Folyamatos nyomás alatt Demszky Gábor főpolgármester
Lejtmenet
(2004. november)
Nehéz pályára kényszerítette a fővárosi ellenzék Budapest főpolgármesterét, amikor augusztusban összeférhetetlenségi eljárást kezdeményezett Demszky Gábor ellen európai parlamenti és főpolgármesteri tisztsége okán. Az ütemezéssel nem volt hiba. A bulvár média által „dzsentri allűrökként” emlegetett elhajlások nyomán amúgy is megrogyott városvezető ezúttal direktbe kapta a gyomrost. Budapest nagyobbik ellenzéki frakcióját alig több mint egy éve irányító Kupper András május óta budapesti elnöki mandátummal megerősítve koptatja a főpolgármestert. Feltúrták a sztorit, a sajtó pedig páros lábbal csúszott be. Tagadhatatlan, ez a harcmodor villámcsapásszerűen érte a város kormányzását melléküzemágban végző nagypályását. Emlékezetes, A szólás szabadsága című műsorban Demszky értetlenséggel a hangjában jelezte, őt eddig a média nem szurkálta, most van először ilyen helyzetben, akár le is döfhetik. Mintha a lapok tettektől függetlenül ítélkeznének élet és halál fölött. Burokban született – mondhatnánk –, ám ez a burok most megrepedni látszik.
Karrierbontás
Siker, pénz, nők, csillogás… az egységsugarú állampolgár számára is könnyen értelmezhető kulcsszavak. Átlátható összefüggések, miként a kátyú, a kutyaszar vagy a lángoló buszok. Ezek a témák „ülnek” igazán. Az összeférhetetlenség nem ilyen. Rigorózus jogszabályi meghatározások az egy időben betölthető, illetve be nem tölthető tisztségek köréről. Fővárosi Ferenc meg a többiek pedig – ezek már csak ilyenek – szívesebben vásárolnak Blikket, mint Magyar Közlönyt.
Ezen a síkon tehát önmagában az ügy közérthetővé tételével nagyot lépett előre a fővárosi ellenzék. Fritz Tamás politológus szerint az amúgy is elfáradt városvezetés kénytelen volt védelmezni egy vesztett pályán mozgó főpolgármestert. A Fidesz átvette a kezdeményezést és olyan irányba tematizálja a közbeszédet, amire a város lakói érzékenyek. Az összeférhetetlenség ügye eszköz volt arra, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, hogy Demszky Gábor visszaélt a hatalmával, és sokáig olyan pozíciót is fogni akart, ami jogilag minimum aggályos. Azzal, hogy végül brüsszeli székét elengedni kényszerült, újabb szakaszgyőzelmet könyvelhetett az oppozíció.
Az összeférhetetlenségi ügy a koalíciós partnerre is kijózanítólag kezdett hatni. Gy. Németh Erzsébet az Info Rádió Aréna című műsorában már megkezdte a lehátrálást az örök és megbonthatatlan barátság doktrínájáról. Bár a Fővárosi Közgyűlés termében szocialista szavazatokkal kétszer is elfogadták az összeférhetetlenséget elutasító határozatot, ezt már indokolni nemcsak hogy nem tudta (a törvény szelleméből indultunk ki), de nem is igazán akarta. Szavaiból kicsendült ugyanakkor, hogy a Gyurcsány Ferenccel kötött megállapodás értelmében Budapest fokozatos „dinamizálásában” csak 2006-ig feszül vállhoz a váll.
Rámozdultak
A fővárosi szocialisták öntudatra ébredése Gyurcsány miniszterelnöki színrelépésétől datálható. Ebből az aspektusból is érdemes egy kósza pillantást vetni Demszky álláshalmozási ügyére. Felkai László a Fővárosi Közigazgatási Hivatal (Gyurcsány Ferenc közbenjárása által) menesztett vezetője ugyanis a főpolgármestert bíróság elé küldte volna. Ha pedig Felkait nem kaszálták volna el időben, Demszky mondhatott volna búcsút a fővárosnak. Ez pedig a szabaddemokratákat szomoríthatta volna el annyira, hogy bánatukban a miniszterelnökről döntő parlamenti szavazáskor a „nem” gombot nyomták volna meg néhányan. A sorstragédiák láncolatát izomból megoldó miniszterelnök ereje teljében már kevésbé volt megértő partnerével szemben, s a Miniszterelnökiből a Közigazgatási Hivatalba leküldött Forgács Imre által, ha nem is Budapestet, de – megfricskázva a városvezetőt, Brüszszelt elvette Demszkytől.
