Ősszel a leg­na­gyobb ke­le­ti szom­szé­dunk­nál köz­tár­sa­sá­gi el­nö­köt vá­lasz­ta­nak, s min­den bi­zon­­nyal ek­kor sem zá­rul le a több év­szá­za­dos vi­ta: Uk­raj­na a ke­le­ti vagy a nyu­ga­ti vi­lág ré­sze.
A két leg­esé­lye­sebb je­lölt mint­egy szim­bo­li­zál­ja ezt a két vi­lá­got – Vik­tor Janukovics je­len­le­gi mi­nisz­ter­el­nök in­kább Ke­let fe­lé húz­ná az or­szá­got, Vik­tor Juscsenko volt kor­mány­fő, az el­len­zék ve­zé­re pe­dig Nyu­gat irá­nyá­ba for­dí­ta­ná az uk­rán ha­jót. Ha jú­ni­us ele­jén ren­dez­ték vol­na a vok­so­lást, úgy a „jobb­ol­da­li” Juscsenko a sza­va­za­tok 27%-át, míg a „bal­ol­da­li” Janukovics 18%-át kap­ta vol­na meg, s ez­zel be­ju­tot­tak vol­na a má­so­dik, min­dent el­dön­tő for­du­ló­ba (az idé­ző­jel azért in­do­kolt, mert az uk­raj­nai po­li­ti­kai élet alap­já­ban nem jobb­ol­da­li–bal­ol­da­li ide­o­ló­gia men­tén ha­sad). Ugyan­ak­kor az el­len­zék ve­zé­ré­nek tá­mo­ga­tott­sá­ga hó­na­pok óta stag­nál, eköz­ben a kor­mány­fő ke­zé­ben re­mek „ke­dély­ja­ví­tó” esz­kö­zök (fi­ze­tés-, ill. nyug­díj­eme­lés, ered­mény­ként kom­mu­ni­kált meg­ál­la­po­dá­sok alá­írá­sa Moszk­vá­val) van­nak, no meg az elekt­ro­ni­kus mé­dia (fő­leg a té­vé) fe­let­ti el­len­őr­zés.
Az iga­zi kam­pány azon­ban még messze van, egy­elő­re szim­bo­li­kus üze­ne­te­ket kül­döz­get­nek a je­löl­tek. Jú­li­us kö­ze­pén Juscsenko pél­dá­ul Uk­raj­na leg­ma­ga­sabb pont­ján, a Hoverlán (2061 m) – több ezer tá­mo­ga­tó­já­nak tár­sa­sá­gá­ban – ki­ad­ta az utasítást: „Meg­tisz­tít­juk a Hoverlát a sze­mét­től, Uk­raj­nát pe­dig a pi­szok­tól!”. És így is lett – Vik­tor Andrijovics pó­ló­ban és rö­vid­nad­rág­ban ta­ka­rí­tot­ta a Máramarosi-havasokat. Eköz­ben az or­szág má­sik fe­lén, Dnipropetrovszkban Janukovics kor­mány­fő az idei Eu­ro­ví­ziós tánc­dal­fesz­ti­vál győz­te­sé­vel, Ruszlánával éne­kel­te egy szov­jet film be­tét­da­lát, az al­kal­mat pe­dig a ko­há­szok nap­ja szol­gál­tat­ta.
A kam­pány a kí­vül­ál­ló szá­má­ra sű­rít­ve mu­tat­ja az uk­raj­nai köz­ál­la­po­to­kat: ne­ve­ze­te­sen azt, ho­gyan mű­kö­dik (ko­moly fenn­aka­dá­sok­kal) a há­rom ha­tal­mi ág. S per­sze azt is, hogy a ne­gye­dik, a mé­dia ki­nek a szol­gá­la­tá­ban áll. A je­len­le­gi hely­zet a leg­na­gyobb (ki­je­vi, donyecki, dnyipropetrovszki) klá­nok ál­tal tá­mo­ga­tott Janukovics mal­má­ra hajt­ja a vi­zet. De sem­mit sem sza­bad a vé­let­len­re bíz­ni – az ellenzéki „Ukrajinszka Prav­da” internetes por­tál leg­utóbb hos­­szú cikk­ben so­rol­ta fel a vok­so­lá­so­kon al­kal­maz­ha­tó csa­lá­si mód­sze­re­ket. Két­sé­ge­i­nek ne le­gye­nek: ok­tó­ber 31-én és no­vem­ber 21-én mind a ha­ta­lom, mind az el­len­zék él­ni is fog ezek­kel a le­he­tő­sé­gek­kel, a men­­nyi­ség és mi­nő­ség csak pénz-, il­let­ve ká­der­kér­dés.
