Magyarország az EU nyel­vi szem­pont­ból hal­mo­zot­tan hát­rá­nyos tag­ál­la­ma. El­szi­ge­telt­sé­günk ol­dá­sa nem­ze­ti prog­ram ké­ne le­gyen, ehe­lyett úgy tű­nik, mint­ha né­mely egye­te­mek min­den­áron sza­ba­dul­ni sze­ret­né­nek az ide­gen­nyelv-ta­ní­tás nyű­gé­től. Nyelv­óra­szám-csök­ken­tés, óra­ös­­sze­vo­nás, óra­rö­vi­dí­tés – évek óta meg­szo­kott a fel­ső­ok­ta­tás­ban. Ér­de­kes mó­don azon­ban, az egye­te­mi nyelv­ta­ní­tás szín­vo­na­lá­nak csök­ken­té­sé­vel pár­hu­za­mo­san el­sza­po­rod­tak a nyelv­vizs­ga­köz­pon­tok. „Meg­tör­jük a Ri­gó ut­ca mo­no­pó­li­u­mát” fel­ki­ál­tás­sal vizs­ga­he­lyek so­rát akk­re­di­tál­ták, ame­lyek azu­tán egy­más­sal ver­seng­ve kí­nál­ják az alap-, kö­zép- és fel­ső­fo­kú nyelv­vizs­gá­kat. En­nek kö­vet­kez­té­ben per­sze, ami­ó­ta a – ki tud­ja már, me­lyik – kor­mány fel­sza­ba­dí­tot­ta a nyelv­vizs­gák pi­a­cát, időn­ként vad plety­kák sü­ví­te­nek vé­gig a di­á­kok kö­zött ar­ról, hogy me­lyik egye­tem nyelv­vizs­gá­ja a leg­könnyebb an­gol­ból, ne­tán fran­ci­á­ból és me­lyi­ké né­met­ből. Nos, akár iga­zak a plety­kák, akár nem, ami­ről szól­nak, lo­gi­kus: ha a vizs­gá­zók he­lyett a vizs­gáz­ta­tók ver­se­nyez­nek, ak­kor nem a tu­dás mi­nő­sül, ha­nem a vizs­gák en­ge­dé­keny­sé­ge.
A ver­seny he­lyén­va­ló­sá­gá­nak alap­ve­tő fél­re­ér­té­se per­sze nem az Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um pri­vi­lé­gi­u­ma. Pél­da er­re a „zöld­kár­tya” ki­adá­sá­nak, te­hát a gép­ko­csik kör­nye­zet­vé­del­mi vizs­gá­la­tá­nak mai rend­sze­re. En­nek je­gyé­ben több száz mű­hely ver­se­nyez azért, hogy az au­tó­sok ná­luk iga­zol­tas­sák jár­mű­vük ká­ros­anyag-ki­bo­csá­tá­sá­nak tör­vé­nyes mér­té­két. Az ered­mény is­mét csak ami­lyen si­ral­mas, olyan lo­gi­kus: ha négy ke­ré­ken gör­dü­lő ma­tu­zsá­le­münk vagy új­sze­rű, de agyon­haj­szolt dí­ze­lünk x mű­hely­ben meg­bu­kik, egy­sze­rű­en vál­lat vo­nunk, odébb­ál­lunk és ne­ki­fu­tunk más­hol. A vis­­sza­élés le­he­tő­sé­gé­nek oka itt is a he­lyét té­vesz­tett ver­seny, amely­nek nyo­má­sá­ra nem a gép­ko­csik pró­bál­ják meg­üt­ni a mér­cét, ha­nem a mér­ce haj­lik az au­tók rozs­dás ki­pu­fo­gó­ja alá.
Lé­te­zik per­sze – és jó­val gya­ko­ribb, hi­szen év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül bur­ján­zott – a ha­tó­sá­gi mo­no­pó­li­um­mal tör­té­nő vis­­sza­élés is. Ilyen pél­dá­ul a re­gi­o­ná­lis víz­mű­vek ál­tal meg­ál­la­pí­tott ter­ve­zé­si ár, a leg­több ön­kor­mány­zat ál­tal ki­ve­tett he­lyi adó mér­té­ke, a me­re­de­ken emel­ke­dő re­pü­lő­té­ri il­le­ték vagy ép­pen az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz va­ló csat­la­ko­zá­sunk ke­vés, már ma is meg­ta­pasz­tal­ha­tó elő­nyé­nek meg­nyir­bá­lá­sá­ra be­ve­ze­tett gép­ko­csi re­giszt­rá­ci­ós díj.
Még­sem ezek, ha­nem a ver­seny fo­gal­má­val va­ló fen­teb­bi vis­­sza­élé­sek iga­zán ta­nul­sá­go­sak, hi­szen torz mi­vol­tuk ép­pen pi­ac­ori­en­tált­sá­guk­ból fa­kad. Lét­re­jöt­tük for­rás­vi­dé­kén – a mű­ve­let­len­ség és a szak­mai in­kom­pe­ten­cia mel­lett – fel­sej­lik a mai ma­gyar ha­tó­sá­gok vé­szes ön­bi­za­lom­hi­á­nya, ami egy­részt az alul­fi­ze­tett­ség kény­szer­kép­ze­té­ből, más­részt a szo­ci­a­lis­ta idők le­gi­ti­má­ci­ós de­fi­cit­jé­ből fa­kad. Ma­ga­biz­tos ha­tó­ság nél­kül vi­szont nincs ha­té­kony ál­lam­igaz­ga­tás, ami nél­kül pe­dig Ma­gyar­or­szág előbb-utóbb tény­leg „él­he­tet­len or­szág” lesz, hogy Friderikusz Sán­dor mi­na­pi, Es­ter­házy Pé­ter ki­tün­te­té­se al­kal­má­ból el­ej­tett közszolgálatias for­du­la­tá­val él­jek.