Zsvanija a hi­va­ta­los ver­zió sze­rint a vég­ze­tes éj­sza­kát ba­rát­ja, Ra­ul Juszupov, Kremo-Kartli tar­to­mány kor­mány­zó-he­lyet­te­se tbi­li­szi la­ká­sán töl­töt­te. Mi­u­tán a kor­mány­fő nem vá­laszolt a test­őrei te­le­fon­hí­vás­ára, azok be­ha­tol­tak a la­kás­ba és mind­ket­tő­jü­ket hol­tan ta­lál­ták. A fér­fi­ak­kal szén-mo­no­xid vég­zett, ami egy – mint ki­de­rült – nem­ré­gen be­sze­relt gáz­ra­di­á­tor­ból szi­vár­gott ki (Grú­zi­á­ban nem rit­ka az ilyen ké­szü­lék, hi­szen sok he­lyen nin­csen köz­pon­ti hő­szol­gál­ta­tás). A bel­ügy­mi­nisz­ter egy­ér­tel­mű­en bal­eset­ről be­szélt, és ki­zár­ta az ide­gen­ke­zű­sé­get, a nyo­mo­zás­ba na­pok­kal ké­sőbb az FBI is be­kap­cso­ló­dott.
De így is kér­dé­sek so­ka­sá­ga me­rült fel: Juszupov ap­ja azt ál­lí­tot­ta, a la­kás nem is a fi­áé volt, a hely­szín­re ér­ke­ző új­ság­írók nem lát­ták azt az ab­la­kot, amit a test­őrök ver­tek be. Az ál­do­za­to­kat – a hi­va­ta­los köz­le­mény sze­rint – két kü­lön­bö­ző he­lyi­ség­ben ta­lál­ták meg, te­hát va­ló­szí­nű­sít­he­tő, a mér­ge­zés pil­la­na­tá­ban nem alud­tak. Rá­adá­sul, meg sem vár­va a bon­co­lás ered­mé­nye­it, igen ha­mar meg­szü­le­tett a bal­eset­ről szó­ló nyi­lat­ko­zat.

A sze­pa­ra­tis­ta ré­gi­ók hely­ze­tét bo­nyo­lít­ja, hogy azok él­ve­zik Orosz­or­szág tá­mo­ga­tá­sát

A 42 éves, bi­o­ló­gus vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző Zsvanija a kar­ri­er­jét a KISZ szov­jet meg­fe­le­lő­jé­ben, a Kom­szo­mol­ban kezd­te, majd a 1988-ban zöld pár­tot ala­pí­tott. 1992-ben be­ju­tott a par­la­ment­be, s csat­la­ko­zott az Eduard Sevardnadze ve­ze­tet­te Pol­gá­ri Szö­vet­ség­hez, 1995-ben pe­dig a par­la­ment el­nö­ké­nek vá­lasz­tot­ták meg. Te­hát a volt kor­mány­fő az utol­só szov­jet kül­ügy­mi­nisz­ter jobbkezének szá­mí­tott, ha­son­ló­an Mi­ha­il Szaakasvilihez, aki 2000-től a bel­ügy­mi­nisz­te­ri posz­tot töl­töt­te be. 2001-ben azon­ban sza­kí­ta­nak Sevardnadze el­nök­kel, s a 2003 őszén a meg­ha­mi­sí­tott par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok nyo­mán ki­bon­ta­ko­zó, vér­te­len „ró­zsák for­ra­dal­ma” élé­re áll­tak.
Ha­zá­já­ban Zsvanija nem volt a leg­nép­sze­rűbb po­li­ti­kus (ere­i­ben ör­mény vér csör­ge­de­zett és nyílt ti­tok volt az is, hogy – bár fe­le­sé­ge és há­rom gye­re­ke volt – a sa­ját ne­mé­hez von­zó­dott), de min­den­ki el­is­mer­te: jó irá­nyí­tó­ké­pes­ség­gel ren­del­ke­zik és ké­pes vis­­sza­fog­ni a ra­di­ka­liz­mus­ra haj­la­mos Szaakasvilit. Az el­nök pe­dig erő­vel sze­re­tett vol­na fel­lép­ni az 1990-es évek ele­jén fegy­ve­res konf­lik­tu­sok nyo­mán Grú­zi­á­ból ki­sza­kadt, de sen­ki ál­tal el nem is­mert miniállamok (Abházia, Dél-Oszétia, Adzsária) el­len. A sze­pa­ra­tis­ta ré­gi­ók hely­ze­tét bo­nyo­lít­ja, hogy azok él­ve­zik Orosz­or­szág tá­mo­ga­tá­sát (Abháziában pél­dá­ul a ru­bel van for­ga­lom­ban, a la­kos­ság dön­tő több­sé­ge orosz ál­lam­pol­gár), s így a Kreml ál­lan­dó já­té­kos a grúz bel­po­li­ti­kai játsz­má­ban.
Zsvanija ha­lá­lá­val így elő­tér­be ke­rül­het­nek azok, akik a grúz te­rü­le­ti in­teg­rá­ció hely­re­ál­lí­tá­sát, a sze­pa­ra­tiz­mus le­tö­ré­sét fegy­ve­res mó­don kép­ze­lik el. Az orosz saj­tó­ban olyan ma­gya­rá­za­tok is meg­je­len­tek, mi­sze­rint a „for­ra­da­lom fel­fal­ja sa­ját gyer­me­ke­it”, az­az eb­ben az eset­ben bel­ső ha­tal­mi harc­ról volt szó, az el­nök ily mó­don sza­ba­dult meg szö­vet­sé­ge­sé­től, egy­ben ve­tély­tár­sá­tól. Más ma­gya­rá­za­tok sze­rint a kor­rup­ció-el­le­nes küz­de­lem ál­do­za­ta lett Zsvanija, de elő­ke­rült a pri­va­ti­zá­ci­ós vo­nu­lat is, hi­szen ad­dig azt a kor­mány­fő felügyelte, s most más ve­he­ti át a dol­lár­mil­li­ók fe­let­ti el­len­őr­zést.
Az ügy­ben egyelőre túl sok a kér­dő­jel, sem­mi­lyen es­he­tő­sé­get sem lehet ki­zár­ni.

