Kispál és a Borz: Én, szeretlek, téged
Lemezvágó (2004. november)
Már hat éve annak, hogy megjelent a Holdfényexpressz, ami mindennemű szakmai szavazáson, plusz a vásárlók boltbeli szavazásán is a kilencvenes évek egyik kulcslemeze lett. A rá két évvel megjelent Velőrózsák még tartotta valamennyire a szintet (semmi baj, ha nem megy: nagyon magasra lett verve a labda), de az azt követő, és eddig utolsó Turisták bárhol mintha valahogy elfelejtődött volna. Erre az időre tehető Lovasi sikeres szólóprojektje is, ami érdekes dolog, még ha nem is beszélt soha senki arról, hogy valami baj lenne az együttesben (nincs is). Az új lemeznek tehát azt kellett bizonyítania, hogy viszszajön a régi lendület, ha mindenki csak az együttesre koncentrál. Az új lemez nem idézi a Holdfényexpressz zsenialitását és a Velőrózsák egységét, viszont jó kis dalok kaptak rajta helyet. Némelyiket vendégelőadó énekli (egyet Csík János, a Csík zenekar prímása, egyet Leskovics Gábor a Pál Utcai Fiúkból), de ezek is mind-mind Kispál-számok, akárhogy is. A szöveg világa a szerelem és a boldogság, viszont egy-két daltól eltekintve végre nincs bennük olyan sok gimnáziumi fíling (érdekes, hogy az egyik legkarakteresebb szám viszont éppen…). Az album csúcsszámai a bújós Karácsony és a plázák-mónikasók közönségét (annak is nőnemű egyedeit) körülrajzoló Gomolygó. Nincs ezzel nagy gond, mondom, csak az a labda lett magasra küldve.
-
|