OFFLINE | puncs | kultúra
Olvasnivaló • Kedvünkre való folyóiratok
Beregszentmiklóstól a szenesekig
(2005. március)
A ben­nünk élő re­ak­ci­ós a hó­na­po­kig müz­lin tar­tott far­kas gyor­sa­sá­gá­val ve­tet­te rá ma­gát az alább is­mer­te­tett fo­lyó­irat­ok­ra. Saj­nos szer­kesz­tő­sé­gi ci­cu­sunk rá­má­szott egy nagy ha­lom Moz­gó Vi­lág­ra és kép­te­len­ség el­szed­ni tő­le a cuc­cot, fo­lya­ma­to­san do­rom­bol. El­ma­rad az átsasolás az árok túl­ol­dal­ára.

Ko­vács Sán­dor: Beregszentmiklós vár­kas­té­lyai. Kár­pát-me­den­cei Kas­tély­kró­ni­ka. 2004/1.

A lap, amely­ről min­dig ál­mod­tunk: szí­vós hely­tör­té­né­szek, le­vél­tá­ros­ok, műemlékvédelmisek kö­zös harc­ál­lás­pont­ja, a ma­gyar múlt­tal ál­lan­dó SMS-kapcsolatban ál­lók ös­­sze­es­kü­vé­sé­nek szí­vet me­len­ge­tő pél­dá­ja.
Beregszentmiklóson – a mai Uk­raj­ná­ban, Mun­kács­tól tíz ki­lo­mé­ter­re – két kas­tély is van: az egyik ta­nú­ja volt Zrí­nyi Ilo­na és Thö­köly Im­re egymásra találásának, itt töl­töt­te utol­só nap­ja­it Petrőczi Ka­ta Szi­dó­nia, az el­ső ma­gyar köl­tő­nő; a pá­rat­lan, re­ne­szánsz ab­lak­ke­re­tek­kel ren­del­ke­ző épü­let ro­mok­ban áll. A má­sik, köz­igaz­ga­tá­si­lag ma már Kár­pá­ti né­ven önál­ló te­le­pü­lé­sen ál­ló haj­da­ni Schönborn-kastély sze­ren­csé­sebb volt, a 19. szá­zad vé­gén épí­tett neoreneszánsz va­dász­lak­ban ma szív­sza­na­tó­ri­um van. Ha ar­ra já­runk, néz­zük meg az an­gol­par­kot is. A lap­ban el­ol­vas­tuk még az er­dé­lyi kas­tély­ker­tek fel­mé­rés­éről szó­ló je­len­tést is. És vi­gyáz­tunk, hogy kön­­nyünk ne ma­sza­tol­ja el a Nyitra vár­me­gyei apponyi Apponyi-kastély könyv­tár­szo­bá­já­ról ké­szült ar­chív fel­vé­telt a lap hát­só, bel­ső bo­rí­tó­ján.


Filicky Pál – Kar­dos Lász­ló: A rozs­nyói iz­ra­e­li­ta kö­zös­ség em­lé­ke­ze­te. Gömörország – Az észa­ki ma­gyar pe­rem­vi­dék fó­ru­ma. 2004/Tél.

A ne­gyed­éven­te meg­je­le­nő szín­vo­na­las la­pot B.Kovács Ist­ván mu­ze­o­ló­gus, „gömörológus”, a ri­ma­szom­ba­ti és a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság egyik min­de­ne­se szer­kesz­ti, ki­vá­ló­an. A lap alap­ján B. Ko­vá­csot és szer­kesz­tő­tár­sa­it ke­mény em­be­rek­nek kép­zel­jük, olya­nok­nak, akik előbb fosz­ta­nak trónt, az­tán kér­dez­nek. S hogy mi­ben ke­mé­nyek? Pél­dá­ul a ma­gyar múlt sö­tét ol­da­la­i­nak fel­tá­rá­sá­ban. Hig­gadt, pon­tos, ké­pek­kel il­luszt­rált írás egy tel­je­sen el­pusz­tí­tott kö­zös­ség­ről. Ös­­sze­fog­la­ló a Jó­té­kony Nő­egy­let­ről, a Kos­suth-szo­bor­ra ado­má­nyo­zó te­he­tős pol­gá­rok­ról, tu­dós rab­bik­ról. No meg ar­ról, hogy a magy. kir. köz­igaz­ga­tás mi­lyen pre­cíz tu­dott len­ni, ami­kor el­ső vi­lág­há­bo­rús rok­kant, tiszti arany vi­téz­sé­gi érem­mel (hop­pá!) ki­tün­te­tett magy. kir. tar­ta­lé­kos fő­had­na­gyo­kat, köz­tisz­te­let­ben ál­ló gyógy­sze­ré­sze­ket, meg nő­ket, gye­re­ke­ket kel­lett de­por­tál­ni.


