OFFLINE | puncs | yo-hely
Van-e élet a hegyeken túl? • Skandináv rosszindulat
Montenegró: Állam álmodói
(2005. március)
You are spy or bu­si­ness? – No, just for holiday. – ??? (Ké­mek vagy­tok vagy üzletemberek? – Nem, csak pi­hen­ni jöt­tünk. – ???) Ez a gyors is­mer­ke­dé­si pár­be­széd zaj­lott le köz­tünk és né­hány ér­dek­lő­dő fi­a­tal lány kö­zött há­rom éve Cetinje egyik köz­ked­velt, egye­te­mis­ták ál­tal lá­to­ga­tott szó­ra­ko­zó­he­lyén. Hol van Cetinje? És egy­ál­ta­lán, hol van több kém, mint tu­ris­ta? És kü­lön­ben is. Idő­uta­zás. Így is, úgy­is. Mon­te­neg­ró­ban jár­tunk.

Crnagorác bam­ba tök, / he­gyi kecs­két büsz­kén bök, / Se or­szá­ga se pén­ze, / rá­szar­ták a tér­kép­re – tart­ja egy múlt szá­za­di gúny­vers Mon­te­neg­ró­ról. Márpe­dig most úgy tű­nik, hogy Montenegró, ez a Ju­go­szlá­via há­ta mö­göt­ti kis or­szág vég­re be­ad­ja az unal­mast, és a nagy­szerb gon­do­lat­ba utol­sót rúg­va, las­san el­kö­szön Belg­rád­tól.
Szer­bi­án át­au­tóz­va azért még érez­ni a le­ve­gő­ben a Bal­kán pus­ka­po­ros hor­dó­já­nak el­égett gyu­ta­csát. Jaj. De tény­leg. Dé­len ka­to­nák, el­len­őr­ző pon­tok. Mi já­rat­ban er­re? Mi a fog­lal­ko­zá­sa? Mi­cso­da?! Mé­dia­mo­gul?! De hát vé­gül is va­la­mit ne­kik is csi­nál­ni­uk kell, nem ül­döz­he­tik ál­lan­dó­an Zo­rán Gyingyics gyil­ko­sa­it. No meg ké­rem, ott van­nak azok a gyors­haj­tók. Hát ho­vá jut­na a vi­lág, ha az em­be­rek el­kez­de­né­nek ra­liz­ni a szer­pen­ti­ne­ken? Az­tán egy­szer csak­, túl a he­gyen, túl a völ­gyön, egy ko­mo­lyabb rend­őri el­len­őr­ző­pont jel­zi, több mint tar­to­mány­ha­tár, ke­ve­sebb mint ál­lam­ha­tár kö­vet­ke­zik. Meg­ér­kez­tünk Mon­te­neg­ró­ba. Egy gyors re­giszt­rá­ció, az­tán haj­rá. Igaz, egy ki­csit gyor­sab­ban a kel­le­té­nél. Nem is ma­rad el a meg­ro­vás, a szó sze­rint min­den ka­nyar­ban posz­to­ló rend­őrök egyi­ke ha­mar le­int. Gyo­mor­görcs, hi­szen vi­lág­szer­te is­mer­tek a Bal­kán rend­őr­ké­pű úton­ál­lói ha­tár­ta­lan kap­zsi­sá­guk­ról. Min­dent be­is­mer­tünk, ki­töl­töt­tük a pa­pí­ro­kat, és vár­tuk a jól meg­ér­de­melt bün­te­tést. A fi­a­tal rend­őr szi­go­rú­an ránk né­zett, osz­tott-szor­zott, majd meg­ro­vó­an mond­ta: két már­ka. El­ső döb­be­ne­tünk­ben csak egy öt már­kást ta­lál­tunk, de a rend­őr úr vis­­sza­adott, sőt a szám­lát is ki­ál­lí­totta a bün­te­tés­ről. Ek­kor vi­lá­go­so­dott meg szá­munk­ra, hogy a bal­ká­ni rend­őrök kor­rup­ci­ó­já­ról szó­ló me­sék egy­ér­tel­mű­en az észa­ki, el­ső­sor­ban skan­di­náv tit­kos­szol­gá­lat­ok le­já­ra­tó kam­pá­nyá­nak a ré­szei. Úgy­ne­ve­zett sut­to­gó­ pro­pa­gan­da. Más­részt a bün­te­tés mér­té­ke döb­ben­tett meg. Ezek sze­rint húsz már­ká­ért hi­va­ta­lo­san el le­het üt­ni egy egész óvo­dai ki­rán­du­lócso­por­tot? No, azért „nem­csak pol­gár, em­ber is” fel­ki­ál­tás­sal le­vet­tük a lá­bun­kat a gáz­pe­dál­ról. Nem is ma­radt el a ju­tal­munk, ha­ma­ro­san meg­ér­kez­tünk Podgoricába.

