz­nak a ro­má­ni­ai tit­kos­szol­gá­lat­ok, amely­nek ve­ze­tői úgy vé­le­ked­nek, hogy a 187-es tör­vény nem te­szi le­he­tő­vé a dos­­szi­ék nyil­vá­nos­ság­ra ho­za­ta­lá­nak ef­faj­ta mód­ját. Kü­lön­ben az ügy­nök-ak­ták át­fo­gó át­vi­lá­gí­tá­sát fő­leg az elő­ző, Adrian Nastase ve­zet­te bal­ol­da­li kor­mány el­le­nez­te ve­he­men­sen, mond­ván: az ira­tok teljeskörű pub­li­ká­lá­sa „ár­tal­mas le­het”. A poszt­kom­mu­nis­ta szo­ci­ál­de­mok­ra­ták­nak az ügy­ben ta­nú­sí­tott ódz­ko­dá­sa mö­gött az rej­lik, hogy a szekusdossziék fel­fed­he­tik a ro­mán po­li­ti­ka kulcs­fi­gu­rá­i­nak múlt­ját, akik­nek a kom­mu­niz­mus alatt ki­vé­te­le­zett po­zí­ci­ó­juk volt. Már­pe­dig a volt Szekuritáté-ügynökök so­kak sze­rint még most is be­fo­lyás­sal bír­nak a po­li­ti­ká­ban, az üz­le­ti élet­ben és a mé­di­á­ban; Ion Mihai Pacepa, az egy­ko­ri ro­mán kül­föl­di hír­szer­zés Ame­ri­ká­ba dis­­szi­dált volt pa­rancs­nok-he­lyet­te­se pél­dá­ul úgy vé­li, ezek­nek a titkosügynököknek az 1989-es rend­szer­vál­tás­kor egyik nap­ról a má­sik­ra si­ke­rült új po­zí­ci­ó­ba he­lyez­ked­ni­ük.
A ha­tá­lyos tör­vény hi­á­nyos­sá­gai mel­lett az át­vi­lá­gí­tó-bi­zott­ság tag­ja­i­ra jel­lem­ző fo­lya­ma­tos vi­szály­ko­dás is aka­dá­lyoz­za az ügy­nök-lis­ták nyil­vá­nos­ság­ra ho­za­ta­lát. A ta­va­lyi ro­má­ni­ai par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok előtt pél­dá­ul ha­tal­mas bot­rányt vál­tott ki, hogy a tes­tü­let tag­jai el­té­rő­en vé­le­ked­nek a ma­gyar­gyű­lö­le­té­ről és an­ti­sze­mi­tiz­mu­sá­ról hír­hedt Corneliu Vadim Tu­dor­nak a rend­szer­vál­tás előt­ti, a saj­tó­ban meg­je­lent do­ku­men­tu­mok alap­ján bi­zo­nyí­tott­nak te­kint­he­tő te­vé­keny­sé­gé­ről. A ti­zen­egy fős tes­tü­let tag­ja­i­nak fe­le a hír­szer­ző­szol­gá­lat­tól szár­ma­zó do­ku­men­tu­mok át­te­kin­té­se után nyil­ván­va­ló­nak vél­te, hogy a nagyromániás párt­ve­zér be­sú­gó volt, a töb­bi­ek el­len­ben mind­ezt nem tar­tot­ták bi­zo­nyí­tott­nak. Rá­adá­sul há­rom sze­mély le­mon­dá­sa után a tes­tü­let­nek je­len­leg nyolc tag­ja van, ám a gya­ko­ri hi­ány­zás mi­att a bi­zott­ság hos­­szú ide­je kép­te­len dön­té­se­ket hoz­ni. Emi­att a feb­ru­ár­ban ös­­sze­ülő bu­ka­res­ti par­la­ment fel­ada­ta lesz meg­vá­lasz­ta­ni a há­rom új ta­got az új po­li­ti­kai al­go­rit­mus alap­ján, emel­lett ugyan­csak a hon­atyák­nak kell le­tár­gyal­ni­uk azo­kat a mó­do­sí­tó ja­vas­la­to­kat is, ame­lyek a tit­kos­rend­őr­ség te­vé­keny­sé­gé­nek fel­tá­rá­sá­ra hi­va­tott Ticu-törvény ha­té­kony­sá­gát cé­loz­zák.