OFFLINE | téma |
A nagypolitikát, a rendőri szerveket, illetve Kulcsár Attila üzlettársait is elérte a brókerbotrány
Sártenger felette
(2004. november)
Bár a köz­vé­le­mény – a ku­ta­tók sze­rint – rü­hel­li a bró­ker­bot­rány-te­ma­ti­kát, és meg­győ­ző­dé­se, hogy „so­ha nem lesz it­ten ered­mény, mer’ úgy­is fut­ni hagy­ják a bű­nö­sö­ket”, Kul­csár At­ti­la ki­szi­vár­gott ügyész­sé­gi val­lo­má­sa egy­elő­re pon­to­san az el­len­ke­ző­jét sejte­ti. El­árul­juk: an­nak el­le­né­re, hogy az Ufi szer­kesz­tői is ré­szei a köz­vé­le­mény­nek – rü­hell­nek bi­zo­nyos dol­go­kat, és van meg­győ­ző­dé­sük –, má­ra el­kezd­tek re­mény­ked­ni. Még­is lesz it­ten ered­mény?

Ilyes­mi­re azért – mind­ed­dig – nem ve­te­med­tünk. Már­mint, hogy ke­let­ke­zés­tör­té­ne­ti, saj­tó­mód­szer­ta­ni ki­te­kin­tő­vel in­dít­suk írá­sun­kat. (El­vég­re, a pos­tás sem szo­kott me­sél­ni ar­ról, hogy hány­kor éb­redt, nem mu­to­gat­ja, hogy mi­lyen ne­héz is az ő tás­ká­ja. Csak csön­get, be­dob, to­vább­megy, két­szer csön­get, be­dob, to­vább­megy.) Kul­csár At­ti­la ese­te, il­let­ve a bró­ker­ügy azon­ban egé­szen más, mint a töb­bi bot­rány. Tit­kok, sej­tel­mek öve­zik, az egy­sze­ri fir­kász ma­ga sem tud­ja, hol az igaz­ság. Kap­kod a fel­lel­he­tő té­nyek után, né­ha kész­pénz­nek ve­szi, ha – mond­juk po­li­ti­ku­sok­ra, gaz­da­sá­gi em­be­rek­re néz­ve ter­he­lő – írá­sos em­lé­kek jut­nak a bir­to­ká­ba, né­ha vi­szont nem hisz a rend­őr­sé­gi, ügyész­sé­gi je­len­té­sek­nek sem (a cik­ke per­sze, et­től füg­get­le­nül, úgyahogy ös­­sze­ren­de­ző­dik).

Fel­jegy­zett múlt
Naszóval. Ta­valy nyá­ron kez­dő­dött. Va­la­kik csú­nyán meg­bo­toz­ták Szász Ká­rolyt, a Pénz­ügyi Szer­ve­ze­tek Ál­la­mi Fel­ügye­le­te (PSZÁF) – ak­ko­ri – el­nö­két. Rob­bant hát a bró­ker­bom­ba, ki­de­rült, hogy Kul­csár egy ha­mi­sí­tat­lan self-made-man, aki a nagy­ka­ni­zsai nep­per­vi­lág­ból dob­ban­tott, majd a K&H Bank csú­csai kö­ze­lé­ben lan­dolt. Af­fé­le mo­dern ki­vi­te­le­zé­sű be­tyár­faj­zat. Az­tán saj­tó­ber­kek­ben fo­rog­ni kez­dett há­rom-négy, az­óta csak „fel­jegy­zés­ként” em­le­ge­tett iro­mány – fej­léc és szig­nó, min­den­ne­mű egyéb azo­no­sí­tó-jel nél­kül –, amin kö­rül­be­lül negy­ven, több­nyi­re bal­pár­ti po­li­ti­kus és üz­le­ti nagy­ság ne­ve sor­já­zik. Ha nem csal a szi­ma­tunk, ezek­ből a fel­jegy­zé­sek­ből dol­go­zott a Fi­gye­lő, a Ma­gyar Nem­zet, a Nép­sza­bad­ság, a He­ti Vá­lasz, és min­den­ki, aki szá­mít. A be­ava­tot­tak Kul­csár At­ti­la írói mun­kás­sá­ga ré­szé­nek tart­ják a pa­pí­ro­so­kat, má­sok egy­sze­rű­en nem haj­lan­dók ko­mo­lyan ven­ni a fec­nik­re kent mon­da­to­kat – azt meg vég­képp nem fo­gad­ják el, hogy