Podgorica.hu
Szok­ták mon­da­ni, hogy a Bu­da­pes­ten kí­vül az eu­ró­pai fő­vá­ros­ok kö­zött csak Ti­ra­na nem ren­del­ke­zik kör­gyű­rű­vel. Nos, amen­­nyi­ben Mon­te­neg­ró meg­kap­ja a füg­get­len­sé­get, ak­kor ő is tag­ja lesz en­nek az exk­lu­zív klub­nak. Per­sze azért akad sok min­den, amit még ta­nul­hat­nak tő­lünk. A be­ve­ze­tő két­szer két­sá­vos au­tó­út mel­lett a jól ki­épült bá­dog bó­dé­sor, az úton és út mel­lett leg­elé­sző pa­cik fi­gyel­mez­te­tik az au­tóst, las­sab­ban ha­lad­jon, nem­so­ká­ra la­kott te­rü­let­re ér. A be­ve­ze­tő út ha­mar egy tér­be tor­kol­lik.

Áru­ház, meg egy nagy placc, sok ko­csi­val. Itt el­bi­zony­ta­la­no­dik a Podgoricát csak hír­ből is­me­rő tu­ris­ta. Bu­ta arc­cal egy gyors kör­kér­dés a he­lyi­ek­nek. Cent­rum? Cent­rum? Cent­rum. Cent­rum. Hang­zik a ha­tá­ro­zott vá­lasz. Nos, ha ők mond­ják, ak­kor a fő­te­rek­hez, nagy szob­rok­hoz, őr­ség­vál­tás­hoz meg ki­ülős ká­vé­ház­hoz szo­kott tá­vo­li ide­gen ne vi­tat­koz­zon. Ilyen is van, ez ép­pen egy min­den fe­les­le­ges hi­val­ko­dás­tól men­tes fő­tér.
Azért ké­szí­tünk egy gyors lel­tárt. A par­la­ment in­kább egy kez­dő ta­nács­ház­ára ha­son­lít. Né­hány szo­bor, meg fák, és há­rom-négy eme­le­tes pa­ne­lek. Ne­héz ezt a vá­rost a szí­vünk­be zár­ni, sőt szál­lást se ta­lá­lunk, csak a szoc­re­ál do­boz­ho­telt két­száz már­ká­ért. És mi­vel ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tunk, hogy a szo­ci­a­liz­mus vér-vas va­ló­sá­ga itt sem ho­zott lét­re néz­he­tő vá­rost, irány Mon­te­neg­ró tör­té­nel­mi fő­vá­ro­sa, Cetinje.

