A Petrik La­jos Vegy­ipa­ri Tech­ni­kum­ban szer­zett 1957-es érett­sé­gi nyil­ván meg­fe­le­lő elő­kép­zett­ség (csak ér­de­kes­ség­kép­pen je­gyez­zük meg, hogy ez az in­téz­mény ad­ta a ha­zá­nak töb­bek kö­zött He­ré­nyi Ká­rolyt, Kor­da Györ­gyöt, a Fritz– Csizmadia po­li­to­ló­gus du­ót és Ná­das Pé­tert is).
Az élet azon­ban a leg­jobb for­ga­tó­könyv­író, Medgyessy Pé­ter bu­ká­sa és a szo­ci­a­lis­ta cso­da­fegy­ver­ként szá­mon tar­tott Gyurcsány „Mário, a va­rázs­ló” Fe­renc ér­ke­zé­se fel­bo­rí­tot­ta a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um éle­tét és a le­het­sé­ges utód­lá­si va­ri­á­ci­ók is át­ala­kul­tak.
A tisz­tán­lá­tás­hoz tud­ni kell, hogy a mi­nisz­té­ri­um bel­ső vi­szo­nya­i­ra hos­­szú ide­je a Hajdu And­rás köz­igaz­ga­tá­si ál­lam­tit­kár és Udvardi Iván ka­bi­net­fő­nök, po­li­ti­kai igaz­ga­tó kö­zött dú­ló harc nyom­ta rá a bé­lye­gét. Ko­vács Lász­ló ugyan­is vi­szony­lag ke­ve­set járt be a mi­nisz­té­ri­um­ba – mond­ta la­punk­nak egy kül­ügyi tiszt­vi­se­lő, hoz­zá­té­ve: a Ma­gyar Na­rancs au­gusz­tus 12-i szá­má­ban meg­je­lent, amúgy ala­pos ös­­sze­fog­la­ló­ban té­ves az az ál­lí­tás, hogy a ka­bi­net­fő­nök és az ál­lam­tit­kár is tett gesz­tu­so­kat az el­len­zék­nek: va­ló­já­ban két, szo­ci­a­lis­ta pár­ton be­lü­li lobbi-csoport kö­zöt­ti ál­lan­dó konf­lik­tus­ról van szó, amely­ben az el­len­zék­nek nem osz­tot­tak la­pot.
So­ká­ig Ba­lázs Pé­tert, Ma­gyar­or­szág el­ső, re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­ért fe­le­lős uni­ós biz­to­sát (Ba­lázs Klá­ri tánc­dal­éne­kes­nő ko­ráb­bi fér­jét) tar­tot­ták a leg­esé­lye­sebb je­lölt­nek; a Ko­vács Lász­ló­val jó vi­szonyt ápo­ló dip­lo­ma­ta eré­nye­ként a szak­ma­i­sá­got, az Unió ügye­i­ben va­ló jár­tas­sá­got em­le­ge­tik. Brüs­­sze­li stáb­já­nak mun­ka­tár­sai már idén feb­ru­ár­ban úgy tud­ták, hogy Ko­vács Lász­ló­val hely­cse­ré­re ke­rül sor, ezért le­pett meg so­ka­kat Ba­lázs Pé­ter meg­üt­kö­zé­se Ko­vács uni­ós biz­to­si je­lö­lé­sé­vel kap­cso­lat­ban.
A szo­ci­a­lis­ta párt és ezen be­lül Kiss Pé­ter em­be­ré­nek tar­tott Bár­sony And­rás kül­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mi po­li­ti­kai ál­lam­tit­kár, aki­ben az Athenaeum Nyom­da va­la­hai szak­szer­ve­ze­ti tit­ká­rát és a Nyom­da­ipa­ri Dol­go­zók Szak­szer­ve­zetének volt el­nö­két is tisz­tel­het­jük, nem ör­vend osz­tat­lan meg­be­csü­lés­nek a tár­cán be­lül. A szo­ci­a­li­zá­ci­ó­juk­nál fog­va amúgy in­kább bal­ol­da­li szim­pa­ti­záns mun­ka­tár­sak és kar­ri­er­dip­lo­ma­ták is fel­ró­ják ne­ki, hogy kül­föl­di út­jai után egyes ki­je­len­té­sei mi­att a he­lyi ma­gyar nagy­kö­ve­tek rend­sze­re­sen ma­gya­ráz­ko­dás­ra kény­sze­rül­tek. So­kak sze­rint a poszt be­töl­té­sé­hez szükséges dip­lo­má­ci­ai ér­zék­kel és mű­velt­ség­gel sem ren­del­ke­zik. Kiss Pé­ter mi­nisz­ter­el­nök-je­löl­ti bu­ká­sá­val le­he­tő­sé­gei amúgy mi­ni­má­lis­ra csök­ken­tek, Bársony vi­szont to­vább­ra is esé­lyes­nek gon­dol­ja ma­gát.
