Milyen válság? Mi nagyon sze­ret­jük a ma­gyar tár­sa­dal­mat – lendületeskedett a mi­nisz­te­ri le­mon­dás, szóvivői menesztés okát fir­ta­tó új­ság­írói kér­dés­re Medgyessy Pé­ter a szo­ci­a­lis­ta párt ele­fánt­ja­i­val tör­tént ta­nács­ko­zás után, a lo­pott disz­nót ci­pe­lő, majd rend­őri kér­dés­re el­cso­dál­ko­zó („milyen disznó?”) egy­sze­ri em­ber min­tá­já­ra. Bár az el­múlt évek­ben már meg­szok­hat­tuk, hogy Medgyessy Pé­ter­nek az a vál­ság, ha rom­lott olí­va­bo­gyó kerül a martinijába, azért a mos­ta­ni hely­zet­re va­ló prájmminiszteri re­a­gá­lás kis­sé há­nya­ve­ti­nek tű­nik. Ne men­jünk be­le (de, még­is), hogy amíg őmutogatósága Mal­lor­cán ló­gat­ta a lá­bát, ná­lunk járt Colin Powell meg Javier Solana, áradt a Her­nád, szó­val tör­tént né­hány olyan do­log, ami mi­att ér­de­mes lett vol­na ha­za­kuk­kan­ta­ni. S ezt nem a ple­be­ju­si in­du­lat mon­dat­ja ve­lünk, sok­szor le­ír­tuk már, meg­tes­­szük most is: a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság mi­nisz­ter­el­nö­ke a vi­lág­nak azon a pont­ján nya­ral, ahol csak akar, kü­lö­nö­sen, ha sa­ját zseb­ből fi­ze­ti uta­zá­sát. Az ér­zé­ket­len­ség, a fon­tos és lé­nyeg­te­len kö­zöt­ti kü­lönb­ség­té­tel­re va­ló kép­te­len­ség a baj. S ez nem csak a mi­nisz­ter­el­nök sa­ját­ja, ha­nem saj­ná­la­tos mó­don az egész MSZP-t jel­lem­zi. Ha va­la­ki el­ol­vas­ta a Hiller Ist­ván ne­vé­vel fém­jel­zett új szo­ci­ál­de­mok­ra­ta prog­ra­mot (je­len­tem, meg­tet­tük), s ös­­sze­ve­tet­te a nem­ze­ti kér­dés­ben ed­dig nem tel­je­sen ér­zé­ket­len­nek tar­tott kul­tusz­mi­nisz­ter fasisztázós Ság­vá­ri-em­lé­ke­zé­sével, ak­kor leg­alább­is két­sé­gei tá­mad­nak a szo­ci­a­lis­ták meg­úju­lá­si ké­pes­sé­ge­i­vel kap­cso­lat­ban (a cuk­rász­dai har­cos­ról egyéb­ként már Gosztonyi Pé­ter is meg­ír­ta, hogy – az il­le­gá­lis kom­mu­nis­ta párt hi­e­rar­chi­á­já­ban be­töl­tött po­zí­ci­ó­ja alap­ján – Pé­ter Gá­bor fe­let­te­se­ként va­ló­szí­nű­leg ő lett vol­na 1945 után az ÁVO fe­je; sze­gény ifjúszocialisták köz­le­mé­nyük­ben meg Ságvárit ün­ne­pel­ték, mert „azt gon­dol­ta, bé­kés vi­lá­got kell te­rem­te­ni, ahol min­den em­ber egyen­lő”. En­­nyit az új szo­ci­ál­de­mok­rá­cia hőseiről.).

Bár az el­múlt évek­ben már meg­szok­hat­tuk, hogy Medgyessy Pé­ter­nek az a vál­ság, ha rom­lott olí­va­bo­gyó ke­rül a martinijába, azért a mos­ta­ni hely­zet­re va­ló prájmminiszteri re­a­gá­lás kis­sé há­nya­ve­ti­nek tű­nik

Per­sze, ren­des jobb­ol­da­li meghatódik a több szo­ci­á­lis ér­zé­keny­sé­get kö­ve­te­lő té­zi­sek­től, meg a Fi­desz sze­ren­csét­len kom­mu­ni­ká­ci­ós pa­nel­ját át­vé­ve ban­kár­kor­má­nyo­zó tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai ta­go­zat­tól, de azért csend­ben meg­kér­dez­zük: a han­go­san elé­ge­det­len­ke­dők most jöt­tek rá sa­ját párt­juk és a kor­mány ve­ze­tő po­li­ti­ku­sa­i­nak iga­zi ter­mé­sze­té­re? Vagy ed­dig is tisz­tá­ban vol­tak a té­nyek­kel, de hall­gat­tak?
Az MSZP meg­újulása tehát bo­rí­té­kol­ha­tó­an most sem fog be­kö­vet­kez­ni. A szo­ci­a­lis­ták ugyan­is meg­spó­rol­ták ma­guk­nak a rend­szer­vál­tá­st: ők is pon­to­san tud­ják, hogy sza­va­zó­ik je­len­tős ré­sze nem Hiller Ist­ván kis­sé le­bu­tí­tott Giddens-tézisei mi­att sza­vaz rá­juk, ha­nem azért, mert még min­dig a ká­dá­ri po­cso­lya-jó­lét po­li­ti­kai örö­kö­se­i­nek te­kin­ti őket. Csak­hogy ezek az em­be­rek las­san el­fogy­nak (pon­to­sít­sunk: már nin­cse­nek ele­gen, hogy az egy­sé­ge­sü­lő és gőz­erő­vel szer­vez­ke­dő jobb­ol­dal ere­jét meg­ha­lad­ják, lásd EP-választás) és a vég­te­len­sé­gig őket sem le­het hü­lyé­nek néz­ni. A binládenor­bán gyű­lö­le­té­re épí­tett vi­lág­kép meg vissza­üt­het, tessenek a po­li­ti­kus­ként ra­ké­ta­se­bes­ség­gel le­épü­lő Ko­vács Lász­ló­ra fi­gyel­mez­ni.
Vál­ság van te­hát szocialistáéknál. A le­vét azon­ban mindannyiun is­­szuk, hi­szen Draskovics Ti­bor a leg­na­gyobb po­foz­ko­dás kö­ze­pet­te is nyu­god­tan ül egy szo­bá­ban, csak szá­mol és számol…