OFFLINE | puncs | kultúra
Illusztrált hangfelvétel
Nini, Bikini!
(2005. március)
Ha csuk­lyás kultúrbrigantik le­fe­je­zős vi­de­ók­kal kí­noz­nak se tud­tam vol­na ös­­sze­tett mon­da­tot val­la­ni ar­ról, hogy a Bi­ki­ni ne­vű, egy­kor Kárpát-medence-szerte nép­sze­rű ze­ne­kar mit csi­nál mos­ta­ná­ban.

Valamikor régen, jó öt éve meg­vet­tem Best of-jukat, már csak ik­tat­ni kí­ván­tam mes­­szi ti­né­dzser­sé­gem egy fe­je­ze­tét. Er­re ki­de­rül, hogy él­nek, sőt, koncertturné-DVD-jük je­lent meg, és pár új nó­ta is… A Bi­ki­nit, per­sze, min­den­ki is­me­ri, nem­csak az, aki ré­sze­gen visz majd ha­za. Pél­dá­ul a Slá­ger Rá­dió is, a bo­rí­tón lá­tom, hogy ők médiaszponzorálják a ki­ad­ványt: a vak tyúk is ta­lál sze­met sze­mét he­lyett.
Iga­zá­ból két­faj­ta Bi­ki­ni-nó­ta van. A las­sú, tar­tott ak­kor­dos, dö­gö­sí­tett sze­rel­mes (ré­geb­ben: „Fé­lek, az éj­sza­ká­nak mind­járt vé­ge / És fé­lek, hogy reg­gel majd ide­gen­nek ér­zel”; mos­ta­ná­ban: „Hogy­ha tan­könyv len­nél / Be­lő­led ta­nul­nék”). A má­sik a rit­mu­sos, gi­tár-do­mi­nál­ta fa­nyar da­rab, amely­ben örök té­ma a kul­tu­rált szó­ra­ko­zás, szar­kaz­mus­tól men­te­sen, al­ko­hol­ban gaz­da­gon. („Hol a ha­za, hol az Is­ten? / Te vagy ne­kem min­den kin­csem / A gond­ja­im orvosolom / Egy lá­da sör az asz­ta­lo­mon.”)
Ha egy Bi­ki­nit hal­lot­tál, mind­et ismered. Aki be­le­csó­kolt már egy lány nya­ká­ba a ze­né­jük alatt, an­nak ez már­ka­véd­jegy. Csak kis­sé sze­mé­tül szól­va mo­no­tó­nia. A re­cept: ke­mény kvin­tes re­sze­lés, hang­kö­zök zon­go­rán tör­té­nő ka­la­pá­lá­sa, kor­gó basszus, ke­mény do­bok. A vers­szak­ok kü­lö­nö­sebb truváj nél­kül fut­nak ref­rén­be, ame­lyek min­dig épp an­­nyi­ra dal­la­mo­sak, hogy or­vul a fül­be mássza­nak. A szöveg… a szö­veg, per­sze, ma­ga-kel­le­tő csap­da: sza­vak, so­rok nyelv­ta­ni­lag egyez­te­tett egy­más­után­ja, nem több, de leg­alább nem akar­ja ma­gát en­tel­lek­tü­el világzene-szociométernek el­ad­ni, mint a Cipő-vezette Köz­tár­sa­ság té­ri ze­ne­kar.
Ha pl. a Fa­gyi c. klas­­szi­kus­ról egy szlo­vák ze­ne­tu­dós le­ránt­ja a lep­let, és köz­li a szö­ve­gét oda­át… Vagy a szép ta­va­szi dél­után­ban mi­ért is van ke­mény, pör­gős gi­tár­szó­ló? Hát… Hát azért, mert a fe­ke­te em­ber, az új gi­tá­ros, Csil­lag Ban­di na­gyon tud gi­tá­roz­ni, és el­ad­ja a show-t, amit a re­zer­vált, vér­pro­fi Né­meth Ala­jos az öt­hú­rú basszgitárjával már úgy­sem kul­ti­vál. A bil­len­tyűs kol­lé­ga egy stú­dió­ze­nész lel­ke­sült­sé­gé­vel van je­len („hi­deg va­gyok, mint egy zsi­lett­pen­ge”), egyet­len szó­lót sem kap/vál­lal. Mihalik Vik­tor el­len­ben szel­le­mes mű­vész, kü­lö­nö­sen tet­sze­nek beütőcinnel vég­zett mu­tat­vá­nyai: ké­pes ar­ra, hogy a rá­csa­pás után ti­zed­má­sod­perc­cel le­fog­ja, s köz­ben a má­sik ve­rő­vel a má­sik be­ütőt ossza ki hosszan zen­get­ve. D. Nagy La­jos hang­ja nem lett se több, se ke­ve­sebb, de ne te­gyünk úgy, mint­ha húsz éve ugyan­úgy szól­ni nem vol­na ér­dem, mert az.
A kon­cert­anyag jól szól, zö­rej­men­te­sen, kö­zön­ség­zaj nél­kül. A takjelre fel­fű­zött ze­ne­kar négy hely­szí­nen (ha­jón, Pes­ten, stb.) egy­szer­re lát­ha­tó, s mi­vel a hang­zás­ban so­sincs vál­to­zás, már nem tu­dod, mi a va­lós, és mi playback. Jól ját­sza­nak az ér­zé­ke­ink­kel.
Sen­ki se tud­ja, hogy a ha­tá­ro­kon túl is mé­lyen ütő „Kö­ze­li he­lye­ken” ze­ne­ka­rá­nak ne­ve mi­ért Bi­ki­ni? A sza­xo­fon­nal (sőt: szopránszaxival!) romantizált Bi­ki­ni a csen­des dekadencia maga. Miért jó hallgatni mégis? A válasz ugyanaz: csak!



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. március (1127 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”