OFFLINE | puncs | kultúra
Kötelezők röviden • Nyári társadalomtudományi körkép
Olvasnivaló
(2004. augusztus)
Tisz­tá­ban va­gyunk ve­le, hogy la­punk egy olyan vá­lasz­té­kos íz­lé­sű ol­va­só­kö­zön­sé­get, mint a mi­énk, nem elé­gít­het ki. Már­mint har­minc tel­jes na­pon ke­resz­tül. Az aláb­bi­ak­ban olyan fo­lyó­irat­cik­ke­ket aján­lunk „Visz­­sza, vis­­sza”–ki­ál­tá­sok­kal tün­te­tő ol­va­só­ink fi­gyel­mé­be, ame­lye­ket be­tet­tünk vol­na a lap­ba, ha nem hap­pol­ták vol­na el őket elő­lünk, és tud­nánk hoz­zá­juk ké­pe­ket sze­rez­ni.

N. Pál József: Mohács, Trianon, Bern…? Hitel, 2004. 7. sz., 64-73.
A szer­ző az az iro­da­lom­tör­té­nész, aki a legpengébb a sport­his­tó­ri­á­ban. Évek­kel ez­előtt meg is nyert va­la­mi olim­pia­tör­té­ne­ti ve­tél­ke­dőt a Nap­té­vé­ben, de nem utaz­ha­tott At­lan­tá­ba, mert vé­let­le­nül Gyár­fás Ta­más egyik ol­dal­ági uno­ka­öc­­cse ült a re­pü­lő­gé­pen az ő he­lyén. Fél­re­ér­tés – mond­ták. Rö­vid írá­sa a kultúr- és sport­tör­té­net új­don­ság­sze­rű csi­szo­lá­sa mint­egy. Ő nem­csak azt tud­ja, mi a né­pi iro­da­lom, ha­nem fej­ből idé­zi Sze­pe­si köz­ve­tí­té­se­it, tud­ja, ki ját­szott bek­ket az Uru­guay el­le­ni mec­­csen, tud­ja, hol la­kott Se­bes Gusz­táv, és ana­tó­mu­si kéz­zel bon­col­gat­ja a ber­ni ve­re­ség kap­csán a ma­gyar nép­lel­ket. Pom­pás.

Benke Kál­mán: Tát­rai úti­nap­ló, 1925. Zemp­lé­ni Mú­zsa, 2004. nyár, 67-85.
Kis be­te­kin­tés szer­kesz­tő­sé­günk bel­har­ca­i­ba: van ná­lunk egy fel­vi­dé­ki és egy er­dé­lyi lob­bi. Az előb­bi­ek al­cím­ként la­punk­ra sze­ret­nék oda­te­tet­ni, hogya-szongya: Sá­ros, Szepes, Zemp­lén és Gömör Vir­tu­á­li­san Egy­elő­re Egye­sí­tett Vár­me­gyék Hi­va­ta­los Köz­lö­nye. Utób­bi­ak egy­sze­rű­en át­ke­resz­tel­nék la­pun­kat Fogarasi Ma­gyar­ság­ra. Pil­la­nat­nyi­lag az előb­bi­ek áll­nak job­ban. Benke Kál­mán, ké­sőb­bi ondi lekipásztor 1925 má­ju­sá­ban sá­ros­pa­ta­ki cser­kész­ként be­jár­ta a ke­le­ti fel­vi­dé­ket: Kas­sát, Iglót, Pop­rá­dot, Felkát, Kés­már­kot, Dobsinát. Tár­sa­sá­gá­ban volt a fi­a­tal Újszászy Kál­mán – ez a név, re­mél­jük, azért mond egyet s mást. A Tát­ra fen­sé­ges volt már ak­kor is, a kör­nye­ze­tet még nem csesz­te el az ál­lam­szo­ci­a­liz­mus, és azt is meg­tud­hat­juk, hogy Lukácsék, a református (!) tátraházi (!) molnárok (!) be fog­nak köl­töz­ni Szepesbélára. Is­te­nem! Fel­vi­dék forever. A 79. ol­da­lon Mecenyétet ké­re­tik Mecenzéfnek ol­vas­ni.

