A nagypolitikát, a rendőri szerveket, illetve Kulcsár Attila üzlettársait is elérte a brókerbotrány
Sártenger felette (2004. november) Bár a közvélemény – a kutatók szerint – rühelli a brókerbotrány-tematikát, és meggyőződése, hogy „soha nem lesz itten eredmény, mer’ úgyis futni hagyják a bűnösöket”, Kulcsár Attila kiszivárgott ügyészségi vallomása egyelőre pontosan az ellenkezőjét sejteti. Eláruljuk: annak ellenére, hogy az Ufi szerkesztői is részei a közvéleménynek – rühellnek bizonyos dolgokat, és van meggyőződésük –, mára elkezdtek reménykedni. Mégis lesz itten eredmény? Ilyesmire azért – mindeddig – nem vetemedtünk. Mármint, hogy keletkezéstörténeti, sajtómódszertani kitekintővel indítsuk írásunkat. (Elvégre, a postás sem szokott mesélni arról, hogy hánykor ébredt, nem mutogatja, hogy milyen nehéz is az ő táskája. Csak csönget, bedob, továbbmegy, kétszer csönget, bedob, továbbmegy.) Kulcsár Attila esete, illetve a brókerügy azonban egészen más, mint a többi botrány. Titkok, sejtelmek övezik, az egyszeri firkász maga sem tudja, hol az igazság. Kapkod a fellelhető tények után, néha készpénznek veszi, ha – mondjuk politikusokra, gazdasági emberekre nézve terhelő – írásos emlékek jutnak a birtokába, néha viszont nem hisz a rendőrségi, ügyészségi jelentéseknek sem (a cikke persze, ettől függetlenül, úgyahogy összerendeződik).
Feljegyzett múlt Naszóval. Tavaly nyáron kezdődött. Valakik csúnyán megbotozták Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) – akkori – elnökét. Robbant hát a brókerbomba, kiderült, hogy Kulcsár egy hamisítatlan self-made-man, aki a nagykanizsai neppervilágból dobbantott, majd a K&H Bank csúcsai közelében landolt. Afféle modern kivitelezésű betyárfajzat. Aztán sajtóberkekben forogni kezdett három-négy, azóta csak „feljegyzésként” emlegetett iromány – fejléc és szignó, mindennemű egyéb azonosító-jel nélkül –, amin körülbelül negyven, többnyire balpárti politikus és üzleti nagyság neve sorjázik. Ha nem csal a szimatunk, ezekből a feljegyzésekből dolgozott a Figyelő, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, a Heti Válasz, és mindenki, aki számít. A beavatottak Kulcsár Attila írói munkássága részének tartják a papírosokat, mások egyszerűen nem hajlandók komolyan venni a fecnikre kent mondatokat – azt meg végképp nem fogadják el, hogy e betűsorok akár Kulcsártól is származhatnak. Pedig akad köztük érdekes bőven. Példának okáért: „A 2002. évi választásokat megelőzően felkerestek a jelenlegi kormány magas rangú vezetői, hogy támogassam választási kampányukat, és vegyek részt pénzügyi bonyolításaikban is. Én ennek eleget is tettem, mivel baráti szálak kötöttek hozzájuk. (…) A Britton finanszírozta és szervezte X. Y. szocialista képviselő teljes választási kampányát, X. Zs. szocialista polgármester választási kampányát is pénzügyileg nagymértékben támogatta és segítette.” Vagy: „W. Y. szocialista államtitkárral szintén a kormányváltást követően találkoztam, akivel szoros üzleti kapcsolat alakult ki. Több informatikai közbeszerzési ügyben is részt vettem, mint pénzügyi bonyolító.” Esetleg: „Az MSZP-hez és SZDSZ-hez szorosan kötődő gazdasági csoporthoz tartozó kör részére milliárdos nagyságrendű pénzügyi tranzakciót bonyolítottam az elmúlt egy évben. A kormányváltást követően X. cég csúszópénzeinek áramoltatásában is szerepet vállaltam.” Na még egy gyöngyszem: „Egy jelenlegi miniszter és egy jelenlegi államtitkár közötti csúszópénz bonyolítására is felkértek. Az ügyet előkészítettük, többszöri megbeszélésekre került sor, viszont nem került lebonyolításra.” És a ráadás: összeállt egy csapat a kormányzat képviselőiből és baloldali újságírókból, „akikkel együtt a médiában szerettünk volna nyomást gyakorolni” a PSZÁF-ra. A megszületett cikkek alapját más dokumentumok mellett egy háttéranyag alkotta, „melyet 10 millió forintért bocsátottak a rendelkezésünkre”.