e be­tű­sor­ok akár Kul­csár­tól is szár­maz­hat­nak. Pe­dig akad köz­tük ér­de­kes bő­ven. Pél­dá­nak oká­ért: „A 2002. évi vá­lasz­tá­so­kat meg­elő­ző­en fel­ke­res­tek a je­len­le­gi kor­mány ma­gas ran­gú ve­ze­tői, hogy tá­mo­gas­sam vá­lasz­tá­si kam­pá­nyu­kat, és ve­gyek részt pénz­ügyi bo­nyo­lí­tá­sa­ik­ban is. Én en­nek ele­get is tet­tem, mi­vel ba­rá­ti szá­lak kö­töt­tek hoz­zá­juk. (…) A Britton fi­nan­szí­roz­ta és szer­vez­te X. Y. szo­ci­a­lis­ta kép­vi­se­lő tel­jes vá­lasz­tá­si kam­pá­nyát, X. Zs. szo­ci­a­lis­ta pol­gár­mes­ter vá­lasz­tá­si kam­pá­nyát is pénz­ügyi­leg nagy­mér­ték­ben tá­mo­gat­ta és se­gí­tet­te.” Vagy: „W. Y. szo­ci­a­lis­ta ál­lam­tit­kár­ral szin­tén a kor­mány­vál­tást kö­ve­tő­en ta­lál­koz­tam, aki­vel szo­ros üz­le­ti kap­cso­lat ala­kult ki. Több in­for­ma­ti­kai köz­be­szer­zé­si ügy­ben is részt vet­tem, mint pénz­ügyi bo­nyo­lí­tó.” Eset­leg: „Az MSZP-hez és SZDSZ-hez szo­ro­san kö­tő­dő gaz­da­sá­gi cso­port­hoz tar­to­zó kör ré­szé­re mil­li­ár­dos nagy­ság­ren­dű pénz­ügyi tranz­ak­ci­ót bo­nyo­lí­tot­tam az el­múlt egy év­ben. A kor­mány­vál­tást kö­ve­tő­en X. cég csú­szó­pén­ze­i­nek ára­mol­ta­tá­sá­ban is sze­re­pet vál­lal­tam.” Na még egy gyöngy­szem: „Egy je­len­le­gi mi­nisz­ter és egy je­len­le­gi ál­lam­tit­kár kö­zöt­ti csú­szó­pénz bo­nyo­lí­tá­sá­ra is fel­kér­tek. Az ügyet elő­ké­szí­tet­tük, több­szö­ri meg­be­szé­lé­sek­re ke­rült sor, vi­szont nem ke­rült le­bo­nyo­lí­tás­ra.” És a rá­adás: ös­­sze­állt egy csa­pat a kor­mány­zat kép­vi­se­lő­i­ből és bal­ol­da­li új­ság­írók­ból, „akik­kel együtt a mé­di­á­ban sze­ret­tünk vol­na nyo­mást gya­ko­rol­ni” a PSZÁF-ra. A meg­szü­le­tett cik­kek alap­ját más do­ku­men­tu­mok mel­lett egy hát­tér­anyag al­kot­ta, „me­lyet 10 mil­lió fo­rin­tért bo­csá­tot­tak a ren­del­ke­zé­sünk­re”.

Ufi: kuss!
A fen­ti „ter­més” te­hát több mint egy esz­ten­de­je szü­le­tett – vagy Kul­csár tol­lá­ból, vagy má­sé­ból. Tény vi­szont: a 22 mil­li­ár­dos sik­kasz­tás fő gya­nú­sí­tott­ja idén jú­ni­us 2. és szep­tem­ber 22. kö­zött több­sza­ka­szos val­lo­mást tett az ügyész­sé­gen, és – mi­ként a Ma­gyar Nem­zet kö­zel­múlt­be­li cikk­so­ro­za­tá­ból ki­de­rült – gya­kor­la­ti­lag egy az egy­ben, nem egy­szer szó sze­rint meg­is­mé­tel­te a fel­jegy­zé­sek­ben fog­lalt ál­lí­tá­so­kat. Ame­lyek – nem győz­zük hang­sú­lyoz­ni – vagy tő­le szár­maz­nak, vagy nem. A lé­nyeg: a bu­kott bró­ker, több mint egy év­vel a K&H-ügy ki­pat­ta­ná­sa után, név­vel is el­vál­lal­ta (értsd: val­lo­má­sát en­ged­te köz­ok­irat­ba fog­lal­ni) mind­azt, amit ko­ráb­ban csak bi­zony­ta­lan ere­de­tű fel­jegy­zé­sek­ben ol­vas­ha­tott a nagy­ér­de­mű.
