Az Eu­ró­pai Bi­zott­ság aján­lá­sa, majd az eu­ró­pai ál­lam- és kor­mány­fők ugyan­csak po­zi­tív elő­je­lű, ám szi­go­rú fel­té­te­lek­hez kö­tött ha­tá­ro­za­ta vé­gül zöld utat lát­szik ad­ni a tö­rök álom meg­va­ló­su­lá­sá­nak. Né­met­or­szág az Unió leg­na­gyobb ál­la­ma­ként jól szem­lél­te­ti a kér­dés­ben ta­pasz­tal­ha­tó meg­osz­tott­sá­got, an­nál is in­kább, hi­szen mint­egy 2,6 mil­li­ós tö­rök ki­sebb­ség­nek ad ott­hont. Az aláb­bi­ak­ban ka­te­gó­ri­ák­ra bont­va a kap­cso­ló­dó ar­gu­men­tu­mo­kat ál­lít­juk szem­be. Ami elöl­já­ró­ban a tö­rök si­ker esé­lye­it il­le­ti: ne fe­led­jük, hogy az Eu­ro­ví­zi­ós dal­fesz­ti­vá­lo­kon már réges rég he­lyet kö­ve­tel­tek ma­guk­nak, fo­ci­ban pe­dig szin­tén az eu­ró­pai se­lej­te­ző­cso­port­ban sze­re­pel­nek, ami a fo­lya­mat vég­ki­me­ne­te­le szem­pont­já­ból nem rossz elő­jel. De er­re még vis­­sza­té­rünk.

Az árok két ol­da­la
és a né­me­tek ese­te a for­rón evett kebabbal
A tö­rök ügy ti­pi­ku­san „árok­ásós”. (Sze­rin­tem.) A rot-grün ko­a­lí­ció Tö­rök­or­szág fel­vé­tel­ét a kop­pen­há­gai kri­té­ri­u­mok tel­je­sí­té­sé­hez köt­né (de­mok­rá­cia, jog­ál­la­mi­ság, ki­sebb­ség­vé­de­lem, em­be­ri jo­gok vé­del­me), de min­den­kép­pen tel­jes jo­gú tö­rök tag­sá­got akar, az­zal, hogy an­nak el­éré­se a tár­gya­lá­sok so­rán fel­mu­ta­tott ered­mé­nyek­től függ­jön. Mind­ez azon­ban nem ki­fe­je­zet­ten re­zo­nál az 55%-os el­uta­sí­tott­sá­got mu­ta­tó köz­han­gu­lat­ra. A CDU–CSU for­má­ció ál­tal ve­ze­tett el­len­zé­ki erők töb­bek között ezt a proteszt lég­kört igye­kez­nek meg­lo­va­gol­ni, ami­kor a tel­jes jo­gú tag­ság­gal szem­ben az ál­ta­luk köz­tu­dat­ba ol­tott „pri­vi­le­gi­zált part­ner­ség” in­téz­mé­nyé­nek ér­vé­nye­sí­té­sét ígé­rik 2006-os vá­lasz­tá­si győ­zel­mük ese­tén. Úgy tű­nik azon­ban, a kebabot sem eszik olyan for­rón, hi­szen ere­de­ti­leg a tö­rök­el­le­nes kam­pány csúcs­pont­já­nak ígér­ke­ző alá­írás­gyűj­té­si ak­ci­ót le­fúj­ták at­tól tart­va, hogy meg­kap­ják a jobb­ol­da­li pár­tok­ra mind­un­ta­lan rá­sü­tö­ge­tett ide­gen­gyű­lö­lő bé­lye­get, vagy ne­tán fel­rém­lett előt­tük, hogy en­nek ha­tá­sá­ra or­szá­gos mé­re­te­ket ölt az a pár év­vel ez­előtt ha­tal­mas bot­rányt ka­vart eset, mi­sze­rint a stutt­gar­ti dönert két­faj­ta fe­hér szós­­szal árul­ták: a tö­rö­kök kap­ták a „ren­des”, felül-alul-csípőset, a né­me­tek­nek meg az ju­tott, ami­vel akár rög­tön el­sé­tál­hat­tak az el­ső sper­ma­bank­ba. A né­met internetes fó­ru­mo­kat sem ke­rü­li el a té­ma, ahol ép­pen egy tö­rök apa tet­te in­dí­tott e-mail la­vi­nát, aki „be­csü­le­ti meg­fon­to­lá­sok­ból” meg­foj­tot­ta sa­ját lá­nyát csak azért, mert azt meg­erő­sza­kol­ták. A „más­ság” vé­del­me­zői már húz­ták is elő a ras­­szis­ta kár­tyát, hogy bi­zony, ha egy né­met csi­nál­ja ugyan­ezt, az egy­sze­rű bűn­tett, ha tö­rök, az meg vissza­ma­ra­dott­ság. A vi­ta egy­elő­re ott tart, hogy egy kon­zer­va­tív fó­ru­mos lehomoszapienszezte a tö­rö­kö­ket — mond­ván, hogy a fél­hol­das és az eu­ró­pai kul­túr­kör met­sző­hal­ma­za eb­ben ki is me­rül.

