Romániai helyzetkép választások előtt
Balkáni perpatvar (2004. október) Szinte egyenlő eséllyel vág neki a november 28-i romániai parlamenti és elnökválasztásnak a kormányzó szociáldemokrata párt és a választási koalíciót alkotó liberális–demokrata pártszövetség. Miközben a kormányoldal a nyugdíjasoknak és a közszférában dolgozóknak nyújtott béremeléssel igyekszik erősíteni pozícióit, az ellenzék a júniusi helyhatósági választásokon aratott sikerét próbálja megismételni novemberben. Ugyanakkor a romániai magyarság érdekképviseletében idén markánsan megmutatkozik a politikai alternatívakeresés.
Permanens kampány Szusszanásnyi időt sem hagytak a választóknak idén a romániai politikai alakulatok. A júniusi helyhatósági választások előtt kezdődött kampány nem fejeződött be a voksolással, a pártok ugyanis – immár a novemberi parlamenti és elnökválasztásra összpontosítva – egyszerűen „átmentették” a korteshadjáratot. A négy évvel ezelőtti politikai helyzetképhez képest idén sokkal kiegyensúlyozottabbnak mutatkozik a kormányoldal és az ellenzék erőviszonya, emiatt román politikai elemzők úgy vélik: a november 28-i voksolás végeredményét még a választások előtt egy héttel is képtelenség lesz megjósolni. Ezzel szemben a 2000-es romániai parlamenti választásokat megelőzően már élesen körvonalazódott az akkori hatalom elkerülhetetlen bukása, amelynek okai egyaránt tetten érhetők a kormánykoalíciót alkotó pártok közötti torzsalkodásban, valamint a román társadalom posztkommunista nosztalgiájában. Ugyanis az 1996-ban parlamenti többséget szerzett romániai demokratikus pártok alkotta „megakoalícióban” – amelynek tagja volt többek között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is – állandóvá vált a politikai belharc, amely a népszerűtlen szociális intézkedésekkel, korrupciós ügyekkel, a privatizáció és a gazdasági reform csigalassúságával együtt kiváltotta a választók elfordulását. Négyéves kihagyás után többek között emiatt került hatalomra 2000-ben a posztkommunista utódalakulat, a Szociáldemokrata Párt (PSD), és nyerte meg harmadik államfő mandátumát a párt elnöke, a sokakban a Ceausescu-rezsim nyújtotta `„biztonságot” képviselő Ion Iliescu. Noha az elmúlt kormányzati ciklus reformintézkedései továbbra sem töltötték el maradéktalan elégedettséggel az Európai Uniót és a Nastase-kabinetnek sem sikerült ugrásszerűen növelnie a romániai életszínvonalat, a baloldali hatalom népszerűsége mégsem erodálódott túlzottan. Hozzátartozik ehhez, hogy a romániai elektronikus média kevésbé üti meg a kritikai hangvételt a jelenlegi hatalommal szemben, a kormánypártnak pedig az ország legnézettebb kereskedelmi csatornáját sikerült a maga oldalára állítania azáltal, hogy választási szövetséget kötött az Antena 1 tévécsatorna tulajdonosának zsebpártjával, a Román Humanista Párttal. A PSD-t jelenleg az tölti el aggodalommal, hogy ellenzékének sikerült megizmosodnia, és rendeznie sorait a 2000-ben elszenvedett csúfos kudarc után.
Nastase Stolojan ellen Az ellenzék magára találása nem volt könnyű folyamat, hiszen a korábbi kormánykoalíció legnagyobb pártját jelentő Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt a négy évvel ezelőtti választások alkalmával kiszorult a bukaresti parlamentből. Így a konstruktív ellenzékiség feladata a Demokrata Pártra (PD) és a Nemzeti Liberális Pártra (PNL) hárult, amely megosztotta ugyan a palettát a C. V. Tudor vezette Nagy-Románia Párttal (PRM), ám szélsőségesen nacionalista politikája miatt Tudorékkal egyetlen számottevő alakulat sem hajlandó szövetkezni. A liberálisok és a demokraták időközben belátták, külön-külön nem vehetik fel a harcot a szociáldemokratákkal, ezért idén tavasszal (a román Igazság és Valóság szavak igent jelentő kezdőbetűiből) D. A. néven választási szövetségre léptek. Döntésük őket igazolta: noha az ellenzéki pártszövetségnek tavasszal még 15 százalékos lemaradása volt a kormánypárttal szemben, a júniusi helyhatósági választásokon minden várakozást felülmúló eredményt értek el a liberálisok és a demokraták. Megőrizték Bukarest főpolgármesteri székét (Traian Basescu demokrata elnök simán verte Mircea Geoana külügyminisztert, a PSD jelenlegi kormányfő-jelöltjét), a hat kerület polgármesteri tisztsége közül ötöt megnyertek, emellett a főváros képviselő-testületében is többséget szereztek. Leglátványosabb sikerét mégis