OFFLINE | interjú |
Koncertterem terem
Zengő masztaba
(2005. február)
2005. január 8-án Kocsis Zoltán intésére, Mozart-komponálta kottafejek megszólaltatásával elkezdődött a Nemzeti Hangversenyterem akusztikai hangolása. Rost Andrea énekelt, a Filharmonikusok kedvükre játszottak, a pózoló-fülelő Gyurcsány körül senki, Orbán, az alapkősüllyesztő meg lépni nem tud a népektől. Egy nyaksálas bohém építész pedig most is ott sertepertél, ahelyett, hogy elterülne a pasztell-zöld bársonyszékben, és elégedetten csettintgetve lokátorozná körbe gyönyörű, juharfa termét: ő Zoboki Gábor.

– Pon­to­san mit is ter­vez­tél Te ezen? Mert min­dent nem ter­vez­het­tél!
– Tu­dod, ez úgy van, hogy fel­ké­rés­re szül az em­ber egy kon­cep­ci­ót, azt az iro­dá­já­val, a leg­szű­kebb kör­ben át­be­szé­li, az­tán irá­nyí­ta­ni kezd. A monst­re épí­té­szet nem de­mok­ra­ti­kus mun­ka, száz­fős al­ko­tói csa­pat­tal dol­goz­ni, üt­köz­ni, akusz­ti­ku­sok­kal, épí­té­szek­kel, sta­ti­ku­sok­kal, gé­pész­ter­ve­zők­kel, dísz­vi­lá­gí­tás-ter­ve­zők­kel, ajaj. A lágy­má­nyo­si híd és Fe­ri­hegy lég­csa­tor­ná­já­ban áll a Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­ja, ezer szem­pont­nak kel­lett meg­fe­lel­ni, száz re­zo­nan­ci­á­nak el­len­áll­ni. Nem­csak al­ko­tó­ja va­gyok a kon­cep­ci­ó­nak, kar­mes­te­re is. Ez a leg­ne­he­zebb, hogy kre­a­ti­vi­tá­son túl szer­ve­ző­kész­sé­ged is le­gyen, erőd is ma­rad­jon. Er­re va­gyok a leg­büsz­kébb: egy­ben tar­tot­tam a ter­vet, meg a gár­dát is.
– Ek­ko­ra mun­kát kap­ni: ko­rai fel­vé­tel a Par­nas­­szus­ra, vár Gaudi, meg a töb­bi­ek, és most már min­dig na­gyot csön­get a kas­­sza? Vagy fuccs, mert le­áll­tál szö­szöl­ni?
– Nem, a ma­gyar pi­a­con nem ez van. Hogy egy esz­mé­let­len jó há­zat ter­ve­zel, és az­tán fo­lya­ma­to­san cseng a te­le­fon. Nem, in­kább az utób­bi az igaz, a fuccs. El­húz mel­let­ted az élet, egy ilyen fel­adat le­du­góz­za az ösz­­szes mun­ká­dat. Ki­üt a piacról…
– …na bumm, nincs több csa­lá­di ház, neo­ba­rokk Pósa-ház-áttervezés Veszp­rém­ben, de lesz cse­ré­be más, nem?…
– …persze, jön­nek más tí­pu­sú fel­ké­ré­sek, és ami ér­de­kes, hogy a sa­já­to­san ma­gyar­ral el­len­tét­ben di­men­zi­ót vál­tasz, be­ke­rülsz az eu­ró­pai for­ga­tag­ba, és eset­leg on­nan ta­lál­nak majd meg. Ha erő­vel bírod… Én is úgy élem meg, hogy hi­he­tet­len le­he­tő­sé­get nyer­tem a pá­lyá­za­tom­mal, ek­ko­ra mun­kám nem­igen le­het már a pá­lyán, száz­éven­te egy­szer épít­tet­nek ek­ko­ra kul­tu­rá­lis komp­le­xu­mot.
– Azt hogy dol­go­zod fel, hogy kí­vül­ről so­kan „lebetonkockázzák” a mű­ved, s hogy be­lül meg be­ájul­nak, olyan szép és ha­tá­sos? Csak­hogy be már ko­ránt­sem jut­nak an­­nyi­an.
– A leg­több em­ber elég ha­mar el­in­té­zi az épü­le­tet: au­tón, más jár­mű­vön za­ka­tol el mel­let­te.
– Mi­ért nem ter­vez­tél szeb­bet? Amit ki­lo­mé­te­rek­ről és au­tó­ból is azon­nal sze­ret­het­nek?
– Több oka is van. Egy­részt a Nem­ze­ti Szín­ház ek­lek­ti­kus, fi­nom tö­me­ge mö­gött csak az mu­tat jól, ha egy masztaba tömb­jé­vel ál­lok elő.