Wurst he­lyett döner – A gaz­da­ság fé­lel­mei és vá­ra­ko­zá­sai
A csat­la­ko­zás el­len­zői elő­sze­re­tet­tel hi­vat­koz­nak a Bi­zott­ság kö­zel­múlt­ban ké­szült ta­nul­má­nyá­ban a tö­rök csat­la­ko­zás kap­csán meg­ne­ve­zett évi 16,5 és 27,5 mil­li­árd euró kö­zöt­ti költ­ség­terv­re. A becs­lés azért ilyen tág, mert a ha­tal­mas ter­hek mi­att vár­ha­tó­an a GDP 2%-ára kor­lá­toz­zák majd a struk­tu­rá­lis ala­pok­ból Tö­rök­or­szág­nak jut­ta­tan­dó részt, ami ed­dig 4% volt egy adott tag­ál­lam ese­té­ben. A net­tó transz­fe­rek így ér­nék el ös­­sze­sen a 16,5 mil­li­árd eurót. Ha ezt a meg­le­he­tő­sen diszk­ri­mi­na­tív ízű in­téz­ke­dést nem ve­ze­tik be, ak­kor vár­ha­tó a költ­sé­gek 30 mil­li­árd irá­nyá­ba tör­té­nő el­moz­du­lá­sa. Ez a költ­ség­több­let EU-polgáronként mind­ös­­sze ha­vi 4 eurót je­len­te­ne, a né­met be­fi­ze­té­sek vi­szont vár­ha­tó­an meg­dup­lá­zód­nak, mi­vel ma­ga Tö­rök­or­szág an­­nyi­ba ke­rül­ne a né­me­tek­nek, mint je­len­leg az egész né­met EU-tagság.
A né­met nagy­ipar és a né­met­or­szá­gi tö­rök vál­lal­ko­zók vi­szont az épí­tő­ipar­ban rej­lő po­ten­ci­ált hang­sú­lyoz­zák, hi­szen „10 000 ki­lo­mé­ter au­tó­pá­lya hi­ány­zik, Tö­rök­or­szág 20 mil­lió la­kó­épü­le­té­nek mint­egy egy­ne­gye­de sür­gős re­ha­bi­li­tá­ci­ó­ra szo­rul.” A be­ru­há­zá­sok gaz­da­ság­élén­kí­tő ha­tá­sát azon­ban ne­ga­tí­van el­len­sú­lyoz­hat­ja, ha a né­met cé­gek ter­me­lé­sü­ket tö­rök te­lep­he­lyek­re he­lye­zik át. Szak­ér­tők, mint pl. a mün­che­ni Ifo Institut ve­ze­tő­je sze­rint pe­dig a tö­rök tag­ság ha­tal­mas nyo­más alá he­lyez­he­ti a né­met bé­re­ket, kü­lö­nö­sen az al­só- és a kö­ze­pes bér­ka­te­gó­ri­ában.