So­mo­gyi Éva: Ma­gyar dip­lo­ma­ták a kö­zös kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um­ban. Szá­za­dok, 2004. 4. sz., 601-671.
Az Or­vo­si He­ti­lap mel­lett a leg­ré­geb­ben mű­kö­dő ma­gyar lap, igen, igen, még a Nép­sza­vá­nál is idő­sebb. Most szer­kesz­tő­vál­tás volt, sőt, a lap fel­ke­rült a netre is, na­gyon szép ol­da­lai van­nak, tes­sék meg­néz­ni (www.szazadok.hu). Ez az, ami­kor a ha­gyo­mány ve­lünk van, meg­újul és szó­ra­koz­tat. So­mo­gyi Éva ala­po­san do­ku­men­tált ta­nul­má­nya egy olyan vi­lág­ba visz el min­ket, ami­kor a nagy­kö­ve­tek kez­det­ben sa­ját pén­zük­ből rep­re­zen­tál­ták or­szá­gu­kat, mésalliance ese­tén azért szá­mít­hat­tak a Ballhausplatzra, az apák ma­guk­kal vit­ték fi­u­kat vagy ve­jü­ket kö­vet­sé­gi tit­kár­nak, és egy­ko­ri musz­ka­ve­ze­tők­ből is le­het­tek ro­kon­szen­ves em­be­rek: ehe­lyütt Zichy Fe­renc gróf­ra gon­do­lunk. A ma­gyar dip­lo­ma­ták szá­ma és ará­nya fo­lya­ma­to­san emel­ke­dett, és vé­gül már majd­nem csak a ké­pes­sé­gek szá­mí­tot­tak, nem a szár­ma­zás. És minden­nek élén egy olyan ural­ko­dó állt, akit ugyan mi, pro­tes­tán­sok nem sze­re­tünk, de aki rá­ír­ta az egyik oszt­rák–ma­gyar ha­di­ha­jón utaz­ni kí­vá­nó nagy­kö­vet ak­tá­já­ra: „Wer zahlt die Kohlen?” Má­sik vi­lág.

Bónusz trekk:
Cse­pel. A ke­rü­let köz­éle­ti lap­ja, 2004. jú­li­us 16. (el­ér­he­tő a www.csepel.hu hon­lap­ról, mi a nagy­szü­le­ink­nél ol­vas­suk)
Most ugyan nincs ben­ne Gu­lyás G. Gá­bor szoci ve­rő­em­ber agy­me­né­se (az EP-választásokról: „nem vál­toz­ta­tás, kor­rek­ció kell”, a hit­ről: „van egy budd­his­ta ol­tár is ott­hon, a gye­rek majd el­dön­ti”, csa­lád­ról: „ne­kem van már há­rom, meg­va­ló­sul a Fi­desz-álom”), de egyéb­ként min­den. Még a ke­rü­le­ti új­sá­gok kö­zött is szín­vo­nal­ta­lan, rossz pa­pír­ra, igény­te­le­nül tör­delt lap­ból meg­tud­hat­juk, hogy el­ve­tet­ték a Ke­rü­le­ti Lel­ké­szi Kör kez­de­mé­nye­zé­sét, ma­rad a Ta­nács­ház ut­ca. Ezt alig rej­tett di­a­dal­lal je­len­ti a címoldalom Orosz Fe­renc al­pol­gár­mes­ter. A szol­gá­la­ti au­tó slussz­kul­csát ló­bá­ló Tóth Mi­hály pol­gár­mes­ter be­já­rást tar­tott, és be­szél­ge­tett a ge­rinc­út nyom­vo­na­lán élő em­be­rek­kel. A MEASZ Cse­pe­li Szer­ve­ze­té­ben szin­tén ő kö­szön­töt­te „a Hor­thy bör­tö­ne­it meg­járt idős ve­te­rá­no­kat” – hogy nem le­het­tünk ott. A csúcs azon­ban min­den két­sé­get ki­zá­ró­an Markó Pál, a több iro­dal­mi díj­jal ki­tün­te­tett köl­tő, író, ma­gyar­nó­ta-szer­ző mél­ta­tá­sa. Markó ver­se­it a Nép­had­se­reg cí­mű lap­ban nem más, mint ma­ga Baranyi Fe­renc (MTV-Híradó-Ezredvég-Hegyvidék) mu­tat­ta be. A mes­ter újabb csú­csok­ra is tört, és hos­­szú küz­de­lem után a Ha­tár­őr ma­ga­zin­ban is pub­li­kált. Mind­ezt úgy, hogy köz­ben helyt kel­lett áll­nia mun­ká­já­ban, a HM igaz­ga­tá­si és saj­tó­fő­osz­tá­lyán is. Mit te­het­nénk eh­hez hoz­zá? Kom­csik a ház­ban.

- B.A.L. -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”