vidéken aratta az ellenzék, miután a legtöbb megyeszékhelyen saját emberét ültette a polgármesteri székbe, sőt a korábban a PSD választótáborának számító megyékben is megszerezte az önkormányzatok fölötti hatalmat. A legfrissebb közvélemény-kutatások ugyancsak az ellenzék előretörését bizonyítják. Ezek szerint országos viszonylatban a kormánypárt 39 százalékos népszerűsége mindössze öt százalékkal több a liberális-demokrata szövetségénél, ám a fővárosban fordított a helyzet, itt az ellenzék vezet tíz százalékkal. Hasonló képet mutat az államfőjelöltek küzdelme: Adrian Nastase kormányfő, a PSD elnöke országosan hat százalékkal előzi meg legnagyobb ellenfelét, Theodor Stolojan liberális elnököt, utóbbi azonban Bukarestben népszerűbb, nyolc százalékponttal előzi meg riválisát. A novemberi elnökválasztáson minden bizonnyal kettejük között dől el, ki foglalja el négy évre a Cotroceni-palota államfői székét, a mögöttük jócskán lemaradó C. V. Tudornak ugyanis nincs esélye bekerülni a második fordulóba. A Románia 2007-re remélt uniós csatlakozása okán még jelentősebb téttel bíró választások előtt a szoros küzdelem miatt rendkívül durva lejárató kampányt folytat egymás ellen a PSD és a D. A. Szövetség, amelynek vezetői rendszeresen nevezik ellenfeleiket hazugnak, korruptnak, tolvajnak.
Királycsináló helyzetben a magyarság? A két nagy romániai politikai tábor fej-fej melletti harcából már most kikövetkeztethető, hogy az év végén megalakuló új bukaresti parlamentben egyik alakulat sem jut a kormányalakításhoz szükséges többséghez. Felmerül tehát a potenciális partnerek kérdése. A két rivális magyar szervezet nem tudott megegyezni az összmagyar belső választások megszervezéséről | Márpedig ezekből nem lesz sok, tekintve, hogy az újonnan felálló bukaresti parlamentben továbbra is csak a szociáldemokraták és humanisták, a liberálisok és demokraták, a nagyromániások, valamint a romániai magyarok képviselői foglalnak helyet. Ám mivel szélsőséges politikája miatt a PRM szalonképtelen lett, négy év elteltével ismét „királycsináló” pozícióba kerülhet a jelenleg 12 szenátorral és 27 képviselővel rendelkező RMDSZ, amely idén elnökét indítja államfőjelöltként. A Markó Béla vezette érdekvédelmi szövetség 2000 óta együttműködési megállapodás alapján biztosított parlamenti többséget a kormányzó szociáldemokraták számára, a protokollum fejében pedig államosított iskolákat, földterületeket, erdőt szolgáltattak vissza a magyarságnak, az új közigazgatási törvény alapján kétnyelvű helységnévtáblákat szereltek az erdélyi települések bejáratához és a vasútállomásokra, valamint idén végre viszszaállították az aradi Szabadság-szobrot. Azonban az RMDSZ-en belül az ún. radikálisok és mérsékeltek közötti nézetkülönbségek okozta bomlás, valamint a Tőkés László püspöktől megvont tiszteletbeli elnöki tisztség olyan folyamatokat gerjesztett a romániai magyarság körében, amelyek a politikai alternatíva megjelenésében csúcsosodtak ki. Ezáltal az erdélyi és a székelyföldi magyar közösség autonómiájának kivívását halaszthatatlan célként kitűző Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács mellett megalakult a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) is, amely – az erdélyi magyarok önrendelkezése mellett a kettős állampolgárság megadását szorgalmazva – az RMDSZ kihívójaként már idén tavasszal a választások szabadságának mottójára építette politikai kínálatát. Csakhogy a Szász Jenő székely- udvarhelyi polgármester vezette szervezet önkormányzati megméretését formai okokra hivatkozva megakadályozta a román központi választási bizottság, így az MPSZ csupán novemberben bizonyíthat. A két rivális magyar szervezet nem tudott megegyezni a Szász által javasolt összmagyar, a közösség képviselő- és szenátorjelöltjeit kiválasztani hivatott belső választások megszervezéséről, így az MPSZ önállóan vagy – nagyobb valószínűséggel – valamelyik ellenzéki román párt listáin vesz részt a parlamenti választásokon. Mindez akár azt is eredményezheti, hogy jövőre egyetlen magyar honatya sem ül majd a román képviselőházban, hiszen a polgári szövetség elvonhat annyi szavazatot az RMDSZ-től, hogy utóbbi ne érje el az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Elemzők azonban sokkal inkább Markóék biztos bejutását valószínűsítik, az MPSZ számára pedig négy év múlva jósolnak komoly politikai felfutást.
|