CETIN-1
Ez már sok­kal ba­rát­sá­go­sabb vá­ros­ka. Mo­nar­chia-ko­ra­be­li vil­la­sor­ok, pla­tán­fák, macs­ka­kő, sé­tá­ló­ut­ca, crna­go­rác gon­do­lat. Itt már egy kis meg­nyug­vás ada­tik a tör­té­ne­lem­re fo­gé­kony uta­zó­nak. Nem vé­let­le­nül ro­hadt egy fél na­pot a ko­csi­ban. De szál­lás­ke­re­sés köz­ben egy egé­szen ér­de­kes ta­pasz­ta­lat­tal le­he­tünk gaz­da­gab­bak. Nem mind ma­gyar, ami ko­csi.
A re­mény­te­len szál­lás­ke­re­sés­be be­le­fá­rad­va, ta­nács­ra szom­jaz­va fel­csil­la­nó te­kin­tet­tel le­in­tet­tünk egy ma­gyar rend­szá­mú Volks­wa­gen Bo­rát. A ma­gya­rok vi­lág­him­nu­sza (made by Do­bos At­ti­la) el­ső so­rát fel­hasz­nál­va ki­ál­tot­tunk: „Hálló, ma­gyar!” Egy bu­ta női arc a vá­lasz. Is­mét­lés. Ez­út­tal an­go­lul. Do you speak Hungarian? Ez már be­szé­des­sé te­szi a meg­le­pő­dött ide­gent. „Yes, a little bit.” Ez vi­szont min­ket za­var ös­­sze tel­je­sen. És most már mind­an­­nyi­an bu­tán né­zünk egy­más­ra. Hmmm. És en­­nyi­ben is ma­ra­dunk. Ké­sőbb még több ma­gyar rend­szá­mú ko­csit is lát­tunk, fel­je­gyez­tük a rend­szá­mu­kat, itt­hon vis­­sza­kér­dez­tünk a rend­őr­sé­gen. Mind­egyik lo­pott volt. Szál­lást vé­gül si­ke­rült ta­lál­ni, a Cetinje Ho­tel por­tá­sá­nak a köz­ben­já­rás­ára, ő is­mert egy csa­lá­dot a vá­ros­ban, akik né­ha ki­ad­ják a szo­bá­ju­kat. És lőn, kez­dőd­he­tett Mon­te­neg­ró fel­fe­de­zé­se.
Cetinje tény­leg tör­té­nel­mi köz­pont­ja volt a tér­ség­nek. Má­ig lé­te­zik szem­ben­ál­lás a kul­tu­rá­lis és tör­té­nel­mi fő­vá­ros Cetinje, va­la­mint a köz­igaz­ga­tá­si-ke­res­ke­del­mi köz­pont Podgorica kö­zött. Itt sok­kal erő­sebb a nem­ze­ti ön­tu­dat. A ki­ra­kat­ok­ban a mon­te­neg­rói zász­ló, cí­mer, a ké­pes­lap­ok kö­zött sok szá­zad­for­du­lós, I. vi­lág­há­bo­rús ké­pes­lap és pla­kát. Nem­hogy az üz­le­tek­ben nem fo­gad­tak el di­nárt, de a bank­ban sem vol­tak haj­lan­dó­ak vál­ta­ni. Mond­ván, nem fog­lal­koz­nak ez­zel, de ha van dol­lá­runk, ak­kor a pi­a­con meg­ta­lál­juk Slevkot, aki vált min­den­fé­le pénzt. A jól mű­kö­dő éj­je­li­őr­ál­lam­ra az is jó pél­da, hogy nem le­het ci­ga­ret­tát kap­ni a bol­tok­ban, csak az ut­cán, fe­ke­tén áru­ló ho­ked­lis em­be­rek­től. Had­se­re­ge nincs az or­szág­nak, ezért az egy fő­re ju­tó rend­őrök­ben let­tek vi­lág­el­sők. De a pol­gá­ri la­kos­ság jó har­ci mo­rál­ját jel­zi az is, hogy es­tén­ként csak úgy dur­rog­tat­nak né­há­nyat a házikarabéllyal.

Ter­mé­szet ad­ta
Ha az or­szá­got el­kez­de­nék ki­csit job­ban me­ne­dzsel­ni, és si­ke­rül­ne ki­tör­ni az Al­bá­nia szom­széd­ja, Ju­go­szlá­via ré­sze és a vé­res bal­ká­ni há­bo­rúk je­len­tet­te Ber­mu­da-há­rom­szög­ből, ak­kor Mon­te­neg­ró né­hány év alatt mes­­sze le­kö­röz­het­né szom­szé­da­it és vi­rág­zó tu­ris­ta­pa­ra­di­csom le­het­ne. A ma­gas karszt­he­gyek kö­zött zu­bo­gó pa­ta­kok ide­á­lis raftingpályák, az Al­pok­hoz ha­son­ló szer­pen­ti­nek, völgy­szur­do­kok és 2500 mé­ter ma­gas he­gyek gyö­nyö­rű ki­rán­du­ló­he­lye­ket kí­nál­nak. A vi­szony­lag hos­­szú, het­ven ki­lo­mé­te­res ten­ger­part, és an­nak tör­té­nel­mi vá­ro­sai: Budva, Hercegnovi, Cottor, Ulcin ki­vá­ló ad­ri­ai pi­he­nő­he­lyek le­het­né­nek az ol­csó­já­nos tu­ris­ták­nak is. Ehe­lyett pan­gás, né­hány tu­ris­ta a ten­ger­par­ton, sze­mét a pa­ta­kok­ban, és a Bal­kán rend­őr­ké­pű rab­ló­lo­vag­jai az uta­kon. Hi­szen mi is meg­ta­pasz­tal­hat­tuk, hogy nem csak a skan­di­náv rém­re­gé­nyek­ben sze­re­pel­nek tu­ris­ta­nyú­zó rend­őrök, bár­men­­nyi­re is tar­tot­tuk ma­gun­kat az el­ső sze­ren­csés in­ci­den­sünk után a se­bes­ség­ha­tá­rok­hoz, meg­bün­te­tőd­tünk. El­kér­ték az út­le­ve­let, az­tán vé­gig­néz­ték a ko­csit – pót­ke­rék, szer­szám­kész­let, el­ső­se­gély­do­boz, hi­ány­ta­lan tar­ta­lék égő­kész­let, von­ta­tó­kö­tél, tűz­ol­tó ké­szü­lék, ke­rék- ki­tá­masz­tó ék és sö­tét­szí­nű fó­lia­zsák – majd eze­ket rend­be ta­lál­va kö­zöl­ték, hogy a meg­en­ge­dett­nél gyor­sab­ban men­tünk. A „de nem is!” vá­lasz­ra „de igen!” volt a fe­le­let. Majd a „ninó-ninó” és „arrbiter Podgorica” fél­órás is­mét­lé­se és hos­­szas al­ku­do­zás után öt­ven már­ká­ban ma­rad­tunk. Szám­la nél­kül.

