Közvetlen vitaszituációk kerülése a Nap-keltében • Manipuláció csúsztatás hátán
Hol kel a Nap? (2004. szeptember) A Nap-keltét miniszterelnökként Medgyessy Péter állami kitüntetésre terjesztette fel a műsor 15 éves működésének elismeréseként, amit Mádl Ferenc köztársasági elnök – fenntartásait hangoztatva – gyakorlatilag visszautasított. A Századvég Médiaműhely munkatársai évek óta figyelemmel követik a Nap-keltét; az Antal Zsolt és Kubínyi Tamás által írt tanulmány elsőként lapunkban megjelenő részlete feltárja a műsor kormánypárti sikerének és a köztársasági elnök döntésének valódi hátterét. Ugyan a Nap-kelte stábja a miniszterelnök lemondása után már nem kívánja átvenni a kitüntetést, az eset rávilágít a nemzeti televíziózás kormányfüggő, áldatlan és méltatlan helyzetére. A brutális sikercsiholás mögött felsejlik a rendszerváltozás árnyoldala.
A referenciamű;sor A magyar televíziózás legnézettebb reggeli háttérműsora Nap-kelte néven 2002 szeptemberében tért vissza az MTV-hez, ugyanahhoz a csatornához, ahonnan a ’80-as évek végén elődje, a Nap TV elindult. A magyarországi kereskedelmi televíziózás úttörő produkciója páratlan sikertörténetet élt meg Gyárfás Tamás vezetése alatt. A műsor megjárt több adót – MTV, TV3, ATV –, túlélt számos hullámvölgyet, túlélte riválisait, majd úgy került vissza az anyaállomáshoz, hogy egyoldalúan diktálhatott feltételeket, egyrészt meggyőző nézettségi mutatói, másrészt a közszolgálati televíziót felügyelő politikai döntéshozók támogatása miatt. Ez a diadalmenet az adás nyíltan vállalt balliberális beállítódásnak köszönhető. A 2002-es kormányváltást követően a magyar reggeli műsorok piacán nem is volt más szóba jöhető baloldali projekt, pontosabban a semmiből felépítendő vadonat- új műsor koncepciója került szembe a már bevált és bizonyított műsor beemelésének lehetőségével. A döntésben a meghatározó faktor a Nap-kelte leglényegesebb vonása, a kiszámíthatóság volt, amit nem csak a folyamatos működéssel, az állandó műsorvezetői állománnyal érnek el, hanem a műsorkészítés menetét domináló balliberális paradigmával, amit következetesen centrumként tüntetnek fel. A problémák bemutatásának nézőpontja hihetetlenül stabilan kötődik e paradigmához, függetlenül évszaktól és korszaktól, sőt, politikai pártoktól és kormányzati aktoroktól is. Ebben rejlik a megbízhatóság lényege. Nagy kérdés azonban, hogy a társadalom azonosul-e a Nap-kelte nézőpontjával, netán a Nap-kelte azonosul a társadalom többségi véleményével, vagy esetleg egészen más okok állnak a produkció piacvezető státusza mögött.
