Entz Fe­renc, a kor­sze­rű ma­gyar bo­rá­szat ve­zér­egyé­ni­sé­ge, aki Málnay Ig­nác­cal a du­a­liz­mus­ko­ri Föld­mű­ve­lés­ügyi Mi­nisz­té­ri­um fel­ké­ré­sé­re ta­nul­mány­utat tett Er­dély­ben, és er­ről könyv alak­ban tett je­len­tést, 1870-ben a Bo­rá­sza­ti Fü­ze­tek­ben (Új vi­lág bo­rá­sza­tunk tér­ké­pén) töb­bek kö­zött azt ír­ja: „Fek­vés és ta­laj a sző­lő­mű­ve­lés­nek per eminentiam ked­vez­nek. (…) Tud­juk, hogy Er­dély bo­ra­i­ról nyu­ga­ton már most is bír­nak né­mi fo­ga­lom­mal, ta­nús­kod­nak er­ről a ki­tün­te­té­sek, me­lyek­ben ezek a bo­rok az utób­bi idő­ben kü­lön­fé­le ki­ál­lí­tá­so­kon ré­sze­sül­tek, de jós­ló te­het­ség nél­kül mind­ezek­ben csak cse­kély ár­nyé­kát lát­juk mi azon fé­nyes jö­vő­nek, mely Er­dély bo­ra­i­ra vár.” Le­szö­ge­zi, hogy amíg a ma­gyar­or­szá­gi he­ves nya­rak tü­zes bo­ro­kat ered­mé­nyez­nek, de el­ége­tik a za­mat­anya­gok és a sav­tar­ta­lom je­len­tős ré­szét, a sze­lí­debb er­dé­lyi ég­haj­lat meg­őr­zi eze­ket, így az er­dé­lyi bo­rok il­la­to­sab­bak és za­mat­ban gaz­da­gab­bak, mint a ma­gyar­or­szá­gi­ak.
A ki­tün­te­té­sek kö­zül ki­emel­ke­dik a csombordi Raj­nai riz­lin­gé, mely 1867-ben a pá­ri­zsi vi­lág­ki­ál­lí­tá­son III. Na­pó­le­on arany­ér­mét nyer­te el. An­no egy cikk­író meg­je­gyez­te, hogy az er­dé­lyi riz­lin­gek úgy vi­szo­nyul­nak a rajnaiakhoz, mint vad­ró­zsa a tea­ró­zsá­hoz. Er­re az Er­dé­lyi Pin­ce­egy­let nyolc ki­vá­ló raj­nai bor­ral ös­­sze­ha­son­lí­tó íz­le­lést ren­de­zett Ko­lozs­vá­ron 1869. de­cem­ber 11-én. Egyet­len, 1859-es raj­nai év­já­rat bi­zo­nyult jobb­nak az er­dé­lyi­ek­nél, már a ko­rá­nál fog­va is, ame­lyet az ak­ko­ri íz­lés nagy­ra ér­té­kelt. Utá­na a leg­jobb az 1866-os csombordi riz­ling lett – a raj­nai pin­ce­mes­ter be­hunyt szem­mel a csombordit mond­ta raj­na­i­nak –, de a töb­bi er­dé­lyi riz­ling is fö­lül­múl­ta a rajnaiakat. A Bo­rá­sza­ti Fü­ze­tek 1872-es de­cem­be­ri szá­ma „Er­dé­lyi bo­ra­ink leg­újabb di­a­da­la” cím­mel ar­ról szá­mol be, hogy a lyo­ni ki­ál­lí­tá­son Paget Já­nos hu­szon­egy min­tá­ból ál­ló er­dé­lyi bor­gyűj­te­mé­nye a leg­na­gyobb ki­tün­te­tést, el­ső­ren­dű di­csé­rő ok­le­ve­let nyert. Foly­tat­hat­nánk a sort, de tér­jünk át a hu­sza­dik szá­zad má­so­dik fe­lé­re! 1956 és 1972 kö­zött az er­dé­lyi bo­ro­kat a nem­zet­kö­zi bor­ver­se­nye­ken 221 arany és 5 nagy arany ér­dem­mel tün­tet­ték ki. 1957-ben Ljubl­ja­ná­ban, 1959-ban Mont-pellier-ben, 1962-ben Ljubl­ja­ná­ban és Bu­da­pes­ten a balázsfalvi Ottonel mus­ko­tály, 1963-ban Montpellier-ben a gyu­la­fe­hér­vá­ri Ottonel mus­ko­tály, 1964-ben szin­tén a fran­cia vá­ros­ban a zsidvei Fur­mint nyer­te el az arany­érem mel­lett a zsű­ri különdicséretét és dísz­ok­le­ve­lét.

