Nyár van (2004. augusztus) Magyar szociáldemokráciába csomagoljuk a strandon a tejfölös lángost, nemzeti középtől duzzadó izmainkat csodálják az izgató társadalompolitikai bikinik, az úszómester bután emlékeztet Jánosi Györgyre (mínusz pecsétgyűrű), Gyurcsány Ferenc pedig mellettünk hever: a Story magazinból próbálja kiolvasni, hogy Magyarország szabad és igazságtalan. Kovács Lászlót csúnyán lefejelték, abból próbál erőt meríteni, hogy néhány óráig Colinnak szólíthatta Colint, aki valószínűleg helyesen lőtte be, hogy most éppen valahol Közép-Európában nyalják a talpacskáit. Föltápászkodunk, hiszen valakinek UFit is kell csinálnia; ebben a hónapban a szingli létről és Siófokról, könyvtárról, autonómiáról, Sophie Marceau-ról írunk, Imre atyával beszélgetünk. Oli bácsiból pedig mélyről tör elő a svung, fénykardot lóbálva zúzza azokat a nyomoroncokat, akiknek nem jelent semmit a paksi komp hangszóróját hajnalban lepókhálózó révkapitány. A nemzetről mondja meg a frankót, na. Medgyessy Péter is megérkezik időközben, de már eresztik le a vizet a medencékből. Idő van, nincs már többé király a házban.
|