De ezt kül­föld­ön is tud­ják, s a fi­gyel­mez­te­té­sek is jön­nek – a jú­ni­us vé­gén meg­ren­de­zett isz­tam­bu­li NA­TO-csú­cson, il­let­ve a jú­li­us ele­ji há­gai Eu­ró­pai Unió–Uk­raj­na ta­lál­ko­zón Leonyid Kucs­ma uk­rán el­nök tud­tá­ra ad­ták, hogy az el­nök­vá­lasz­tás­nak de­mok­ra­ti­kus­nak kell len­nie (eb­ben az is ben­ne van, hogy a ha­ta­lom a je­löl­tek szá­má­ra egyen­lő mé­dia­je­len­lé­tet biz­to­sít). A vá­lasz­tá­si vis­­sza­élé­sek prob­lé­má­ja nem lég­ből ka­pott, er­re jó bi­zo­nyí­ték a Jane’s Intelligence Digest (JID) cí­mű hír­szer­zé­si-geo­po­li­ti­kai szak­fo­lyó­irat fris­sen pub­li­kált ta­nul­má­nya. A szak­ér­tők sze­rint a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség ál­tal el nem fo­ga­dott, el­csalt el­nök­vá­lasz­tás (lásd ki­csi­ben a mun­ká­csi pol­gár­mes­ter-vá­lasz­tást) dip­lo­má­ci­ai vál­ság­hely­ze­tet idéz­het elő. Igaz, a nyu­ga­ti fi­gyel­mez­te­té­sek nem va­ló­szí­nű, hogy mély nyo­mo­kat hagy­ná­nak a je­len­le­gi ha­ta­lom gya­kor­ló­i­ban, de per­sze eb­ben a nyu­ga­ti vi­lág is hi­bás. Az Egye­sült Ál­la­mok­nak a tisz­ta vá­lasz­tá­sok­nál fon­to­sabb, hogy az uk­rá­nok 1600 fő­vel je­len van­nak Irak­ban, Brüsszel pe­dig nem csil­lan­tot­ta fel Ki­jev szá­má­ra a kö­ze­li csat­la­ko­zás­nak még az esé­lyét sem. A JID elem­zői két olyan, eset­leg ha­tá­sos szank­ci­ót em­lí­tet­tek, ame­lyek ak­kor lép­het­né­nek élet­be, ha a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség úgy ta­lál­ja, meg­má­sí­tot­ták az őszi vok­so­lást. Az egyik ilyen lé­pés len­ne, ha az EU és az USA nem ad­na be­uta­zá­si ví­zu­mot a leg­fon­to­sabb uk­raj­nai po­li­ti­ku­sok szá­má­ra (ezt al­kal­maz­zák pél­dá­ul Fehéroroszország ese­té­ben); a má­sik, ha a Nyu­gat nem is­mer­né el a vá­lasz­tá­sok ered­mé­nyét, s ez az or­szág nem­zet­kö­zi el­szi­ge­telt­sé­gé­hez ve­zet­ne. Míg a Nyu­gat nem tud vagy nem akar be­le­szól­ni az uk­raj­nai fej­le­mé­nyek­be, Moszk­va nem tét­len­ke­dik. Vik­tor Csernomirgyin volt kor­mány­fő, a je­len­le­gi ki­je­vi orosz nagy­kö­vet vi­lá­gos­sá tet­te, a nagy ke­le­ti szom­széd Janukovicsot tá­mo­gat­ja. Rá­adá­sul a Korreszpondent cí­mű ki­je­vi he­ti­lap­nak adott in­ter­jú­ban azt is el­mond­ta: az uk­rán nép nem fog­ja en­ged­ni, hogy a kö­vet­ke­ző el­nök ne tö­re­ked­jen a két or­szág kö­zöt­ti jó kap­cso­lat­ra. Per­sze, te­gyük hoz­zá gyor­san, az is­ten­ad­ta nép – ha már szó­ba ke­rült mint önál­ló té­nye­ző – eb­ben a játsz­má­ban in­kább esz­köz, mint­sem alany.
Te­hát a küz­de­lem el­in­dult az uk­rán el­nö­ki szé­kért, s nagy harc vár­ha­tó a „ha­ta­lom je­lölt­je” (Janukovics) és a „nép je­lölt­je” (Juscsenko) kö­zött. A két Vik­tor­ból pe­dig csak egy le­het a győ­ző.