Kulisszatitkok Tekintsük át a produkció sikerét eredményező műsorszerkesztési gyakorlatokat! A Kereszttűz című rovat leglényegesebb jellemzője például, hogy két meghívott újságíró szerepel a középen álló műsorvezető mellett. Ha a meghívottak kiválasztását veszszük szemügyre, egyértelművé válik, hogy a jobboldali sajtó fajsúlyos reprezentánsai gyakorlatilag nem kapnak szerepet a rovatban kérdezőként. A jobboldal reprezentánsának tekinthető meghívottak aránya lényegesen elmarad a baloldali és liberális média képviselőinek arányától. Ezzel a szerkesztési metódussal a Kereszttűzben kínált jobboldali világnézetű újságíró szereplési lehetősége a kiegyensúlyozottság látszatának keltését szolgálja, és egyben megold egy további fontos feladatot: állandó igazolást sulykol arra nézve, hogy a jobboldali média területén tulajdonképpen nem is található igazán karakteres médiaszemélyiség. Mindezeket a hatásokat erősíti a hármas kérdezői konfiguráció, amelyben a középre állított és vezető szerepét megszólalásának időzítésével, hosszával hangsúlyozó műsorvezető mellett egy jobb-és egy baloldali reprezentáns jelenik meg, garantálva a jobboldali kérdező biztos alulmaradását, miután a vezető kérdező egyetlen esetben sem tekinthető semlegesnek. A domináns paradigmát megjelenítő műsorvezetőt ez a felállás középre tájolja, együttműködése az egyik féllel és szembenállása a másikkal pusztán az adott helyzetre vonatkozó pillanatnyi döntésének tűnik. Az aszimmetrikus szereposztásban a jobboldali kérdező számára az izgága, kákán is csomót kereső, akadékoskodó habitus jut, miközben társai kiegyensúlyozott, tárgyilagos és pártatlan attitűdöt sugároznak, holott a mélyelemzések egyértelmű manipulációs célú torzításokat jeleznek kérdezői aktivitásukban. Igazi napkeltés sajátosság az egyszereplős kinyilatkoztatás dominanciája. A műsorban rendkívül kevés a közvetlen vita jellegű műsorrész, ahol érv az érvvel mérkőzhetne visszafogottabb műsorvezetői jelenlét mellett. Ezt lehet a Nap-kelte alapkoncepciójának is tekinteni: nagyon sokat bíznak a műsorvezetőre. A közvetlen vitaszituációk kerülése egyben azt is jelenti, hogy a balliberális politika képviselőit nem teszik ki a közvetlen politikai kontroll, alternatív (ellenzéki) értelmezési módokkal való szembesülés lehetőségének. Értelemszerűen ezt a funkciót is az újságírók vállalják magukra. A politikai dominancia, a baloldali politikusok túlreprezentáltsága mellett jelentős a politikán kívüli szektor átpolitizálása. A Nap-kelte hírimpulzusai a kiegyensúlyozottság teljes hiányát jelzik. A baloldali vegyértékű impulzusok teljes száma több mint 300 százalékkal haladja meg a jobboldalit, miközben középen – a legkívánatosabb kiegyensúlyozott tartományban – is jelentős hiátus mutatkozik. A Nap-kelte a 2002-es kormányváltás után az enyhe baloldali elfogultságot tekinti domináns paradigmának, amely a valóságban a közepes és erős baloldali elfogultságot sokkal nagyobb arányban hordozza, mint a hasonló arányú jobboldalit. A legnagyobb hiányosság a kiegyensúlyozottságban mutatkozik, melynek itt mutatott megroppanása a médiatörvényt alapjaiban sérti.
Mű;sorvezető; személyiségek A Nap-kelte sikerének döntő oka a műsorvezetői személyiségekben rejlik. Olyan csapattal dolgozik a Nap-kelte, amelynek a befogadó szempontjából legfontosabb tagjai több évtizede működnek az újságírás, a média területén, illetve más rokonszakmákban. Hírnevüket is máshol szerezték, és szakmai reputációjukat vitték magukkal a Napkeltébe. A műsor önálló gazdasági vállalkozás, nem függ senkitől és semmitől, műsorvezetői pedig elismert véleményformáló személyek, akik nem csak a Nap-kelte műsorvezetőiként jelennek meg a hazai médiában. Mindebből következően olyan kérdéseket is feltehetnek, amit esetleg más reggeli műsorok műsorvezetői nem kockáztatnának meg. Az ilyen módon felépített vélemény-nyilvánításukkal domináns módon határozzák meg a műsor összképét és hatását. Vélemény-nyilvánításon nem a politikai hovatartozás kinyilatkoztatását értjük – jóllehet minden egyes műsorvezető illeszkedik a vegyértékében balra tolt képbe, hiszen Aczél Endrét a Népszabadság publicistájaként, Verebes Istvánt a Heti Hetes állandó résztvevőjeként is ismerhetik a nézők, és így tovább – hanem a kérdezésmódban, az események beállításában, a hivatkozásokban, és egyéb kommunikációs, valamint metakommunikatív jegyekben megnyilvánuló politikai beállítódás megnyilvánulását. Mitől érdekesebb egy napkeltés beszélgetés más reggeli műsorok hasonló témájú rovatainál? Minden egyes újságíró a maga személyiségéből adódó stílusban, szabadon – sokszor szemtelenül, olykor agresszíven –, alapos témaismerettel és általános tájékozottsággal, a célközönség számára professzionálisnak látszó kérdezéstechnikával dolgozik. Mindezek a faktorok olyan lendületet adnak a műsornak, amely kiválóan alkalmas arra, hogy a bizonytalanabb percepciójú nézők előtt a műsor üzeneteinek kiegyensúlyozatlanságát elfedje.