Medgyessy Pé­ter ex-mi­nisz­ter­el­nök (brühühü) fa­vo­rit­ja Simonyi And­rás je­len­le­gi wa­shing­to­ni nagy­kö­vet volt, aki­nek – mint a He­ti Vá­lasz au­gusz­tus 12-száma meg­ír­ta – sok szo­ci­a­lis­ta fel­ró­ja, hogy a pol­gá­ri kor­mány alatt egy ide­ig brüssze­li NA­TO-nagy­kö­vet­ként szol­gált. Ta­lán en­nek az if­jú­ko­ri bot­lás­nak is kö­szön­he­tő, hogy Simonyi túl­kom­pen­zál: az ira­ki há­bo­rú ki­rob­ba­ná­sa előtt az ame­ri­kai saj­tó egyik ked­ven­ce­ként szin­te na­pon­ta fi­gyel­mez­tet­te Szad­dam Hu­­sze­int, hogy „ki­fut az idő­ből.” Egy rockzenekar gi­tá­ro­sa­ként pe­dig ki­vív­ta a wa­shing­to­ni tár­sa­sá­gi élet fi­gyel­mét, egyes rossz­má­jú­ak sze­rint szá­nal­mát.
A fu­tot­tak még ka­te­gó­ri­á­ban fel­me­rült a szin­te tel­je­sen is­me­ret­len Akóts Klá­rá­nak, Medgyesy Pé­ter kül­po­li­ti­kai ta­nács­adó­já­nak a ne­ve, aki ko­ráb­ban a tár­ca iz­ra­e­li re­fe­ren­se­ként dol­go­zott, ve­ze­tői ta­pasz­ta­la­ta nincs (a le­he­tő­ség gú­nyos ka­caj­ra fa­kasz­tot­ta mind­két, la­punk­nak nyi­lat­ko­zó kül­ügyi mun­ka­tár­sat). Le­het­sé­ges Ko­vács-utód­ként szó­ba ke­rült Va­dai Ág­nes, a fi­a­tal szo­ci­a­lis­ta po­li­ti­kus is, akit a Bem-rak­par­ton a leg­töb­ben szí­ve­sen lát­tak vol­na – a kez­dő mun­ka­tár­sak szá­má­ra fenn­tar­tott re­fe­ren­si mun­ka­kör­ben. Az ő, uni­ós in­teg­rá­ci­ós munkát fel­ügye­lő ál­lam­tit­ká­ri ki­ne­ve­zé­sét – amit a te­rü­le­tet ed­dig irá­nyí­tó Gottfried Pé­ter meg­alá­zá­sa­ként is fel­fog­ha­tunk – ta­pasz­ta­lat­lan­sá­ga mi­att so­kan túl­zás­nak tart­ják, bár a fent em­lí­tett saj­ná­la­tos ese­mé­nyek mi­att ki­to­ló­dik mun­ká­ba ál­lá­sa.
Fel­me­rült egy eset­le­ges SZDSZ-es tár­ca­ve­ze­tő is, ezt azon­ban a párt bel­ső vi­szo­nya­i­ban já­ra­tos sza­bad­de­mok­ra­ta for­rá­sunk ha­tá­ro­zot­tan cá­fol­ta: mint mond­ta, a két le­het­sé­ges je­lölt kö­zül Szent-Iványi Ist­ván eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő, Eörsi Má­tyás pe­dig a párt ve­ze­té­se szá­má­ra „nem el­fo­gad­ha­tó”. Így vár­ha­tó­an szo­ci­a­lis­ták­hoz kö­ze­li „szak­em­ber” ke­rül a tár­ca élé­re. Úgy tud­juk: Ko­vács Lász­ló tá­vo­zó kül­ügy­mi­nisz­ter Ba­logh And­rás egye­te­mi ta­nárt, volt új­del­hi nagy­kö­ve­tet aján­lot­ta a mi­nisz­ter­el­nök-je­lölt fi­gyel­mé­be. Bár Ba­logh­nak jók az esé­lyei, sem­mi sem biz­tos, hi­szen me­se­or­szág­ban élünk (lásd Gyurcsány Fe­renc, mint mi­nisz­ter­el­nök). Amit – már­mint a me­se­or­szá­got – az is je­lez, hogy a pu­ri­tán ál­lam­ra rend­sze­re­sen hi­vat­ko­zó Ko­vács Lász­ló tá­vo­zá­sá­nak em­lé­ke­ze­tes­sé té­te­lé­re egy­ha­vi bér­nek meg­fe­le­lő jut­ta­tást kap­nak a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um mun­ka­tár­sai, hi­va­ta­lo­san az „uni­ós csat­la­ko­zás­ból adó­dó több­let­fel­ada­tok ki­vá­ló meg­ol­dá­sa” mi­att. Ap­ró szép­ség­hi­ba, hogy ilyen cí­men a jú­ni­u­si EP-választások előtt egy­szer már volt ju­ta­lom – fél­ha­vi fi­ze­tés­nek meg­fe­le­lő plusz formájában…