Kemal Sahin, a leg­na­gyobb né­met–tö­rök vál­la­lat­cso­port, a Sahinler Hol­ding ve­ze­tő­je, azon­ban az­zal ér­vel, hogy az épí­tő­ipa­ri gé­pek és a gép­jár­mű­vek iránt meg­nö­vek­vő ke­res­let mun­ka­he­lye­ket te­remt majd Né­met­or­szág­ban. A Bi­zott­sá­got úgy tű­nik, nem iga­zán győz­ték meg Sahin úr sza­vai, vagy nem ol­vas­nak elég gyak­ran Die Weltet. Szá­mí­tá­sa­ik sze­rint ugyan­is mint­egy 2,7 mil­lió em­ber kel­het út­ra, hogy jobb éle­tet ta­lál­jon az EU más or­szá­ga­i­ban. Az Ifo 4 mil­li­ót tak­sál. Nem cso­da, hogy az Eu­ró­pai Ta­nács 2005. de­cem­ber 17-i ha­tá­ro­za­tá­ban úgy fo­gal­ma­zott, hogy az EU fenn­tart­ja an­nak le­he­tő­sé­gét, hogy Tö­rök­or­szá­got idő­le­ge­sen vagy ál­lan­dó jel­leg­gel ki­zár­ja bi­zo­nyos po­li­ti­kai te­rü­le­tek­ről. „Bár­mi­kor be­éle­sít­he­tő” véd-záradékokról van szó, ame­lyek­kel bár­mi­kor töröketleníthetnek, ha a hely­zet úgy kí­ván­ja. El­néz­ve a kö­zös ag­rár­po­li­ti­ka fi­nan­szí­roz­ha­tat­lan­sá­gát és a stag­ná­ló gaz­da­sá­go­kat, ért­he­tő az óva­tos­ság Brüs­­szel ré­szé­ről.
Még ak­kor is, ha egyes szak­ér­tők az­zal pró­bál­ják iga­zol­ni az EU né­pes­sé­gé­nek mint­egy 0,5%-ára be­csült vár­ha­tó „nép­ván­dor­lást”, hogy a vér­fris­sí­tés jól jön az amúgy is öregecskedő nyu­ga­ti tár­sa­dal­mak­nak.

A jog­ál­la­mi­ság lö­työ­gő sa­rok­kö­vei
Az EU-ba va­ló be­lé­pés egyik sa­rok­kö­ve a kop­pen­há­gai kri­té­ri­u­mok kö­zött is el­ső­ként em­lí­tett jog­ál­la­mi­ság in­téz­mé­nye, amely tö­rök­or­szá­gi meg­va­ló­su­lá­sa — nyolc na­gyobb re­form­tör­vény-cso­mag kö­zel­múlt­ban tör­tént el­fo­ga­dá­sa el­le­né­re — eny­hén szól­va aka­do­zik. A Human Rights Foundation ne­vű szer­ve­zet pl. csak ta­valy 600 kín­zás­ról tu­dó­sí­tott, az pe­dig kis­sé ci­ni­kus­nak tű­nik, hogy a Bi­zott­ság ok­tó­be­ri aján­lá­sá­ban úgy fo­gal­ma­zott, hogy már nem for­dul­nak elő kín­zá­sok – leg­alább­is szisz­te­ma­ti­ku­san.
Az Eu­ró­pai Nép­párt kép­vi­se­lő­je, Ewa Klamt egy má­sik eh­hez kap­cso­ló­dó gya­kor­la­tot ne­hez­mé­nyez. Né­met­or­szág­ban ugyan­is Tö­rök­or­szág ve­ze­ti azon or­szá­gok lis­tá­ját, ame­lyek a leg­több me­ne­dék­ké­rő­vel „ked­ves­ked­nek” a Bundesrepublik-nak. 1999, az­az Tö­rök­or­szág­ban tag­je­lölt­sé­ge óta mint­egy 6600 (több­nyi­re kurd nem­ze­ti­sé­gű) tö­rök ál­lam­pol­gár ka­pott me­ne­dék­jo­got. Már­pe­dig ha a né­met bí­ró­sá­gok el­is­me­rik, hogy po­li­ti­kai ül­dö­zés fo­lyik Tö­rök­or­szág­ban, a tag­je­lölt­ség meg­adá­sa már ele­ve „ön­ma­gá­ban vett el­lent­mon­dás” kell, hogy le­gyen – mu­tat rá Klamt kép­vi­se­lő­as­­szony. Nem mond­ha­tó, hogy pik­kel­né­nek a tö­rö­kök­re a né­met bí­rák, hi­szen a strasbourgi Em­be­ri Jo­gi Bí­ró­ság előtt is 2918 olyan ügy van füg­gő­ben, ahol a tö­rök ál­lam a rossz fiú. Ez tu­da­to­sul­ha­tott ta­lán az EU ál­lam- és kor­mány­fő­i­ben is, ami­kor sors­dön­tő ha­tá­ro­za­tu­kat meg­szö­ve­gez­ték. Ha ugyan­is Tö­rök­or­szág „sú­lyo­san és tar­tó­san meg­sér­ti a sza­bad­ság, de­mok­rá­cia, az em­be­ri és alap­jo­gok, va­la­mint a jog­ál­la­mi­ság ér­té­ke­it”, a dön­tés­ho­zók ke­ze a vész­fék fo­gan­tyú­ja után kap­hat, er­go a Bi­zott­ság vagy a tag­ál­lam­ok egy­har­ma­da kez­de­mé­nyez­he­ti a tár­gya­lá­sok azon­na­li fel­füg­gesz­té­sét.

