Akadnak médiumok, amelyekre bizton számíthatunk a dorombolásban ínségesebb hónapokban. Most azonban egészen más helyzet állt elő, egyik kedvenc lapunk nyújtott olyan kifinomult nyalakodási teljesítményt, melynek láttán a legkomolyabb önkormányzati és üzemi lapok vezető publicistái is elismerően csettintenének.
A Figyelő Gyurcsány Ferencet bemutató írásaiban egymást követik az olyan távolságtartó gyöngyszemek, mint "a baloldali tigris”, “kitűnő kommunikációs készség, éleslátás és céltudatosság”, “közvetlenségével rögtön levette lábáról az idős asszonyt” és “azonnal megtalálja a hangot”. Még a lap által oly' sokat ostorozott demagógia is politikusi erénnyé nemesbedik Ferencünk esetében, hiszen “a választókkal való kapcsolatteremtési képességet egy politikus esetében nem feltétlenül kell negatívumként értékelni”. Az elemzéseket olvasva egyre csak a Figyelőben egyébként gyakran feltűnő “speciális hirdetési összeállítás” jelzést keressük az oldalak tetején – mindhiába. Az olvasottak ezek szerint nem a Köztársaság tér agitprop-osztályát, még csak nem is holmi amerikai spin-doctorok munkáját, hanem a szerkesztőség szellemi potenciálját dicsérik. Méltatlanul kevés figyelmet szenteltek ugyanakkor a Gyurcsány karrierjében sokak szerint jelentős szerepet játszó Apró Piroska személyének, a kongresszusi támogató szavazatok áráról pedig még csak említés sem esik.
Hab a tortán, hogy a szerkesztőségnek küldött e-mailre sem érkezett semmiféle válasz, pedig egyes álmoskönyvek szerint egy lap szempontjából az előfizetők talpának nyelvvel történő kényeztetése minden másnál előrébb való. Ezek után nem lehet kétséges, hogy októberi Cicusunk dorombolása a Figyelő teljesítményének szól.