A Fidesz háza táján persze a főpolgármester levadászása lett beállítva alapértelmezésként. Erre azonban szakértők szerint még egy ideig várni kell. Bár a Szövetség fővárosi csapatát viszi előre a lendület, egy esetleges előrehozott főpolgármester választás bekövetkeztekor ugyanúgy nem látszik a felépítendő emberük, mint az SZDSZ-nek vagy a szocialistáknak. Fritz Tamás Pokorni Zoltán nevét említi esélyesként, Demszky Gábor egyik sajtóközleménye pedig Kupper Andrást szólítja fel arra, hogy fékezze városvezetői ambícióit. A fővárosi szocialisták öntudatra ébredése Gyurcsány miniszterelnöki színrelépésétől datálható |
Bár beígérte 2006-os újraindulását, egyre kevesebben hiszik, hogy a főpolgármester képes újra megtalálni egykori arcát. Elég kinyitni egy napilapot, s a nép hangja nem hagy kétséget. „Demszky Gábor fő bűne, hogy nem oldotta meg a közlekedés gondjait. Ezért kellett volna kirúgni, nem pedig a nyaraló meg a terepjáró miatt haragudni rá” – sóhajtja konkrétan egy nyugalmazott tisztviselő. A VII. és XI. kerületi szocialista polgármester is (gyökös, törzsökös Gyurcsány-helytartó mindkettő) már Demszky helyére gyúr. És akkor még nem említettük a Fidesz holdudvarához tartózó Cselovszki Zoltánt, aki az Új Budapest Központ rejtélyes csarnokai egyikében ül egy nagy halom koncepción és rendületlenül sző.
Válóper?
A brüsszeli mandátum elvesztésével látszólag nyugvópontra került a kínos történet. Demszky Gábor bejelentette, az összeférhetetlenség megszűnt. Bőhm András és Gyuriczáné Németh Erzsébet is egybehangzóan állítják: az ügy lezárult. Ezt az álláspontot igazolta vissza Forgács Imre főhivatalnok nyilvánosságra hozott jogi álláspontja is, mely szerint nincs oka arra, hogy aztán a bírósághoz forduljon.
Ha a nyári zuhanórepülés helyszíne a média volt, akkor az EP-mandátum beáldozásával épp a médián keresztül találhat egérutat az érintett. Demszky jogvégzett emberként nyilván tudja, hogy hazardírozott. Ugyanis kövér ötven napig fennállt az összeférhetetlenség, s Kupper András ezt nem hagyja ki. A frakcióvezető szerint bíróságnak kellene kimondania, hogy ebben az időszakban a főpolgármester jogszerűen hozott-e döntéseket. Ha nem, Demszky bedől. Ám Forgács Imre nem partner ebben. A Fidesz a miértet illetőleg a Fővárosi Főügyészség előtt ad a hivatalvezetőnek indoklási lehetőséget. Jogilag a jobboldal szerint megáll az érvelés, ám a média már nem vevő az ilyen finomságokra, mint „sztori”, kikerült az érdeklődés középpontjából.
Kolláth György alkotmányjogász biztos abban, hogy a Fővárosi Főügyészségnek ebben a történetben nem osztottak lapot. A média által előszeretettel foglalkoztatott szakember állítja, az ügy jogi alapját képező önkormányzati törvény rendszerhibájából adódóan monopolhelyzetbe hozza a közigazgatási hivatal vezetőjét. Aktuálisan tehát Forgács Imrén túl nincs élet. Kolláth annyit hozzátesz még, hogy természetes, amit az ellenzéki frakció tesz, ugyanakkor jogilag kamunak nevezte a főügyészség belekeverését. Mi több, a két tisztséget egy időben birtokló főpolgármester döntéseit sem lehet megkérdőjelezni szerinte.
A bulvármédiából a hivatásos és botcsinálta jogászok terrénumába utalt ügy pikantériája, hogy a Fővárosi Közgyűlés határozatban mondta ki, a két tisztség nem összeférhetetlen. Jelenlegi helyzet szerint tehát egy jogsértő határozat van érvényben, ám Forgács Imre ezt eddig nem kifogásolta, nem tett törvényességi észrevételt. Érdekes megoldási javaslatot vázolt az UFi-nak Kolláth. Az elgondolás szerint maga a Közgyűlés vághatná át a gordiuszi csomót azzal, hogy saját hatáskörben módosítja a határozatát.
Jegyezzük meg, ezzel a városházi többség igazolná a gyanút, hogy Demszky érdekei szerint szavaz, hol így, hol úgy. Az effajta önrevízió pedig nem vetne jó fényt a magukat jogállam híveinek beállító kormányzó erőkre.
Legfrissebb információink szerint, Forgács Imre az ügyben informális egyeztetést tartott szükségesnek Kupper Andrással, ez azonban az ügyészség munkatársainak a Közigazgatási Hivatalban tett látogatása miatt egyelőre késik. Demszky Gábor hosszú és kemény tél elé néz.
|
