Eőry Gab­ri­el­la: Az Or­szá­gos Ka­szi­nó tisz­ti­ka­ra és tag­sá­ga (1883–1943). Ko­rall, 2004. 17. sz. (2004. szep­tem­ber) 61–87. ol­dal.
Gyen­génk a ve­res fo­lyó­irat, mit te­gyünk. Ez a ka­szi­nó nem a mág­ná­so­ké, ha­nem a dzsent­ri­ké. Itt ta­rok­koz­tak és nem whisteztek, sport gya­nánt pe­dig in­kább evez­tek a Hun­nia Egy­let­ben, a lo­vas­pó­ló­ra nem ju­tott. Aki nem akart evez­ni, an­nak rend­sze­re­sí­tet­tek egy kis gőz­la­di­kot, ame­lyik a lus­tá­kat fel­vit­te az alagi ta­nyá­ig, ahol le­he­tett en­ni meg ta­rok­koz­ni. A gőz­la­dik mű­kö­dé­sé­nek leg­em­lé­ke­ze­te­sebb ese­te az volt, ami­kor a Ka­szi­nó igaz­ga­tó­já­nak, a fél­is­te­ni stá­tu­szú Lisznyai Damó Ti­ha­mér­nak a gé­pész a ci­pő­jét is be­ha­jí­tot­ta a ka­zán­ba. Ma­lőr. Hah. A „Gaz­da” ha­ris­nyá­ban di­ri­gált to­vább. Eőry Gab­ri­el­la dol­go­za­ta min­den ed­di­gi­nél ala­po­sabb fel­tá­rá­sa e jel­leg­ze­tes ma­gyar in­téz­mény hat év­ti­zed­ének és tár­sa­dal­mi hát­te­ré­nek. Döb­be­ne­te­sen új ér­té­ke­lést nem ka­punk a jó össze­fog­la­ló­ból, az elem­zés azt mu­tat­ta ki, amit tud­ni vél­tünk: a ka­szi­nó az úri kö­zép­osz­tály, a jobb­ol­da­li ke­resz­tény ér­tel­mi­sé­gi, tiszt­vi­se­lői, bir­to­ko­si ré­teg gyűj­tő­he­lye volt (épü­let a mai Sem­mel­we­is ut­cá­ban, a Ma­gya­rok Vi­lág­szö­vet­sé­ge épü­le­té­ben), szi­go­rú­an sza­bá­lyo­zott kár­tya­órák­kal és szo­bák­kal a vi­dé­ki ta­gok­nak. A Ko­rall leg­fris­sebb szá­ma a po­li­ti­kai tár­sa­da­lom­tör­té­net mű­fa­ját igyek­szik meg­vi­lá­gí­ta­ni. Ol­vas­suk még el Paksy Zol­tán ta­nul­má­nyát az 1935-ös za­la­eger­sze­gi vá­lasz­tá­sok­ról: uncsin in­dul, de igen jó lesz a vé­ge. Nagy Ág­nes pe­dig egy li­pót­vá­ro­si bér­ház la­kó­i­nak jö­vés-me­nés­ét vet­te szem­ügy­re 1941 és 1960 kö­zött: nyi­las trafikosnő a föld­szin­ten; mű­ér­tő pénz­ügy­mi­nisz­ter egy hét­szo­bás­ban.

Filep Ta­más Gusz­táv: Bocs­kai ko­ro­ná­ja. Kor­társ, 2004. szep­tem­ber, 43–55. ol­dal.
A szer­ző a vár­me­gyei fő­könyv­tár­no­kok tit­kos re­in­kar­ná­ci­ó­ja, a bib­li­og­rá­fi­ák har­co­sa, a me­gye­gyű­lés ön­tu­da­tos szol­gá­ja, öreg tit­kok tu­dó­ja. Elég­gé el nem ítél­he­tő mó­don el­ka­nya­ro­dott fel­vi­dé­ki mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sa­i­tól, és most, mint­egy sza­bad­ide­jé­ben, fel­tá­maszt­ja az es­­szét, amely el­ve­szett ké­zen-kö­zön. A Bocs­kai éle­té­nek in­du­lá­sát szem­lé­ző írás ki­mon­dat­lan tisz­tel­gés Cs. Sza­bó Lász­ló előtt, igen szép, ér­tő és meg­ha­tott írás Belgiojoso kas­sai ka­pi­tány rém­ál­má­ról, a haj­dúk do­mesz­ti­ká­ló­já­ról. Ha ke­zünk­ben a lap, ol­vas­sunk egy kis Ács Mar­gi­tot is: ő a leg­tisz­tább sza­vú kri­ti­kus a lán­gok­ból ölelt hon­ban.

Magyarics Ta­más: A ma­gyar kül­po­li­ti­ka új hely­ze­te. Ma­gyar Szem­le, 2004. ok­tó­ber, 54–73. ol­dal.
A szer­zőt bár­ki ös­­sze­ke­ver­né az Ivy League va­la­mely pro­fes­­szo­rá­val: tvídzakó, klub­nyak­ken­dő és a dol­gok kí­mé­let­le­nül pon­tos lá­tá­sa. Mos­ta­ni írá­sa egy ta­nul­mány­kö­tet­be írt elő­sza­vá­nak if­jú­ság szá­má­ra át­dol­go­zott ki­adá­sa. Szen­ti­men­ta­liz­mus nél­kü­li, vi­lá­gos dol­go­zat, amely vi­lá­go­san le­ír­ja a ma­gyar kül­po­li­ti­ka moz­gás­te­rét. Ez a moz­gás­tér szűk, ez nem új­don­ság. Esé­lye­ink az USA–EU erő­tér­ben mi­ni­má­li­sak ugyan, de ez nem je­len­ti azt, hogy le ké­ne ten­ni a nem­ze­ti ér­dek­ér­vé­nye­sí­tés­ről. Mi­lyen ügye­sek vol­tunk – egyéb­ként pár­kü­lönb­sé­gek nél­kül – ami­kor rác test­vé­re­ink ma­gyar­ve­rő vel­le­i­tá­sa­it kel­lett, “Fi­gyel­lek! Ge­ci vagy!” fel­ki­ál­tás­sal he­lyes me­der­be te­rel­ni.

Bónusz:
Marie Claire Idées, septembre 2004
Az új­sá­gos­nál va­dul ál­lí­tot­ták, hogy ez is tár­sa­da­lom­tu­do­mány; meg­vet­tük. Elő­re kell bo­csá­ta­ni, hogy min­ket vég­te­le­nül ir­ri­tál min­den női lap, a kre­a­ti­vi­tást meg legfönnebb az X-filmekben dí­jaz­zuk. Még­is, még­is. Az egész új­ság­ból, a jó kis fo­tók­ból a nyu­godt pol­gá­ri élet­nek olyan le­ve­gő­je árad, hogy leg­szí­ve­seb­ben ven­nénk egy ere­de­ti ka­na­dai rönk­há­zat a Bör­zsöny­ben (fi­nom uta­lás a Ma cabane au Canada c. kép­ri­port­ra) vagy ki­utaz­nánk Érd­re (Voyage de légende: vál­lal­tan az Orient Exp­res­­szt fé­nye­zi, Vuitton-bőröndökkel, ne­héz­ezüst mok­kás­ka­na­lak­kal). A 43. ol­da­lon meg van egy igen jó mel­lű nő, va­la­mi test­ápo­ló rek­lám­ján; kap a ben­nünk élő bun­kó is.