Kik­re is val­lott Kul­csár? Pél­dá­ul Bá­lint Ta­más­ra, Keller Lász­ló exállamtitkár ex-ka­bi­net­fő­nö­ké­re, akit az ügyész­sé­gi nyo­mo­zók már­is meg­gya­nú­sí­tot­tak, hogy 10 mil­lió fo­rin­tot vett át hő­sünk­től – a PSZÁF-ról szó­ló, „köz­pénz­ügyi” esz­kö­zök­kel ös­­sze­tá­kolt je­len­té­se­kért cse­ré­be. A fel­jegy­zé­sek egyik pont­ja – a „me­lyet 10 mil­lió fo­rin­tért bo­csá­tot­tak a ren­del­ke­zé­sünk­re” – te­hát egy év után meg­sze­mé­lye­sült: a rej­tett alanyt, ma már tud­juk, Bá­lint Ta­más­ra kell be­he­lyet­te­sí­te­ni. Pon­to­sab­ban: kel­le­ne. Az ár­tat­lan­ság vé­lel­me ugyan­is B. T.-t is meg­il­le­ti, az Ufi te­hát jobb, ha kus­sol a jog­erős bí­ró­sá­gi íté­le­tig.
Az egyik fel­jegy­zés­ben – mint ír­tuk – meg­em­lí­tő­dik: Kul­csár szo­ros üz­le­ti kap­cso­la­tot ápolt egy in­for­ma­ti­kai köz­be­szer­zé­si ügyek­re sza­ko­so­dott szo­ci­a­lis­ta ál­lam­tit­kár­ral. A bró­ker val­lo­má­sá­ban mind­ez már úgy csa­pó­dik le: Ba­ja Fe­renc, a kor­mány­za­ti in­for­ma­ti­ká­ért fe­le­lős po­li­ti­kai ál­lam­tit­kár gya­ko­ri ven­dég volt az Új­pes­ti rak­part 1. szám alatt (va­gyis a Kul­csár-haj­lék­ban). A ta­lál­ko­zó­kon – az al­kusz ál­lí­tá­sa sze­rint – több tíz­mil­lió fo­rint „ke­rült át” Ba­já­hoz, aki szin­te min­dig éj­sza­ka ment a zse­to­no­kért. Ame­lyek – megint a pénz­má­gust idéz­zük – egy kor­mány­za­ti meg­ren­de­lés­sel kap­cso­la­tos Synergon-ügylettel hoz­ha­tók ös­­sze­füg­gés­be. (Ez eset­ben méginkább kuss az Ufi ne­ve, hisz’ az ügyész­ség – lap­zár­tán­kig – nem pró­bál­ta meg­gya­nú­sí­ta­ni Ba­ját.) A ta­valy kelt fel­jegy­zé­sek­ben X. Zs. szo­ci­a­lis­ta pol­gár­mes­ter­ként em­le­ge­tett sze­mély pe­dig akár Andó Sán­dor, Kő­bá­nya ura s pa­ran­cso­ló­ja is le­het, leg­alább­is ró­la val­lot­ta most Kul­csár: az ön­kor­mány­zat két má­sik ve­ze­tő­jé­vel egye­tem­ben összvissz 500 mil­li­ós ext­ra­hasz­not tett el a X. ke­rü­let pén­ze­i­nek tör­vény­te­len tőzs­dei meg­for­ga­tá­sa után.

Ügyész­sé­gi kont­ra
Ex-ka­bi­net­fő­nö­kön, ál­lam­tit­ká­ron és pol­gár­mes­te­ren kí­vül Kul­csár ter­he­lő val­lo­mást tett For­ró Ta­más mé­dia­sze­mé­lyi­ség-mű­kincs­ke­res­ke­dő­re is (a Vi­lág­gaz­da­ság cí­mű la­pot ki­adó Zöld Új­ság Rt. kö­rü­li ügy­le­tek­kel, va­la­mint ilyen-olyan pénz­moz­gá­sok­kal kap­cso­lat­ban), va­la­mint – több más fő­rend­őr mel­lett – Mol­nár Csa­bá­ra, az ORFK egy­ko­ri szer­ve­zett bű­nö­zés el­le­ni igaz­ga­tó­sá­ga pénz­mo­sás el­le­ni osz­tály­ve­ze­tő­jé­re. A „kelleriánus” Bá­lint Ta­más­hoz ha­son­ló­an nem­ré­gi­ben Mol­nárt is gya­nú­sí­tott­ként hall­gat­ta ki a Köz­pon­ti Ügyész­sé­gi Nyo­mo­zó Hi­va­tal, ese­tük­ben te­hát már­is „be­ér­ni” lát­szik Kul­csár val­lo­má­sa. Hogy mit vé­tett Mr. Fa­ka­bát? A ha­tó­ság gya­nú­ja sze­rint: hi­va­ta­los sze­mély­ként köz­ok­irat-ha­mi­sí­tott és hi­va­ta­li­lag