Ta­lán két-há­rom év is el­múlt az­óta, hogy meg­je­lent a Sós– Farkas szer­ző­pá­ros Er­dély-úti­köny­ve. A könyv a ma­ga ne­mé­ben ha­mar klas­­szi­kus lett: en­­nyi­re rész­le­tes és a min­den­na­pi tu­ris­ta­igé­nye­ket ma­xi­má­li­san szem előtt tar­tó úti­könyv még nem szü­le­tett ma­gyar nyel­ven. 2004-ben már az ötö­dik ki­adást ad­ták ki be­lő­le, pe­dig biz­tos nem ezer pél­dány­ban volt meg­ha­tá­roz­va egy egy­ség, és hát ha be­le­gon­do­lunk, hogy Er­dély még min­dig nem ver­se­nyez­het Hor­vát­or­szág­gal vagy Prá­gá­val az uta­zá­si sze­zo­nok­ban, akár az is meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy majd’ min­den má­so­dik au­tós ez­zel a könyv­vel a kesz­tyű­tar­tó­ban in­dult el. De nem is ez a tárgy, ha­nem hogy itt a so­ro­zat má­so­dik ré­sze: Kár­pát­al­ja, és azon is túl Ga­lí­cia föl­fe­de­zé­se. És hi­he­tet­len: ugyan­azok a szer­zők. Aki be­le­né­zett már a könyv­be, az tud­ja csak­, mi­ért meg­le­pő ez: a gon­dos­ság szin­te odá­ig ter­jed, hogy eb­ben a fa­lu­vé­gi mo­tel­ben a női vé­cé­ben a bal ket­tes zu­hany­zó nem mű­kö­dik. Nem is tud­nék ki­emel­ni so­kat az új könyv­ből: ugyan­az a hoz­zá­ér­tés és gya­kor­la­ti­as­ság.