Kinda Ist­ván – Pe­ti Le­hel: Sze­ne­sek. A tra­di­ci­o­ná­lis er­dő­ki­élés és a nyu­ga­ti pi­ac­gaz­da­ság kö­zött. Vál­lal­ko­zói kul­tú­rák Farkaslakán? Szé­kely­föld, 2005/január.

Tény­fel­tá­rás a hárdkór mű­faj­ból, mi is alig mer­tünk oda­néz­ni. Pom­pás elem­zés a Ro­má­nia fa­szén­ki­vi­tel­ének 90%-át (!) és Né­met­or­szág fa­szén­im­port­já­nak 10%-át adó te­le­pü­lés szén­ége­tő kul­tú­rá­já­nak múlt­já­ról, je­le­né­ről. Amit min­dig is sej­tet­tünk: a szé­ke­lye­ket nem za­var­ta hol­mi kol­lek­ti­vi­zá­lás és komejnizmus; po­csék föld­je­ik mi­att csak a szén­ből él­het­tek, hát él­tek is. Az eu­ró­pai pár­be­széd az ál­lam­ha­ta­lom­mal ment is, mint a ka­ri­ka­csa­pás, szil­va­pá­lin­ka kér­dé­se volt az egész. Ré­teg­zett különtársadalom a szén­ége­tők kö­zös­sé­ge a Ma­gyar­or­szá­gon mun­kát vállalóktól az ipa­ri mé­re­tek­ben éget­te­tő­kig. Per­sze, ők a fa­lu­nak csak egy ré­szét jelentik, van is feszkó ren­de­sen a sza­bad­ide­jük­ben motokrosszozó vál­lal­ko­zók meg a töb­bi­ek kö­zött. Az ér­tel­mi­ség szo­kás sze­rint duz­zog, bár a Farkaslaki Sze­nes Na­pok le­he­tő­sé­get ad­nak, hogy a tár­sa­da­lom „lo­ká­lis szeg­men­tált­sá­ga” meg­szűn­jön. Fent, va­la­me­lyik fel­hőn Ta­má­si Áron pe­dig iszik egy faláska pá­lin­kát.


Bónusz trekk
Sartre – Portrait sans tabou, Histoire, numéro spécial. 2005/feb­ru­ár.

Ta­buk nél­kül, nohiszen. Ver­ne Gyu­la száz éve halt meg, Sartre száz éve szü­le­tett. Nincs lé­lek­ván­dor­lás, az biz­tos. A szí­nes, ala­pos, na­gyon jól szer­kesz­tett és eny­hén bal­ol­da­li nép­sze­rű fran­cia tör­té­nel­mi fo­lyó­irat át­te­kin­ti a filozófus-író-mozgalmár élet­pá­lyá­ját, nő­ügye­it, ba­rá­ta­it, édes­any­já­hoz és a whis­kyhez va­ló le­gen­dás vi­szo­nyát, mű­ve­i­nek mai ér­vé­nyét. Meg
hogy Simone de Beauvoir, akit ma­nap­ság sze­ret­nek a fe­mi­niz­mus nagy apos­tol­nő­jé­nek lát­tat­ni, mi­lyen ir­tó­za­to­san szen­ve­dett a nagy em­ber mel­lett, egy el­mé­le­ti­leg ko­mo­lyan meg­ala­po­zott és vég­te­le­nül ha­la­dó kap­cso­lat­ban. Sartre min­den­ben ép­pen csak­, hogy ben­ne volt, de épp eb­ben volt mér­ték­te­len: el­len­állt egy ki­csit, kom­mu­nis­ta volt, ép­pen csak az íze vé­gett, se­gí­tet­te az al­gé­ri­ai fel­ke­lő­ket, de nem na­gyon, ma­o­is­ta volt, de nem so­ká­ig és a zsi­dó­kér­dés­ről al­ko­tott bonmot-it gya­kor­ta idé­zik, el­fe­led­ve, hogy az­tán egy da­ra­big „an­ti­ci­o­nis­ta” is volt. Sartre: egy ér­tel­mi­sé­gi, aki majd­nem min­dig té­ve­dett.

- A.B.A. - O.B.A. -


Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. március (1127 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”