vissza­élt, rá­adá­sul foly­ta­tó­la­go­san. Ahe­lyett, hogy to­vább ci­zel­lál­nánk köz­ok­irat-ha­mi­sí­tás és a hi­va­ta­li vis­­sza­élés mi­ben­lét­ét, in­kább ar­ra em­lé­kez­te­tünk: Mol­nár volt az, aki 2003. jú­ni­us 30-i ha­tá­ro­za­tá­ban – va­gyis két ke­rek hét­tel Szász Kár­oly meg­ve­re­tése után – meg­ta­gad­ta (!) a nyo­mo­zást a K&H-ügyet ki­rob­ban­tó Pannonplast-részvényfelvásárlás kap­csán, és így, ha indirekte is, le­he­tő­vé tet­te, hogy a bró­ker más­nap Auszt­ri­á­ba me­ne­kül­jön. A szi­go­rú Fő­vá­ro­si Fő­ügyész­ség az­tán jú­li­us 18-án – a jobb ké­sőbb, mint so­ha el­vet kö­vet­ve – úgy, ahogy volt, ha­tá­lyon kí­vül he­lyez­te Mol­nár nyo­mo­zás­meg­ta­ga­dó ha­tá­ro­za­tát, mond­ván: „A nyo­mo­zó ha­tó­ság a fel­je­len­tés-ki­egé­szí­tés ke­re­te­in be­lül be­szer­zett ira­to­kat nem ér­té­kel­te tel­jes kö­rű­en. Ezen ira­tok az ÁAK (Ál­la­mi Au­tó­pá­lya Ke­ze­lő Rt. – A szerk.) sé­rel­mé­re el­kö­ve­tett sik­kasz­tás bűn­tet­te, va­la­mint pénz­mo­sás bűn­tet­te gya­nú­ját ala­poz­ták meg. E bűn­cse­lek­mé­nyek fel­de­rí­té­se és az el­kö­ve­tők sze­mé­lyé­nek tisz­tá­zá­sa a nyo­mo­zás fel­ada­ta.”
A nyo­mo­zás már­pe­dig fo­lyik, s ha las­san is, dől­nek a do­mi­nók. Ha a fel­jegy­zé­sek­ben – ne­ga­tív kon­tex­tus­ban – em­le­ge­tett po­li­ti­ku­sok, üz­let­em­be­rek mind-mind be­dől­né­nek (ami nyil­ván­va­ló kép­te­len­ség), jócs­kán meg­ti­ze­de­lőd­ne a je­len­leg reg­ná­ló po­li­ti­kai elit. A fel­jegy­zé­sek tar­tal­ma azon­ban – bár, mint mond­tuk, több he­lyen egy­be­cseng Kul­csár val­lo­má­sá­val – to­vább­ra sem szent­írás. Ma még nem tud­hat­juk pél­dá­ul, hogy van-e va­ló­ság­alap­ja azok­nak a mon­da­tok­nak, ame­lyek azt su­gall­ják: a bró­ker több­ször is egyez­te­tett Gyurcsány Fe­renc­cel – rá­adá­sul „nem épp tisz­ta” pénz­ügyi tranz­ak­ci­ók­ról. Igaz, a tisz­tán­lá­tás­ban a mi­nisz­ter­el­nök sem igyek­szik túl so­kat se­gí­te­ni. Ahogy az Or­szág­gyű­lés­ben fo­gal­ma­zott (egy „nem épp tisz­ta” kép­le­tű fel­szó­la­lás ke­re­té­ben): a bró­ker­ügy ki­rob­ba­ná­sa előtt „egy­nél több­ször, de há­rom-négy­nél ke­ve­sebb­szer” ta­lál­ko­zott Kul­csár­ral. De­me­ter Er­vin fideszes kép­vi­se­lő azon írás­be­li kér­dé­sé­re pe­dig, hogy a Szász Kár­oly meg­ve­ré­se utá­ni na­pok­ban Gyurcsány va­jon ta­lál­ko­zott-e Bod­nár Zol­tán­nal, a K&H-s üzel­mek­ben ugyan­csak érin­tett Nem­ze­ti Au­tó­pá­lya Rt. ve­zér­igaz­ga­tó­já­val, Kiss Pé­ter kan­cel­lá­ria­mi­nisz­ter volt szí­ves vá­la­szol­ni (a cím­zett, va­gyis a kor­mány­fő he­lyett). E sze­rint: „Bod­nár Zol­tán­nal a mi­nisz­ter­el­nök úr az utób­bi tíz év­ben leg­alább két tu­cat­szor ta­lál­ko­zott. Ezek alap­ján azt sem tar­tom ki­zárt­nak, hogy az ön ál­tal meg­ne­ve­zett in­ter­val­lum­ban is lét­re­jött ta­lál­ko­zó.”



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”