Te, igen te, figyelj! (2005. február) Hofi Gézát is megfigyeltette a csehszlovákiai kommunista titkosrendőrség, az StB – nyilatkozta szombaton a Pozsonyi Új Szónak Bukovszky László, az ügynökiratokat kezelő Nemzeti Emlékezet Hivatalának (UPN) egyik vezetője. Elmondta, hogy Kelet-Szlovákiában több titkos jelentést találtak a népszerű magyar humorista műsorairól. (Népszabadság, jan. 24.) A volt kommunista országokban annyi ügynök leskelődött, írt és/vagy találkozgatott a maga tartótisztjével, hogy a konspirált lakásbiznisz vagy a golyóstoll-iparág (magyar találmány) a gazdaság motorját is jelenthette volna. Most többen úgy gondolják, átlátnak a szitán, noha ez a nagy vetkőztető show-nak csupán előjátéka. A kinevezett szocialista műsorvezető Burány szakértelmét jelzi, hogy Péterfalvy lassan könyvet ír a Tervezett törvénymódosítással az adatvédelmi jogok ellen címmel. Hofi keménykedését abban az időben nagyon értékeltük. Rendszeres szilveszteri jelentkezésekor úgy szállt ki belőlünk a görcs, mint ahogy a beszorult feszítő testlehelet végre pát mond. Több volt szimpla szórakozásnál; szent áhítat és heves igenezés uralkodott el a képernyők előtt. Aztán Hofi a rendszerváltáskor meghalt – szakmai értelemben legalábbis. Az elvtársak serényen átalakultak, ki ide lépett be ki oda (az irányokat nemsokára remélhetőleg látni fogjuk), a nagy nevettetőnek azonban az új helyzet valami miatt már nem volt érdekes. Nem furcsa? Nem. Aki hosszú évekig élvezhette a gulyáskommunizmus szolgáltatásait, kiismerhette működési elvét. Sejthette, Hofira, Bródy Jánosra, Koncz Zsuzsára osztották az elvtársak a kuktaszelep szerepét. Nyilván volt pár mondat ami már nem fért bele, ezeket közösen átbeszélték majd kihúzták. Azért az érdekelne, hogy van-e Hofi Gézának olyan közeli hozzátartozója, aki jogosult és kellően motivált arra, hogy utánanézzen annak, vajon voltak-e magyar kollégái a Milan fedőnevű szlovák spiclinek. Tartok tőle, hogy nem voltak, nem kellettek. A Mikroszkóp Színpad sztárjai mellé nem szükségeltetett a BM-es fiú, aki – ha kellett – tölcsért csinált a kezéből. Lehet, hogy ezt Pozsonyban vagy Moszkvában nem nagyon értették, de hát nem is arrafelé keresték akkoriban a legvidámabb alattvalókat. Egyetértés van abban is, hogy a kor kulturális ideológusának számító Aczél Györgynek kiváló ízlése volt. Talán épp neki köszönhetjük, hogy Hofit kaphattuk tőle nagy dózisban, nem pedig Sas Józsefet. (Őt már csak a főváros kulturális bizottságának szocialista–szabaddemokrata többsége tartja életben nekünk.) Nem tudok Hofira neheztelni. Hasonlót nyújtott, amit ma ellenszél nélkül mondjuk Fábry. Mindkét oldal elismeri, noha tudjuk, melyikük merre húz(ott). Miközben a formálódó nagy aktanyitogatásra készül az ország, érdemes lesz majd azoknak a hőscincéreknek is figyelmet szentelni, akik akkor hatásosan kritizálták a működő szocializmust, még sincs ott a nevük az állandó megfigyeltek közt.
|