Amivel a Matula csak 20 éves távlatban számolt mértékadó politikai elemzésében, mint a Magyarországra váró borzalmak egyikével, pillanatok alatt valósággá vált. Az elmúlt nem egészen másfél évben, mióta előlépett a politika kulisszái mögül, egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy el tudná képzelni magát miniszterelnökként, sőt, úgy tudná csak igazán. Minden megszólalásával és ún. publikációjával Tony Blair- és Orbánepigon imázsát építette, napi 24 órában gondolkodott baloldalban és nemzetben, szociáldemokráciában és harmadikútban. Persze mindez nem lett volna elég, ha nem áll a megfelelő pillanatban az MSZP-vezetőség ellen fellázadó talpasok élére és nem ígér be 2-3 belügyminiszteri posztot mindenféle megyei potentátoknak. Hogy mire viszi a hőn áhított marsallbottal a kezében? Ha az Országgyűlés is úgy gondolja, hamarosan a saját bőrünkön tapasztalhatjuk.