Ké­re­ge­tők­ből ja­nik
– az EU-t érin­tő in­téz­mé­nyi vál­to­zá­sok
Ko­ránt­sem el­ha­nya­gol­ha­tó té­nye­ző, hogy mi­lyen be­fo­lyás­sal bír majd Tö­rök­or­szág az EU dön­tés­ho­za­ta­li me­cha­niz­mu­sá­ban. Ér­de­kes mó­don en­nek kap­csán a csat­la­ko­zás mel­lett ér­ve­lők nem nyi­lat­koz­tak meg, hi­szen a té­nyek­kel ne­héz len­ne vi­tat­koz­ni. A be­lé­pés ter­ve­zett ide­jé­re (ami leg­ko­ráb­ban 2015-ben kö­vet­kez­het be) ugyan­is Tö­rök­or­szág né­pes­sé­ge nagy­já­ból el fog­ja ér­ni Né­met­or­szág­ét, amely je­len­leg az EU leg­né­pe­sebb ál­la­ma.

A nagy is­me­ret­len per­sze a tö­rö­kök sze­rep­lé­se lesz, akik­ről tud­juk, hogy no­ha fa­na­ti­ku­san tud­nak küz­de­ni, azért for­ma­in­ga­do­zás­ra is haj­la­mo­sak

Ez drá­mai mó­don ala­kít­ja majd át a ha­tal­mi erő­vi­szo­nyo­kat, hi­szen ugyan az Eu­ró­pai Par­la­ment egy­re na­gyobb be­fo­lyás­ra tesz szert a dön­tés­ho­za­ta­li fo­lya­mat­ban, a Ta­nács még min­dig meg­ke­rül­he­tet­len té­nye­ző. Már­pe­dig az el­fo­ga­dás­ra vá­ró új al­kot­mány sze­rint a mó­do­sí­tott tar­tal­mú ket­tős több­ség el­ve sze­rint zaj­lik a sza­va­zás: egy ha­tá­ro­zat­hoz a ta­gok 55%-a, il­let­ve az EU-népesség 65%-át kép­vi­se­lő sza­va­zat szük­sé­ges. Ez azt a fa­ra­mu­ci hely­ze­tet idéz­né elő, hogy a leg­sze­gé­nyebb or­szág dik­tál­hat­na olyan nagy­ha­tal­mak­nak, mint Fran­cia­or­szág vagy Olasz­or­szág.
Eh­hez kap­cso­ló­dik az EU mint in­téz­mény de­zin­teg­rá­ci­ó­já­tól va­ló, töb­bek kö­zött Helmut Schmidt ál­tal meg­fo­gal­ma­zott fé­lel­mek fel­erő­sö­dé­se és az USA, il­let­ve Nagy-Bri­tan­nia vo­nat­ko­zó sze­re­pe. Tö­rök­or­szág EGK-ba tör­té­nő fel­vé­tel­ét az ame­ri­ka­i­ak lob­biz­ták ki ka­to­nai okok­ból, a Szov­jet­unió el­le­ni stra­té­gia ré­sze­ként. Most szin­tén ők kar­dos­kod­nak az EU-ba va­ló fel­vé­tel mel­lett, amely vi­szont már nem­csak gaz­da­sá­gi, ha­nem po­li­ti­kai-kul­tu­rá­lis egy­ség is. Egy mi­nél he­te­ro­gé­nebb Eu­ró­pa az EU-t gyen­gí­ti, ami az ame­ri­kai he­ge­mo­ni­kus tö­rek­vé­sek mal­má­ra hajt­ja a vi­zet. Társ­ra lel­tek eb­ben a bri­tek sze­mé­lyé­ben, akik „po­li­ti­kai ré­te­ge min­dig is szkep­ti­kus ma­radt a po­li­ti­kai in­teg­rá­ció gon­do­la­ta irá­nyá­ban, és to­vább­ra is ar­ra épít, hogy mi­köz­ben a kon­ti­nen­tá­lis Eu­ró­pa or­szá­ga­i­nak el­té­rő ér­de­kei kö­zött ma­nő­ve­re­zik, köz­ben ő tud­ja majd a dön­tő sze­re­pet be­töl­te­ni.”