Ufi: kuss! A fenti „termés” tehát több mint egy esztendeje született – vagy Kulcsár tollából, vagy máséból. Tény viszont: a 22 milliárdos sikkasztás fő gyanúsítottja idén június 2. és szeptember 22. között többszakaszos vallomást tett az ügyészségen, és – miként a Magyar Nemzet közelmúltbeli cikksorozatából kiderült – gyakorlatilag egy az egyben, nem egyszer szó szerint megismételte a feljegyzésekben foglalt állításokat. Amelyek – nem győzzük hangsúlyozni – vagy tőle származnak, vagy nem. A lényeg: a bukott bróker, több mint egy évvel a K&H-ügy kipattanása után, névvel is elvállalta (értsd: vallomását engedte közokiratba foglalni) mindazt, amit korábban csak bizonytalan eredetű feljegyzésekben olvashatott a nagyérdemű. Kikre is vallott Kulcsár? Például Bálint Tamásra, Keller László exállamtitkár ex-kabinetfőnökére, akit az ügyészségi nyomozók máris meggyanúsítottak, hogy 10 millió forintot vett át hősünktől – a PSZÁF-ról szóló, „közpénzügyi” eszközökkel összetákolt jelentésekért cserébe. A feljegyzések egyik pontja – a „melyet 10 millió forintért bocsátottak a rendelkezésünkre” – tehát egy év után megszemélyesült: a rejtett alanyt, ma már tudjuk, Bálint Tamásra kell behelyettesíteni. Pontosabban: kellene. Az ártatlanság vélelme ugyanis B. T.-t is megilleti, az Ufi tehát jobb, ha kussol a jogerős bírósági ítéletig. Az egyik feljegyzésben – mint írtuk – megemlítődik: Kulcsár szoros üzleti kapcsolatot ápolt egy informatikai közbeszerzési ügyekre szakosodott szocialista államtitkárral. A bróker vallomásában mindez már úgy csapódik le: Baja Ferenc, a kormányzati informatikáért felelős politikai államtitkár gyakori vendég volt az Újpesti rakpart 1. szám alatt (vagyis a Kulcsár-hajlékban). A találkozókon – az alkusz állítása szerint – több tízmillió forint „került át” Bajához, aki szinte mindig éjszaka ment a zsetonokért. Amelyek – megint a pénzmágust idézzük – egy kormányzati megrendeléssel kapcsolatos Synergon-ügylettel hozhatók összefüggésbe. (Ez esetben méginkább kuss az Ufi neve, hisz’ az ügyészség – lapzártánkig – nem próbálta meggyanúsítani Baját.) A tavaly kelt feljegyzésekben X. Zs. szocialista polgármesterként emlegetett személy pedig akár Andó Sándor, Kőbánya ura s parancsolója is lehet, legalábbis róla vallotta most Kulcsár: az önkormányzat két másik vezetőjével egyetemben összvissz 500 milliós extrahasznot tett el a X. kerület pénzeinek törvénytelen tőzsdei megforgatása után.
Ügyészségi kontra Ex-kabinetfőnökön, államtitkáron és polgármesteren kívül Kulcsár terhelő vallomást tett Forró Tamás médiaszemélyiség-műkincskereskedőre is (a Világgazdaság című lapot kiadó Zöld Újság Rt. körüli ügyletekkel, valamint ilyen-olyan pénzmozgásokkal kapcsolatban), valamint – több más főrendőr mellett – Molnár Csabára, az ORFK egykori szervezett bűnözés elleni igazgatósága pénzmosás elleni osztályvezetőjére. A „kelleriánus” Bálint Tamáshoz hasonlóan nemrégiben Molnárt is gyanúsítottként hallgatta ki a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal, esetükben tehát máris „beérni” látszik Kulcsár vallomása. Hogy mit vétett Mr. Fakabát? A hatóság gyanúja szerint: hivatalos személyként közokirat-hamisított és hivatalilag visszaélt, ráadásul folytatólagosan. Ahelyett, hogy tovább cizellálnánk közokirat-hamisítás és a hivatali visszaélés mibenlétét, inkább arra emlékeztetünk: Molnár volt az, aki 2003. június 30-i határozatában – vagyis két kerek héttel Szász Károly megveretése után – megtagadta (!) a nyomozást a K&H-ügyet kirobbantó Pannonplast-részvényfelvásárlás kapcsán, és így, ha indirekte is, lehetővé tette, hogy a bróker másnap Ausztriába meneküljön. A szigorú Fővárosi Főügyészség aztán július 18-án – a jobb később, mint soha elvet követve – úgy, ahogy volt, hatályon kívül helyezte Molnár nyomozásmegtagadó határozatát, mondván: „A nyomozó hatóság a feljelentés-kiegészítés keretein belül beszerzett iratokat nem értékelte teljes körűen. Ezen iratok az ÁAK (Állami Autópálya Kezelő Rt. – A szerk.) sérelmére elkövetett sikkasztás bűntette, valamint pénzmosás bűntette gyanúját alapozták meg. E bűncselekmények felderítése és az elkövetők személyének tisztázása a nyomozás feladata.” A nyomozás márpedig folyik, s ha lassan is, dőlnek a dominók. Ha a feljegyzésekben – negatív kontextusban – emlegetett politikusok, üzletemberek mind-mind bedőlnének (ami nyilvánvaló képtelenség), jócskán megtizedelődne a jelenleg regnáló politikai elit. A feljegyzések tartalma azonban – bár, mint mondtuk, több helyen egybecseng Kulcsár vallomásával – továbbra sem szentírás. Ma még nem tudhatjuk például, hogy van-e valóságalapja azoknak a mondatoknak, amelyek azt sugallják: a bróker többször is egyeztetett Gyurcsány Ferenccel – ráadásul „nem épp tiszta” pénzügyi tranzakciókról. Igaz, a tisztánlátásban a miniszterelnök sem igyekszik túl sokat segíteni. Ahogy az Országgyűlésben fogalmazott (egy „nem épp tiszta” képletű felszólalás keretében): a brókerügy kirobbanása előtt „egynél többször, de három-négynél kevesebbszer” találkozott Kulcsárral. Demeter Ervin fideszes képviselő azon írásbeli kérdésére pedig, hogy a Szász Károly megverése utáni napokban Gyurcsány vajon találkozott-e Bodnár Zoltánnal, a K&H-s üzelmekben ugyancsak érintett Nemzeti Autópálya Rt. vezérigazgatójával, Kiss Péter kancelláriaminiszter volt szíves válaszolni (a címzett, vagyis a kormányfő helyett). E szerint: „Bodnár Zoltánnal a miniszterelnök úr az utóbbi tíz évben legalább két tucatszor találkozott. Ezek alapján azt sem tartom kizártnak, hogy az ön által megnevezett intervallumban is létrejött találkozó.”
|