A tör­vény — amely le­he­tő­vé te­szi a kom­mu­nis­ta érá­ban ál­la­mo­sí­tott föld­tu­laj­don vis­­sza­igény­lé­sét 2004. de­cem­ber 31-ig — ugyan­is egy­ér­tel­mű­en le­szö­ge­zi, hogy a restitúcióra ki­zá­ró­lag szlo­vá­ki­ai lak­hel­­lyel és szlo­vák ál­lam­pol­gár­ság­gal ren­del­ke­ző egy­ko­ri tu­laj­do­no­sok­nak, avagy az ő köz­vet­len örö­kö­se­ik­nek van jo­guk. A tör­vény te­hát ele­ve ki­zár­ja an­nak a le­he­tő­sé­gét, hogy kül­föl­di­ek restitúció út­ján bár­mi­lyen va­gyon­hoz hoz­zá­jus­sa­nak, s ez vo­nat­ko­zik azok­ra az egy­ko­ri fel­vi­dé­ki ma­gya­rok­ra is, aki­ket a hon­ta­lan­ság éve­i­ben te­le­pí­tet­tek Ma­gyar­or­szág­ra, s im­már ma­gyar ál­lam­pol­gár­ok.
A tör­vény rossz­in­du­la­tú ér­tel­me­zé­se azért meg­bo­csát­ha­tat­lan ár­mány­ko­dás, mert fél­re­ma­gya­rá­zá­sok­ra adott okot, egy­szer­smind el­bi­zony­ta­la­ní­tot­ta a fel­vi­dé­ki ma­gya­ro­kat, de a Ma­gyar­or­szág­ra te­le­pí­tett egy­ko­ri hon­fi­tár­sa­i­kat is. Köz­tu­do­má­sú ugyan­is, hogy a ma­gya­rok nagy több­sé­gé­nek nem a kom­mu­nis­ta érá­ban ál­la­mo­sí­tot­ták föld­je­i­ket és egyéb in­gat­la­na­i­kat, ha­nem a hon­ta­lan­ság éve­i­ben ko­boz­ták el tő­lük va­gyo­nu­kat a benesi dek­ré­tu­mok, il­let­ve az azok alap­ján meg­ho­zott szlo­vá­ki­ai tör­vé­nyek kö­vet­kez­té­ben. Mint­hogy azon­ban a ta­valy el­fo­ga­dott, úgy­ne­ve­zett má­so­dik restitúciós tör­vény — az el­sőt még az egy­sé­ges Cseh­szlo­vá­ki­á­ban fo­gal­maz­ták meg a rend­szer­vál­tás után, de csak 1992 de­cem­ber vé­gé­ig volt ha­tá­lyos — egy szó­val sem em­lí­ti a benesi dek­ré­tu­mo­kat, sok fel­vi­dé­ki ma­gyar­ban me­rült fel a kér­dés, va­jon vis­­sza­kap­hat­ja-e föld­je­it az új tör­vény ér­tel­mé­ben. A vá­lasz: per­sze, igen, mint­hogy a tör­vény hi­vat­ko­zik egy 1948-as jog­sza­bály­ra, amely sze­rint visz­­sza­kap­hat­ják va­gyo­nu­kat azok a ma­gya­rok és né­me­tek, akik el­len nem folyt el­já­rás a fa­siz­mus, il­let­ve a kol­la­bo­rá­ció vád­já­val, s a feb­ru­á­ri kom­mu­nis­ta ha­ta­lom át­vé­tel után meg­kap­ta a cseh­szlo­vák ál­lam­pol­gár­sá­got. A tör­vény­al­ko­tók ez­zel ke­rül­ték meg azt, hogy a benesi dek­ré­tu­mok­hoz nyúl­ja­nak, ho­lott min­den jó­zan gon­dol­ko­dá­sú em­ber tud­ja, hogy szük­ség van er­re, hi­szen a kol­lek­tív bű­nös­ség el­ve ez­ál­tal to­vább él az or­szág­ban. En­nek az oka az, hogy ez­út­tal sem kap­hat­nak vis­­sza min­den egy­ko­ri in­gat­lant a jog­ta­la­nul meg­hur­colt né­me­tek és ma­gya­rok, hi­szen most is csak szán­tó­i­kat, erdejeiket kér­he­tik vis­­sza, mal­ma­i­kat, kis­üze­me­i­ket nem, ahogy a re­for­má­tus egy­ház sem jut­hat hoz­zá temp­lo­ma­i­hoz, egy­ko­ri is­ko­la­épü­le­te­i­hez — hogy csak né­hány pél­dát em­lít­sünk.