…az er­dé­lyi bo­rok il­la­to­sab­bak és za­mat­ban gaz­da­gab­bak, mint a ma­gyar­or­szá­gi­ak

1972-ben a Nem­zet­kö­zi Sző­lé­sze­ti és Bo­rá­sza­ti hi­va­tal Bu­da­pes­ten ren­de­zett vi­lág­ver­se­nyén Ro­má­nia ki­lenc arany­ér­met szer­zett, eb­ből öt az er­dé­lyi bo­rok dí­ja! A kö­zel­múlt­ban, 1996-ban az Egye­sült Ál­la­mok­ba ex­por­tált balázsfalvi Szür­ke­ba­rát el­nyer­te az Arany­kas­tély ok­le­ve­let, Ang­li­á­ban pe­dig a Ro­má­ni­á­ból ki­vi­tel­re ke­rült bo­rok kö­zül a leg­jobb­nak bi­zo­nyult. A Ro­má­ni­á­hoz csa­tolt ré­sze­ken 1997-ben há­rom ku­ta­tó­ál­lo­más, 31 ke­res­ke­del­mi tár­sa­ság és 12 ál­la­mi bor­vál­la­lat mű­kö­dött a nagy­szá­mú kis­ter­me­lő mel­lett. A ki­vi­tel 1997-ben (az­óta fo­lya­ma­to­san emel­ke­dett) az Er­dély-me­den­cé­ből 30 ezer hl (a ter­més 13%-a), a Bá­nát­ból 7 ezer hl (a ter­més 12%-a), a Körösvidékről és Máramarosból 21 ezer hl (a ter­més 13%-a) volt. A rend­szer­vál­tás utá­ni ro­má­ni­ai gaz­da­sá­gi hely­zet sú­lyo­san érin­tet­te el­ső­sor­ban a kis­ter­me­lő­ket. De las­san, ön­erő­ből, min­den szü­lő­föld­prog­ram nél­kül az er­dé­lyi borosgazdákra jel­lem­ző szí­vós­ság­gal és ha­gyo­mány­sze­re­tet­tel kez­de­nek talp­ra áll­ni. Bo­ra­ik mi­nő­sé­ge vonz­za a kül­föl­di föld­vá­sár­ló­kat, ola­szo­kat, oszt­rá­ko­kat, an­go­lo­kat, de saj­nos ma­gya­ro­kat alig. Az er­dé­lyi kis­ter­me­lők bo­ra­i­nak mi­nő­sé­gé­ről meg­győ­ződ­he­tett min­den­ki, aki mint kül­föl­di zsű­ri­tag vagy mint ven­dég részt vett az ed­di­gi tíz nagy­ká­ro­lyi és tíz kisküküllőmenti, a székelyhidi, a szat­má­ri, az avasújvári, a mé­ne­si re­gi­o­ná­lis bor­ver­se­nye­ken, vagy az egész Er­dély se­reg­szem­lé­jé­nek szá­mí­tó, az ed­dig hat­szor meg­ren­de­zés­re ke­rült „Er­dé­lyi sző­lő­he­gyek” ne­vű meg­mé­ret­te­té­sen. Sze­ren­csé­re egy­re gyak­rab­ban ke­re­sik föl ma­gyar tu­ris­ta­cso­port­ok Balla Gé­za aradhegyaljai pin­cé­jét (Ka­dar­ká­ja Vil­lány­ban ver­te meg a honiakat), Ba­logh Gyu­lá­ét Kelementelkén, a Logos cé­gét és Papp Pé­te­rét Nagyenyeden, Sep­rő­di Jó­zse­fét Vámosgálfalván.
A Ma­gyar Bo­rok há­za pe­dig ké­szül az er­dé­lyi bo­rok be­mu­ta­tó­já­ra.
Le­gyen Ön is ge­ne­rá­lis!