Ez jö­het
A rot-grün ko­a­lí­ció egy­elő­re min­den­kép­pen si­ker­ként köny­vel­he­ti el, hogy a Bi­zott­ság po­zi­tív elő­je­lű aján­lá­sát kö­ve­tő­en vé­gül az Eu­ró­pai Ta­nács is ál­dá­sát ad­ta a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok meg­in­dí­tá­sá­hoz. Kér­dé­ses azon­ban, hogy egy eset­le­ges jobb­ol­da­li kur­zus­vál­tás 2006-ban men­­nyi­ben ké­pes vis­­sza­for­dí­ta­ni a brüs­­sze­li ha­tá­ro­zat ál­tal út­já­ra in­dí­tott fo­lya­ma­tot. An­­nyit biz­ton ál­lít­ha­tunk, hogy a tö­rök kor­mány­nak meg fog gyűl­ni a ba­ja a CDU–CSU ve­zet­te for­má­ci­ó­val, amely alig­ha­nem az FDP-vel meg­erő­sít­ve sok­kal számonkérőbb lesz An­ka­ra fő­ként jog­ál­la­mi­ság te­rén tett vál­la­lá­sa­i­nak el­len­őr­zé­sé­ben. Nem va­ló­szí­nű to­váb­bá, hogy meg­ha­tód­na olyan meg­vesz­te­ge­tés­nek is fel­fog­ha­tó presz­tízs­üz­le­tek mi­att, mint a tö­rö­kök de­monst­ra­tív 2,8 mil­li­árd eurós Airbus-rendelése, ame­lyet, hogy-hogy nem köz­vet­le­nül a sors­dön­tő EU-intézményi dön­té­sek előtt ütöt­tek nyél­be. Sok­kal in­kább vár­ha­tó, hogy min­den ere­jük­kel azon lesz­nek, hogy be­le­ka­pasz­kod­ja­nak a brüs­­sze­li ha­tá­ro­zat azon ren­del­ke­zé­sé­be, mi­sze­rint „a tár­gya­lá­sok nyi­tott vé­gű fo­lya­ma­tot ké­pez­nek, amely­nek ki­me­ne­te­le ön­ma­gá­ban nem ga­ran­tál sem­mit.” Ha pe­dig si­ke­rül be­is­mer­tet­ni, hogy a tár­gya­lá­sok ku­dar­cot val­lot­tak, az még a né­met jobb­ol­dal ál­tal ere­de­ti­leg el­kép­zelt pri­vi­le­gi­zált part­ner­ség in­téz­mé­nyé­nél is gyen­gébb kö­te­lé­ket ered­mé­nyez­ne: a bu­kott tag­je­lölt „egy le­he­tő leg­szo­ro­sabb kö­te­lék­kel ágya­zód­na be tel­je­sen az eu­ró­pai struk­tú­rák­ba.” A nagy is­me­ret­len per­sze a tö­rö­kök sze­rep­lé­se lesz, akik­ről tud­juk, hogy no­ha fa­na­ti­ku­san tud­nak küz­de­ni, azért for­ma­in­ga­do­zás­ra is haj­la­mo­sak. Az idő dön­ti te­hát el, hogy a ko­re­ai–ja­pán fo­ci vébé tel­je­sít­mé­nye (3. hely) vagy a por­tu­gál EB for­ga­tó­köny­ve jut ér­vény­re (a tö­rö­kök nem ju­tot­tak ki).