Mi­ki bá­csi, Mon­te­neg­ró
Ha ilyen lett vol­na a már­ci­us Pes­ten 1848-ban, biz­tos más­kor lett vol­na a for­ra­da­lom. Szik­rá­zó nap­sü­tés, lá­nyok egy szál blúz­ban, ki­ülős ká­vé­há­zak for­ró capuccinóval, hi­deg ha­bos sör­rel, ten­ger­szag és pál­ma­fák az ínyen­cek­nek. Mind­eh­hez a ré­gi dal­mát vá­ro­sok, gör­be ut­cák­kal, ap­ró erő­dök­kel, a ki­kö­tő­ben hul­lám­zó ha­lász­bár­kák­kal csak úgy, hát­tér gya­nánt. Hogy az­tán a Cottori-öböl ki­kö­tő­jé­ben a fan­tá­zi­ánk­tól meg­áld­va a sze­münk előtt ele­ve­ned­jen meg a Mo­nar­chia utol­só győ­zel­mes ten­ge­ri csa­tá­ja, amely­ben 1917 má­ju­sá­ban Hor­thy Mi­ki bá­csi a No­va­ra fe­dél­ze­tén a Saida és a Helgoland cir­ká­lók tá­mo­ga­tá­sá­val, a Ba­la­ton és Cse­pel (ha­tal­mas só­haj – a szerk.) rom­bo­lók kí­sé­re­té­ben szét­zúz­za Acton ten­ger­nagy an­gol, olasz, fran­cia cir­ká­lók­ból és rom­bo­lók­ból ál­ló ten­ge­ri ha­dát. „Ja, ké­rem!” – mon­da­ná ked­venc osz­tály­fő­nö­köm. Ten­ger­re ma­gyar!


Látni kell

Budva: kis tengerparti város középkori kikötővel.
Cetinje: a térség történelmi és kulturális központja.
Ulcinj: legdélebbi, albánok lakta kikötőváros.
Cottor-öböl: a Monarchia jelentős hadikikötője volt itt, a hegytetőn várral. Előttünk az Adria.
Yellow Moon: Cetinjeben – Délután kávéház, este kocsma, zenével, érdeklődő fia-talok garmadájával.


