Azért esett rá a vá­lasz­tás, mert aki tíz nap alatt ké­pes Mao Ce-tung ös­­szes mű­vét el­ol­vas­ni, min­den gon­do­la­tát meg­ér­te­ni, az okos elv­társ le­het, nyil­ván a te­mér­dek, ös­­sze­vis­­sza szórt kot­ta­fej­jel sem lesz gond­ja. Aki pe­dig ma Dar­win­tól bú­csú­zik egy té­vé­mű­sor­ban és a törzs­fej­let­len­ség­re sza­vaz, az Ma­ó­ra is rá­csuk­hat­ja a zon­go­ra­fe­de­let, mint kí­nai ba­rá­tunk tet­te vé­gül Bar­tók­kal. Mert hi­á­ba vagy pa­pí­ron ügyes és eszes, ha pó­di­um­ra hív­nak, ka­me­rák néz­nek, ügye­le­tes esz­te­len­né válsz.
Az oko­so­kat is mér­he­tet­len bu­tá­nak lát­ta­tó já­té­kot olasz te­le­ví­zi­ós­ok sza­ba­dí­tot­ták a vi­lág­ra, úgy­mond rá­cá­fol­ni különböző em­ber­cso­por­tok alá- és fö­lé­ren­delt­sé­ge­i­re, az őket öve­ző, ab ovo os­to­ba plety­kák ab ovo os­to­ba­sá­gá­ra. Meg, hogy „mit ér­de­mes to­vább­vin­ni a kö­vet­ke­ző év­ez­re­dek­re, mely szte­re­o­tí­pia felsőbbrendűbb a má­sik­nál”. Ma­gya­rán: ma már té­vé­mű­sor kell ah­hoz, ha a nyil­ván­va­ló hü­lye­sé­get nyil­ván­va­ló hü­lye­ség­nek akar­juk lát­ni.
Két har­minc­fős csa­pat áll szem­ben. Ne­kem leg­utóbb az en­tel­lek­tü­e­lek és ki­gyúr­tak ész­tor­ná­já­hoz, va­la­mint a ma­gas lá­nyok és ala­csony csa­jok el­me­baj­nok­sá­gá­hoz volt sze­ren­csém. Ne­ve­sít­sünk: a mé­dia­sztár-lét­be las­san be­le­szür­kü­lő-őszü­lő Bochkor Gá­bor egy mo­bil sú­gó­gép se­gít­sé­gé­vel vé­gig­ta­szajt­ja licenszsínén a mel­les­leg iszo­nya­tos utó­mun­ká­val vil­lo­gó adást. Az vi­szont már em­be­ri­ség el­le­ni me­rény­let, hogy a tv2 egyik hír­adós pót­tag­ja, Azurák Csa­ba le­het a csúcsragadozó… A dar­wi­niz­mus ma­ga.
Leg­kö­ze­lebb már a li­bák kel­nek ver­seny­re: be­kö­tött sze­mű, hos­­szabb-rö­vi­debb com­bú tangások tes­té­re csó­tá­nyo­kat en­ged­nek, kibírjatovább-alapon. Min­den­ki sö­tét itt, ez a konk­lú­zió, mint a no­vem­be­ri éj­sza­ka. Ki­vé­ve Ár­pa At­ti­la kre­a­tív bu­tí­tó jö­vő­jét, az fé­nyes ugyan­is: sok agy­be­teg közt a fél­eszű a ki­rály.