Eszünk­be juthat az „Azért a brunz is szé­pen csil­log” című
Mancs- szössze­ne­t, per­sze csak
ak­kor, ha meg­van az áhí­tott 75
mil­li­li­ter. Eh­hez Né­meth Ro­land­nak ter­mé­sze­te­sen sem­mi kö­ze, ha­csak an­­nyi nem, hogy szo­ros ver­seny­ben lett el­ső e hó­nap­ban a vesz­tes
ka­te­gó­ri­á­ban, orr­hos­­szal meg­előz­ve Fa­ze­kas Ró­ber­tet. Tör­tént ugyan­is, hogy olimpikonunk „a már szin­te
tel­je­sen üres sta­di­on­ban” a do­bó­kör kö­ze­pén le­tol­ta gatyókáját és a sejhaját megmu­tat­ta az Olympos
is­te­ne­i­nek, no meg az ép­pen még ott kolbászolóknak. Mind­ezt – ha már lúd, le­gyen kö­vér ala­pon – le is
fény­ké­pez­tet­te. Ké­sőbb ugyan
szán­ta-bán­ta bű­nét: az egész csak egy mar­hás­ko­dás volt, csak hü­lyül­ni
akar­tak. Per­sze Par­ti Nagy óta tud­juk, hogy mar­hás­kod­ni a zu­hany alatt kell, a Kinizsi-Húsosoknál, a Ba­rá­ti
Had­se­re­gek Szpar­ta­ki­ád­ján. Mi pe­dig nul­láz­tunk egyet, csak úgy uj­jal,
zseb­ken­dő­csü­csök­kel.