Róla kimutatást soha sem közölnek

A mon­te­neg­ró­i­ak a dél­szláv törzs­höz tar­toz­nak; edzett, szí­vós, har­ci­as, mun­kás és mér­sék­le­tes éle­tű em­be­rek, de a kul­tú­rá­nak igen ala­csony fo­kán ál­la­nak. Há­za­ik kő­ből épül­tek és egy-egy csa­lád­nak, va­la­mint a há­zi ál­la­ta­ik­nak is la­kó­he­lyül szol­gál­nak. A csa­lád szer­ve­ze­te patriárkális, a sztarjesina, az öreg, áll an­nak élén. (…) A földmívelés még igen pri­mi­tív. A föld sok he­lyen még kö­zös bir­tok; nagy­bir­tok nincs se­hol. (…) A kecs­kék és ju­hok szá­mát
350 000-re, a szar­vas­mar­há­két 60 000-re, a ser­té­se­két 8000-re és a lo­va­két 3000-re be­csü­lik. Az ipar ki­zá­ró­lag je­len­ték­te­len há­zi ipar. A ke­res­ke­de­lem út­jai csak or­szág- és gya­log­utak. (…) Az 1879-iki köz­igaz­ga­tá­si sza­bály ér­tel­mé­ben a tör­vény­ho­zói tes­tü­let­nek 8 tag­ból kel­le­ne állania, ame­lyek fe­lét a fe­je­de­lem ne­ve­zi ki, fe­lét pe­dig a fegy­ver­re ké­pes alatt­va­lók vá­laszt­ják. Tett­leg azon­ban a tör­vény­ho­zói ha­tal­mat is a fe­je­de­lem gya­ko­rol­ja. (…) Ál­lan­dó had­se­reg nincs, de azért min­den fegy­ver­for­ga­tó fér­fi ka­to­na­kö­te­le­zett; csu­pán a mohammedán la­ko­sok vált­hat­ják meg pén­zért ma­gu­kat. A fegy­ver­for­ga­tó la­ko­sok szá­mát 35 870 gya­lo­gos­ra és 856 tü­zér­re be­csü­lik. A pus­kák szá­ma 40 000, eze­ken kivül van 2 ost­rom­ágyú, 2 bronz 12 fon­tos, 12 acél- és 6 bronz Krupp-fé­le, vé­gül 24 he­gyi ágyú, ame­lyek Spuzban van­nak el­he­lyez­ve. Az is­ko­lák lá­to­ga­tá­sá­ra min­den gyer­mek kö­te­lez­ve vol­na; tett­leg azon­ban van 70 nép­is­ko­la 3000 fiú- és 300 le­ány­nö­ven­dék­kel. Azon­kí­vül van egy te­o­ló­gi­ai sze­mi­ná­ri­um és egy gim­ná­zi­um Cetinyében és az orosz cár­nő költ­sé­gén fenn­tar­tott fel­sőbb le­ány­is­ko­la 44 nö­ven­dék­kel. (…) A sze­gé­nyek is­tá­po­lá­sá­ra szol­gál­nak a köz­mun­kák, ame­lyek­nél Orosz­or­szág­ból kül­dött ga­bo­ná­val fi­zet­nek. A fe­je­de­lem­ség jö­ve­del­me­it 600 000 Fo­rint­ra be­csü­lik; ró­la ki­mu­ta­tást so­ha sem kö­zöl­nek.
(Ré­vai Nagy­le­xi­kon, 1905.)



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. március (1127 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

  #8: _amca (2006. -0. 8-. 11: 1)  

udw most indulok. szallas olcsobb mint a balaton. a kepek az interneten lenyugozoek. remelem a valosagban is .amca

  
  Válaszok struktúrája


  #7: Buratino (2006. -0. 4-. 23: 1)  

Egyetértek "T"-vel, Zolival és Mamuzsich Lacival ! Ez az rszág úgy szép ahogy van és hihetetlen iramban fejlődik. Azért izgulok, hogy tudjon olyan hangulatu maradni mint régen.
Hat éve voltam először, és azóta nem tudok máshova menni. Igaz nem is akarok.
Aki meg az a baromságot írta, sebaj vannak ilyen emberek is. Ezeknek a szar is parfüm, és a parfüm is szar, attól függ ki gyártja.

  
  Válaszok struktúrája


  #6: _" T " (2006. -0. 4-. 12: 1)  


Novák Tomi !!
Te montenegróban jártál ??? - vagy részeg voltál végig. Az irományod egy szubjektív , pontatlan ( cottor ) hátsó oldalra sem méltó gyerekes írás. Remélem nem a sajtónál dolgozol.

  
  Válaszok struktúrája


  #5: _Mamuzsich Laci (2006. -0. 2-. 22: 1)  

Igen imádom Montrnegrót! Imádom a pezsgő budvai életet, Imádom a kavicsos tengerpartpt, imádom a dobbantós budikat, imádom a parkoló autók között legelésző kecskéket, imádom a tájat, imádom az embereket! Annyira imádom, hogy intenzíven tanulom a nyelvet, ha tehetem egy-egy hosszú hétvégére is leugrom. Imádom ezt a gazdag szegénységet! Imádom a Durmitort, a Tara völgyét, a Moraca-t, imádom megmászni a szent János erődőt Kotorbnan, imádok felmásuzni az ostrogi kolostorba, Imádom a Njegust, és minden ami mopntenegrói. Igy szeretem ahogy van!

  
  Válaszok struktúrája


  #4: _Zoli (2006. -0. 1-. 30: 1)  

Ki volt az a beképzelt fasz, aki ezt írta???!!!
Vagy: Mikori a cikk?
Barátaim, olyan pezsgő élet, mint a montenegroi tengerparton nincs máshol az Arián... Budván voltam, ajánlom mindenkinek. Ja... és szálást 1500 forintnak megfelő összegért kaptunk, tengerre néző kilátással!
Az idén is megyek.

  
  Válaszok struktúrája


Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”