Nagy Kár­oly Frank ki­rály min­den baj oká­nak a Hu­no­kat tar­tot­ta – pe­dig Ete­lé­nek kö­szön­he­tik a Fran­kok, hogy Gal­li­át meg­hó­dít­hat­ták. Tri­a­non­ban azok fosz­tot­tak meg or­szá­gunk 2/3-ától, akik ne­künk kö­szön­he­tik sza­bad­sá­gu­kat és nem­ze­ti lé­tü­ket!

Kul­tu­rá­lis szín­vo­nal te­kin­te­té­ben az Ázsi­ai Hun bi­ro­da­lom, a Parthus Bi­ro­da­lom és su­mér Ba­bi­lon utó­dai, a hu­nok – mes­­sze fe­let­te áll­nak a pri­mi­tív ger­má­nok­nak, de a ró­ma­i­ak­nak és a gö­rö­gök­nek is.

A ma­gyar kul­tú­ra a Habs­burg ura­lom alat­ti idők­ben vált ket­té – egy né­met és nyu­ga­ti szel­le­mi­sé­gű cso­port­ra, és egy ke­le­ti ori­en­tá­ci­ó­jú né­pi irány­zat­ra. A Mo­nar­chia bu­ká­sa után ez a ket­té­vá­lás az ur­bá­nus és a né­pi írók kö­zöt­ti szét­vá­lás­ban tes­te­sült meg. A nyu­ga­ti szel­le­mi­sé­gű­ek, az ur­bá­nu­sok el­vesz­tet­ték ha­tal­mi bá­zi­sul az oszt­rák ural­ko­dó­há­zat, de kultúrális élet­ben be­töl­tött po­zí­ci­ó­i­kat meg­őriz­ték – és kí­mé­let­le­nül el akar­nak ti­por­ni min­den né­pi han­got ma is.

(Ist­ván) Kop­pány bir­to­ka­it – köz­tük az én szü­lő­fa­lu­mat is – az őt se­gí­tő kül­föl­di lo­va­gok, és a hoz­zá ha­son­ló­an ke­resz­tén­­nyé lett ma­gya­rok kö­zött osz­tot­ta fel.

A mű­vé­ből sze­ren­csé­re a pusz­tí­tás nem le­he­tett tel­jes. Már azért sem, mert utód nél­kül halt meg. Fia, Im­re her­ceg fi­a­ta­lon meg­halt, és az egy­ház si­et­ve a szent­jei kö­ré so­rol­ta őt is és ap­ját is.

Ez a ko­ro­na a leg­ré­geb­bi egész Eu­ró­pá­ban! Az an­gol ko­ro­na vagy a Romanovoké, új ke­le­tű bóv­li a ma­gya­ro­ké­hoz ké­pest.