– Misztaba?
– Masztaba, egyip­to­mi sír. A má­sik, hogy ope­rai igé­nyű fő­hom­lok­za­tot az em­ber nem épít­het híd tö­vé­be, ide ér­tel­met­len ci­zel­lált tö­me­get ter­vez­ni, úgy­is tá­vol­ról néz­nek rá, te­hát mi­nek? És még va­la­mi: jó pár épü­let most nő majd ki a föld­ből. Ha azok is el­ké­szül­nek, mas­­szív ka­réj ve­szi kö­rül az ék­szer­do­bozt.
– Na jó, de az mi­ért van, hogy a va­ló­ban pa­zar kon­cert­te­rem szék­so­ra­i­ba nem si­ke­rült egy­for­ma ár­nya­la­tú hu­za­tot ta­lál­ni? Vagy ezek je­lölt szé­kek? Oda­ül a tűz­ol­tó meg az or­vos?
– Jovánovics Györg­­gyel azt ta­lál­tuk ki, hogy mi­vel a gipsz­dí­szek ön­té­se se ered­mé­nyez tel­je­sen azo­nos ár­nya­la­tot, hát le­gyen tar­ka a szék­sor is, mint az er­dei alj­nö­vény­zet, amit an­­nyi­ra sze­re­tek. Így lett, öt kü­lön­fé­le zöld bár­sonyt vá­lasz­tot­tunk ki.
– Te jó Is­ten, más meg azon dü­höng, ha nem ta­lál tel­je­sen azo­nos színt!
– Áh, az én gon­dol­ko­dá­som is ba­rok­kos, az ösz­tö­ne­im is on­nan va­lók, a há­za­im is ezt tük­rö­zik. Nem a je­len­ben élek, leg­alább száz év­vel hát­rább.
– Nem hisz té­ged a szak­ma bo­lond­nak, hogy ek­ko­ra faxnit csi­nálsz a te­rem­akusz­ti­ká­ból? Cipősdoboz be­ton­ból, fá­ból, ros­­szul nem szól­hat, ámen. Te meg röp­ködsz négy éve New Yorkba…
– Ami­kor az ARTEC-hez elő­ször el­ve­tőd­tem a raj­za­im­mal, és mö­göt­tem bil­le­gett az Em­pi­re State Bu­il­ding, és kör­be­vet­tek az ame­ri­ka­i­ak, ki­pi­ro­soz­ták a vo­na­la­i­mat, hát olyan volt, mint egy dok­to­ri vé­dés. Russel Johnson zen­gő­kam­rás rend­sze­re még­is meg­ér­te a mun­kát, a sok egyez­te­tést, új­ra­ter­ve­zést. Kés­he­gyig me­nő vi­tát foly­tat­tunk csak azon, mi­lyen szög­ben ta­lál­ko­zik a ze­ne­ka­ri árok és a hát­só fal… Per­sze, hogy a szak­ma hü­lyé­nek néz. Egész év­ben han­gol­juk majd a moz­gat­ha­tó kam­rá­kat, mert ez a te­rem in­kább hang­szer­hez ha­son­lít. De bo­csá­na­tos a bű­nöm, hisz is­me­rik a ze­nei vé­ná­mat, tud­ják, mi­től va­gyok flú­gos. Mind­egy, pár iga­zi ba­rá­ton kí­vül úgy­sincs Ma­gyar­or­szá­gon épí­té­sze­ti kritika… Ko­csis Zo­li vis­­sza­iga­zo­lá­sa töb­bet je­lent, oda­szólt Johnsonnak, nem is ne­kem, hogy „Russel, fe­lejtsd el a lu­zer­ni ter­me­det.”
– Ez az agg úr hal­la­ná a tu­tit? Nyolc­van fe­lett, me­szes fül­lel, dob­hár­tyá­val, New York­ból?
– Russel há­rom hó­nap­ja itt bé­rel la­kást. Ér­de­kes, tény­leg na­gyot hall, de a ze­nét más­képp ér­zé­kel­jük, tö­ké­le­te­sen ért ő is min­den han­got. És há­rom sa­ját ne­ve­lé­sű as­­szisz­ten­se se­gí­ti.
– Utol­só kér­dés: csa­lód­nék, ha nem lép­tet­néd fel itt a kó­ru­sod, amit eret­nek épí­tész­ként vezetsz…
– Ó, je­len­tem: min­den­kit meg­előz­ve de­cem­ber 11-én pró­bát tar­tot­tam itt. Előt­te csak par­ket­tás „bas­­szis­ták”, meg jó tor­kú vas­be­ton­sze­re­lők él­vez­ték a fél­kész hang­zást. Én, a ter­ve­ző vet­tem el a te­rem akusz­ti­kai szü­zes­sé­gét!



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”