Ki­hasz­nál­va a ró­zsák for­ra­dal­má­nak len­dü­le­tét, 2004 ja­nu­ár­já­ban Mi­ha­il Szaakasvili el­söp­rő, 97%-os több­sé­get ka­pott az el­nök­vá­lasz­tá­son. A kam­pá­nyá­ban so­kat ígért – a túl­bur­ján­zott kor­rup­ció le­tö­ré­sét, di­na­mi­kus gaz­da­sá­got és kö­ze­le­dést az EU-hoz és a NATO-hoz. A két hó­nap­pal ké­sőbb a par­la­men­ti vá­lasz­tá­son a for­ra­da­lom ve­zé­rei egye­sí­tik erő­i­ket (egy lis­tán in­dul az el­nök párt­ja, a Nem­ze­ti Moz­ga­lom és Nino Burdzsanadze for­má­ci­ó­ja, a De­mok­ra­ták), ame­lyen nagy győ­zel­met arat­tak. A tri­um­vi­rá­tus tag­jai el­fog­lal­ják a leg­fon­to­sabb ál­la­mi po­zí­ci­ó­kat: Szaakasvili el­nök mel­lett ott ta­lál­juk Zsvanija kor­mány­főt és Burdzsanadze ház­el­nök asszonyt.
Az ígé­re­tek­nek meg­fe­le­lő­en erő­tel­jes tisz­to­ga­tá­sok kez­dőd­nek az ad­mi­niszt­rá­ci­ó­ban (volt pél­da va­gyon­el­kob­zás­ra is), va­la­me­lyest csök­kent a kor­rup­ció, a pri­va­ti­zá­ció pe­dig fel­gyor­sult. Az új ve­ze­tés nagy si­ker­ként köny­vel­het­te el a sze­pa­ra­tis­ta ré­gió, Adzsária reintegrálását (a te­rü­let volt telj­ha­tal­mú ura, Aszlan Abasidze Moszk­vá­ba me­ne­kült), de fenn­ma­radt Abházia és Dél-Oszétia kü­lön­ál­lá­sa. Grú­zia nagy lé­pé­se­ket tett az Eu­ró­pai Unió és a NA­TO fe­lé; az USA részt vesz a grúz had­se­reg ki­kép­zé­sé­ben, Tbi­li­szi el­len­ben 800 fős ala­ku­lat­tal van je­len Irak­ban.