A legnagyobb hazai sajtóbotrány A műsorvezetői manipuláció iskolapéldája volt, ahogyan Verebes István a Népszabadságban megjelent hamisított Teller-levél botrányt semlegesítette. Zeley László nyugdíjas újságíróval a Nobel-díjas tudós „posthumus leveléről” beszélgetett Verebes István 2003. szeptember 20-án. „Ködösen látok…” – kezdte a beszélgetést a műsorvezető, „Tessék nekem elmondani pontosan, hogyan is fogalmazódott ez a levél!”. Zeley szerint Teller Ede telefonon mondta el meglátásait, amit lejegyzeteltek és visszaolvastak Tellernek. Felmerült a professzor aláírásának kérdése is. Zeley szerint augusztus 21-én kerültek feladásra a névjegyek, amelyek szeptember 11-én érkeztek meg. Névjeggyel együtt lett elfaxolva a levél a Teller által alapított intézetbe, majd a titkárnő a levelet visszaigazolta, és az így ment a Népszabadság szerkesztőségébe. Az is kiderült, hogy a levelet Rozsnyai fordította. A riportalany elbeszélése a teljes homály és zavarosság. Verebes passzív kérdései és a riportalany válaszai kölcsönösen érdektelenné tették a súlyos témát. A szilárdnak tűnő oknyomozói attitűd mögött egy másik szándék, a téma unalomig történő agyonbeszélése mutatható ki, miközben a magyar sajtó rendszerváltás óta eltelt időszakának legnagyobb botrányáról van szó. A Nap-kelte által alkalmazott módszer lényegében a kommunikációs ingerküszöb megemelésével az eset lényegtelenítésére irányul, amellyel maga a hamisítás problémája is megoldottnak tűnik, vagyis a műsorvezető asszisztál az ügy elbagatellizálásához. A Népszabadság akciójában kimutatható a propaganda valamennyi fontos jellemzője. Egyszerűsítés történt, amikor a tudós független véleményalkotását a közvetítő újságírók az aktuális belpolitikai helyzetre alkalmazták, mégpedig olyan kontextusban, hogy a baloldalra pozitív, a jobboldalra negatív szerepet osztottak. Felnagyítás, a tények torzítása történt, amikor a tudós kijelentésének egyes, az ellenzék számára hátrányosan értelmezhető tételeit a közvetítő lánc sarkítva adta tovább. Az üzenetben Teller Ede tulajdonképpen az üzenetkészítők magánvélemé-nyének hitelesítőjeként jelenik meg, azaz a hangszerelés egyik instrumentumaként használják, akárcsak a manipulációt hírként továbbadó Népszabadságot. A transzfúzió az a propagandafogás, amikor a manipulált üzenet a különböző hírközlő eszközökhöz alkalmazkodik. Ez történt, amikor a Népszabadságban közölték a cikket, majd amikor azt az egész magyar média háttérinformációk nélkül tette közzé, végül pedig a közbeszéd felkapva a témát megadta annak árnyalatait és valódi jelentőségét. Verebes István igazi műfaja ez az utolsó szakasz, habitusa és közszereplői magatartása nem a hírek forrásánál, hanem a nyilvánosságban rájuk aggatott értelmezési lehetőségek válogatásánál kap jelentőséget. Az elhíresült levélügyben Verebesnek lehetősége lett volna arra, hogy valódi dimenziójában, minden manipulációs és propagandavonással felruházva mutassa be a hiteles történetet, ám e helyett a maszatoló értelmezést választotta.