Az ér­tel­met­len vi­tá­nak még­is volt hasz­na. Egy­részt nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy a Szlo­vá­ki­á­ban nevesítetlen föl­dek­ként számontartott szán­tók és er­dők nem­csak restitúciós el­já­rás­sal, ha­nem örö­kö­sö­dés­sel is meg­sze­rez­he­tők, más­részt hang­sú­lyos­sá vált, hogy ez utób­bi el­já­rás so­rán vi­szont kül­föl­di ál­lam­pol­gár­ok — te­hát ma­gya­rok is — in­gat­lan­hoz jut­hat­nak az or­szág­ban. Hogy ez utób­bi le­he­tő­sé­get ed­dig mi­ért fed­te ho­mály, ne­héz meg­ítél­ni, de tény, a szlo­vá­ki­ai köz­tu­dat­ba iga­zá­ból csak a nyá­ron ke­rült be, hogy a nem­zet­kö­zi egyez­mé­nyek­nek meg­fe­le­lő­en az örö­kö­sö­dé­si el­já­rás ré­sze­sei le­het­nek Szlo­vá­ki­á­ban is a kül­föl­di ál­lam­pol­gár­ok. A ma­gyar ál­lam­pol­gár­ok — ter­mé­sze­te­sen a Fel­vi­dék­ről ki­te­le­pí­tet­tek is — te­hát örö­kö­sö­dés út­ján sze­rez­he­tik vis­­sza őse­ik föld­jét. Az el­já­rás ugyan­úgy in­dul, mint a szlo­vák ál­lam­pol­gár­sá­gú ma­gya­rok restitúciós fo­lya­ma­ta, az­az a te­lek­köny­vi hi­va­tal­ból kell ki­kér­ni az iga­zo­lást ar­ról, ki­nek a ne­vén ve­ze­tik az adott föld­te­rü­le­tet. A nyil­ván­tar­tást csak az el­múlt két esz­ten­dő­ben pon­to­sí­tot­ták és vég­le­ge­sí­tet­ték a hi­va­ta­lok, ezért ér­de­mes min­den ér­de­kelt­nek in­for­má­lód­nia az il­le­té­kes köz­pont­ban. A pon­to­sí­tás so­rán ugyan­is ki­de­rült, hogy ko­ráb­ban a föld­tu­laj­don­lás kér­dé­sé­hez igen ha­nya­gul vi­szo­nyul­tak a hi­va­ta­lok, sok eset­ben nem tün­tet­ték fel pél­dá­ul az ál­la­mo­sí­tás, az el­kob­zás vagy ki­sa­já­tí­tás té­nyét, ne­mes egy­sze­rű­ség­gel „nevesítetlen föld­nek” mi­nő­sí­tet­tek min­den olyan te­rü­le­tet, ame­lyért nem je­lent­kez­tek a tu­laj­do­no­sok vagy le­szár­ma­zot­ta­ik. Elő­for­dul te­hát, hogy egy-egy föld­te­rü­let utol­só tu­laj­do­no­si be­jegy­zé­se még a há­bo­rús évek­ből, eset­leg még ko­rább­ról szár­ma­zik.
A te­lek­köny­vi ki­vo­nat — a tu­laj­do­no­si iga­zo­lás — meg­szer­zé­se után vá­lik csak az el­já­rás más­sá: míg a restitúciós fo­lya­mat részt­ve­vő­i­nek a vis­­sza­igény­lés le­bo­nyo­lí­tá­sa cél­já­ból lét­re­ho­zott il­le­té­kes föld­hi­va­tal­ban kell be­nyúj­ta­ni­uk igé­nyü­ket, az örö­kö­sö­dé­si fo­lya­ma­tot polgáriperes úton a bí­ró­sá­gon kell kez­de­mé­nyez­ni. Ér­de­mes tud­ni, hogy Szlo­vá­ki­á­ban a már em­lí­tett 503/2003-as tör­vény ér­tel­mé­ben a nevesítetlen föl­dek 2005 jú­li­u­sá­tól az Ál­la­mi Föld­alap­ba ke­rül­nek, 2006 ja­nu­ár­já­tól pe­dig a he­lyi ön­kor­mány­zat­ok tu­laj­do­nát ké­pe­zik majd. Ez azon­ban nem vo­nat­ko­zik azok­ra a földterületekre, ame­lyek­kel kap­cso­lat­ban el­in­dult a restitúciós vagy örö­kö­sö­dé­si el­já­rás, te­hát azok­nak, akik úgy vé­lik, őse­ik földtulajdosok vol­tak egy­ko­ron a Fel­vi­dé­ken, ér­de­mes mi­ha­ma­rabb fel­ke­res­ni az il­le­té­kes te­lek­köny­vi hi­va­talt, s meg­győ­ződ­ni ar­ról, van-e vis­­sza­igé­nyel­he­tő, il­let­ve örö­köl­he­tő föld­je, hogy a szük­sé­ges el­já­rást még az idén el­in­dít­sák.