Újra terebélyesedne a Fidesz • 2005, a konzultáció éve • Orbán Viktor is új politikát hirdet
Nyitni kék (2005. március) Mozgásban az üzlet, tartják a menedzserek. Mozgásban a politika, tartják a „népmenedzserek”. A Fidesz ez utóbbi mondás jegyében újra nőni, terebélyesedni, szélesedni, hízni, bővülni készül. Mindenkit bevonna a közéletbe, aki a rendszerváltás után (vagy még az előtt) meggyűlölte a politikusokat, illetve en bloc a politikát. Orbán Viktor Fidesz-elnök februári országjárása – és értékelése – nyilvánvalóvá tette: a 2005-ös év nem az emelkedett beszédek éve lesz. A Fidesz-csoportok és a polgári körök „munkaterápián” vesznek majd részt, a nemzeti konzultáció jegyében ugyanis mindenkihez – ez most tényleg azt jelenti: minden egyes halandóhoz – el kell jutnia a szervezetnek. A Szövetség tehát újra többnek akar, talán fog is látszani, mint egy párt, mint a polgári körök becsatornázására alkalmas csúcsszerv, a jobboldal fellegvára. Vagyis a nemzeti egység, a közös gondolkodás és jövő „bázisintézményévé” formálódik, illetve formálódhat. Jönnek hát a faluparlamentek, a Budapest-tanácsok, ilyen-olyan városrészgyűlések, kulturális együttlétek, panaszfélórák, visszaküldős önkitöltős kérdőívek, miegyebek, hogy mire 2006-ra fordulunk, mindenki érezhesse: egy kicsit ő is hozzátett a készülő Fidesz-programhoz. Mindez a praktikum oldaláról így fest: a 2002-es választás megmutatta, hogy olyanokat is szavazásra lehet bírni, akiket addig notórius urnakerülőként tartott nyilván a politológus-szakma. Az MSZP-nek sikerült 300 ezer ilyen lelket nyernie, persze csak egy röpke alkalomra. Könnyen lehet, hogy a szocialisták újra bevetik a három éve sikert hozó mozgósító technológiájukat – amire a Fidesznek illő választ kell adnia. Orbán Viktorék úgy számolnak: a konzultáció éve után összvissz 3 millió szavazó áll majd a Fidesz mellé, ami épp 700 ezerrel több, mint 2002-es adat. És ezzel eldőlni látszik az a vita, ami a 2004. december 5-i népszavazás után feszegette a Fidesz külső és belső közvéleményét. Az úgynevezett radikálisok sokáig azt hangoztatták: a Szövetségnek elég lenne a saját oldalához beszélnie, nagy nemzeti kérdéseket boncolgatnia, népnevelnie. Merthogy – szerintük – a népszavazáson az volt a baj, hogy a Fidesz nem volt kőkemény. Ahogy Bencsik András mondta volt: „A jobboldal sumákolt. Ezért nem Magyarország bukott meg, hanem azok, akik útlevéllel hülyéskedtek (ez itten kérem Orbán csesztetése, akárhogy is nézzük – a szerk.) és kórházi ágyon fekvő anyukával ájtatoskodtak, miközben a magyar választópolgárnak egy életbevágó kérdésben kellett volna döntenie: vállalja-e a honfitársai befogadásával járó kockázatot vagy sem?” S hát Lovas István is összefoglalta a Demokrata hasábjain, amit itt-ott látott a nagyvilágban: „ahol profik irányítják a választási kampányt, a saját tábor izzásban tartása a fő cél, mert – noha milliós tömegek szavaznak – néhány ezer szavazatkülönbség dönt. A Fidesz azonban nem a Lovas által kínált „vérprofizmust” választotta. Orbán a Heti Válaszban José María Aznar receptjét vonatkoztatta magára. Az egykori spanyol kormányfőnek az volt a legnagyobb dilemmája: ki lehet-e egészíteni – legalább a választási időszakok erejéig – az értékalapon szerveződő jobboldalt azokkal, akik nem értékek, hanem anyagi helyzetük, hasznossági szempontok alapján hoznak politikai döntéseket. Aznar megoldotta e feladatot. Először is: világossá tette pártja eszméit, és kitűzte a zászlót. Akiknek nem tetszett a zászló, azokat nem próbálta meggyőzni arról, hogy helyesek a zászlóra varrt eszmék. Csak annyit ígért: ha a mi zászlónk van fönt, ti is jobban fogtok járni, például anyagilag, vagy az esélyek terén. A táborépítés Magyarországon már 2002–2003-ban megtörtént. A zászló ki van tűzve – ráhímezve néhány érték és egy-két fölös cicoma. A nemzeti konzultáció évét ezért nem „jobbsovén” üzenetekkel fogja telelőni a Fidesz. Mostantól ugyanis a „hasznossági szavazók”, ha úgy tetszik: a kádári kisember elérése a cél. Őket sem ciki elérni, legfeljebb azok szemében, akik korábban üzemszerűen panelproliztak, büdöscigányoztak. Jobb, ha hozzászokunk: a blokkban és putriban is emberek élnek. Meg hogy Orbán Viktor akkor is Orbán Viktor marad, ha emelkedett, magas pulpitusról alászálló beszédek helyett bemegy a dzsumbujba. Merthogy ott is emberek élnek. Tizenöt év tapasztalata üzeni a Fidesz politikusgárdájának: légy végre alázatos, légy jelen mindenütt, hallgass meg mindenkit! A spanyol minta persze csak akkor működik, ha – a nagy nyitással, a konzultációsorozattal párhuzamosan – maga a Szövetség is minden ízében befogadó jellegűvé válik. Hogy mindenki csatlakozhasson a Fideszhez, aki szeretne. És úgy csatlakozhasson, ahogy szeretne: teljes jogú tagként, a helyi pártszervezetek belső harcaitól ódzkodó, de valahova tartozni akaró támogató tagként, szakértő tagként vagy akárhogy. A májusi Fidesz-kongresszus „alapszabály-módosítás” című napirendi pontja állítólag épp e bővülést hivatott megalapozni. Hisz Gombóc Artúr óta tudjuk, hogy a töltött csokoládé, a kerekcsokoládé, a lyukas csokoládé, a nugátcsokoládé, a mogyorós csokoládé, a keserűcsokoládé, a négyszögű csokoládé egyaránt tökéletes. Csak az a lényeg, hogy csokoládé legyen.
|