A pá­ri­zsi Pompidou köz­pont­ban nem­ré­gi­ben be­zárt Miró – A vi­lág szü­le­té­se cí­mű tár­lat az al­ko­tó 1917–34 kö­zöt­ti mű­ve­i­ből vá­lo­ga­tott; a bu­da­pes­ti Szép­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um­ban jú­li­us 7-én meg­nyi­tott ki­ál­lí­tás a pá­lya egé­szé­ről akar ke­reszt­met­sze­tet mu­tat­ni. A mad­ri­di Centro de Arte Reina Sofia Nem­ze­ti Mú­ze­um gyűj­te­mé­nyé­ből ren­de­zett tár­lat a szép­mű­vé­sze­ti 90-es évek­ben kez­dő­dött, 20 szá­za­di klas­­szi­ku­so­kat (Hen­ry Moore, Alberto Giacometti, Corneille) be­mu­ta­tó so­ro­za­tá­nak foly­ta­tá­sa, s Bu­da­pes­tet meg­elő­ző­en San­ti­a­go de Chi­lé­ben és Szó­fi­á­ban volt lát­ha­tó. A mély­föld­szint két iker­ter­mé­ben el­he­lye­zett fest­mé­nyek, szob­rok és gra­fi­kák az egész élet­mű­vet fel­öle­lik, a leg­ko­ráb­bi al­ko­tás 1931-ből (még a „fes­té­szet meg­ölé­sé­re” tett, har­min­cas évek kö­ze­pi kí­sér­le­tet meg­elő­ző idő­szak­ból) va­ló, a leg­ké­sőb­bi 1981-ben, ha­lá­la előtt két év­vel ké­szült.
– A for­mát te­kint­ve nul­la va­gyok. Nem tu­dok meg­kü­lön­böz­tet­ni egy egye­nes vo­na­lat egy gör­bé­től – nyi­lat­koz­ta egy­szer fé­lig tré­fá­san a mű­vész, s va­ló­ban: szí­nek­kel va­dul ját­szó, kí­sér­le­te­ző, pa­cák­kal tar­kí­tott ké­pe­in érez­he­tő va­la­mi, amit a ne­ves fran­cia szür­re­a­lis­ta, André Bre­ton 1942-ben „gyer­me­ki­nek” mon­dott. 1955 és 1959 kö­zött Miró együtt dol­go­zik Llorens Artigas kerámiaművésszel a pá­ri­zsi UNESCO szék­há­zon, ahol meg­fes­ti a Nap­fa­lat és a Hold­fa­lat; ezt kö­ve­tő­en fi­gyel­me a mű­vész­társ­nak (is) kö­szön­he­tő­en a szob­rá­szat fe­lé for­dul.
A hat­va­nas évek­ben el­do­bott tár­gyak­ból, a ten­ger ál­tal part­ra so­dort hul­la­dék­ból, ka­vi­csok­ból bar­ká­csol­ja fest­mé­nye­i­hez ha­son­ló len­dü­let­tel és ösz­tön­nel szob­ra­it, de köz­ben gra­fi­ká­kat is ké­szít. Büsz­kén mond­ja, hogy si­ke­rült le­győz­nie a „szer­szá­mok zsar­nok­sá­gát”: vé­ső­vel, karcolótűvel, fes­ték­kel ké­szí­tett, pré­selt al­ko­tá­sai ki­rob­ba­nó szín­vi­lá­guk­kal, me­rész kom­po­zí­ci­ó­juk­kal em­lé­kez­tet­nek ko­rai fest­mé­nye­i­re. Mű­vé­sze­té­nek el­is­me­ré­se­kép­pen 1954-ben a Ve­len­cei Biennálé nagy­dí­já­val tün­te­tik ki. A spa­nyol mű­vész álom­vi­lá­gá­ból a ven­dég­könyv rán­gat ki min­ket a ki­ál­lí­tás vé­gén, egy hon­fi­tár­sunk tud­tá­ra ad­ja a vi­lág­nak, hogy „My salary is 300 Euro a month. Good joining Europe! A Hungarian”. Is­ten ho­zott Ma­gyar­or­szá­gon, Joan Miró!