A sikerhez támogatás kell A Nap-kelte felvázolt működési gyakorlata számos szempontból rendszeresen sérti a médiatörvény egyes bekezdéseit, mégsem szolgáltat elegendő alapot az azonnali és határozott beavatkozásra, pontosabban, ha szolgáltat is, ugyanilyen arányban lehetőséget teremt a kibúvásra. Ennek számos oka közül kettőt emelünk ki. Az első a pártok érdekeinek alárendelt médiatörvényben leírt pártfogói rendszer, amely elsősorban az ORTT-n belül biztosítja a műsor meglehetősen nagy védettségét. A másik ok a közszolgálatiság világos meghatározásának hiánya. Magyarország fiatal demokrácia, melyben a négy évtizedes monolit diktatúra mentális hatásai legalább olyan erősen érvényesülnek, mint a modernizációs törekvések. A kettő küzdelmének erőterében az újságírás formális szabályait általában betartva, de az emberi szokásokat és az élettörvény jelleggel bíró Kádár-kori habitust mindenkinél alaposabban ismerve és alkalmazva, az emberi személyiségnek egészen az ösztönéletig ható mediális kiszolgáltatottságát célirányosan kihasználva működik a műsor, az eleven anakronizmus. A siker táptalaja a szintén anakronisztikus átmeneti társadalom, amely egyszerre képes a modern polgári fejlődés és a pangó túlélés tüneteinek produkálására. A nosztalgia, a folyamatosság iránti igény maga az önazonosság, a diktatúrában szocializált, de élhetőnek, megélhetőnek és túlélhetőnek bizonyult életforma folytatása. A rendszerváltás gyökeres fordulata, a politikai és gazdasági élet rohamos átrendeződése a tervezhető életútra kalibrált és ezért talajt vesztett tömegek számára kezelhetetlen konfliktusokat eredményezett, aminek tüneti kezelésére afféle nyugtató-és ajzószerként, alkalmanként kifejezetten a médiakutatásból ismert elektronikus drogként hatnak a napkeltés stílusjegyek, az ismert arcok és ismert megoldások.
Nosztalgiatévé A Magyar Televízió az elmúlt évek során nem csupán tőkéjét, hanem a megújulásba vetett politikai hitelét is elveszítette, önmaga paródiájaként nosztalgikus intézménnyé vált, annak a nézői szegmensnek a szolgálatába szegődve, amely szokásai, alkalmazkodási képtelensége és az állandóság iránti természetes vágya miatt végletekig ragaszkodik mindenhez, ami illúziójában megtarthatja. Ékes példája ennek az arculat-átalakítás, és annak is legkarakteresebb jellemzője – állatorvosi lova – a Nap-kelte. A műsor mássága minden riválisnál érdekesebb a közönség számára. A közérdeklődés mindig nagyobb figyelmet fordít a showműsorokra a közszolgálatiságnál, a közvélemény korrekt tájékoztatásánál, a közbeszéd kiegyensúlyozott tematizá-lásánál. A tömegdemokrácia kommunikációs terének egyoldalúan üzleti alapú elfoglalása viszont tökéletesen ellentétes a közérdekkel. A közszolgálatiság fügefalevele alatt politikai valóságshow és szórakoztató hírmazsolázás folyik. Az amerikai kereskedelmi tájékoztatásban infotainment néven ismert módszer mély gyökeret vert a hazai köztájékoztatásban. A becsült nézettségi adatokra alapozott népszerűség nem elégséges alap a médiatörvényben foglaltak, illetve a tömegtájékoztatás íratlan szabályainak megsértését elnéző, a problémát eltussoló magatartásra. Mindaddig, amíg Nap-kelte jelenlegi szerkesztési elveivel megjelenik a közszolgálati televízióban, deficites marad a magyar tömegtájékoztatás.
|