Valamikor 88-ban kez­dő­dött. Egy ru­tin kon­zu­li ér­te­kez­let so­rán a ma­gyar fél ja­vas­la­tá­ra ke­rült be a keretmegállapodásba a ví­zum­kény­szer köl­csö­nös el­tör­lé­se. Ár­tat­lan gesz­tus­nak tűnt. Mit is ke­res­né­nek itt ná­lunk, an­nak a sze­gény nagy ke­le­ti or­szág­nak a pol­gá­rai, akik ala­nyi jo­gon még út­le­ve­let sem kap­nak. 1989. ja­nu­ár 1-jé­től te­hát meg­szűnt a ví­zum­kény­szer. 1989 nya­rán, ami­kor itt­hon új­ra­te­met­ték az ’56-os már­tí­ro­kat, ad­dig Kí­ná­ban a Tienanmen té­ren tan­kok­kal ta­pos­ták a di­á­ko­kat. Eb­ben a bal­jós hely­zet­ben, akik te­het­ték el­in­dul­tak sze­ren­csét pró­bál­ni a nagy­vi­lág­ba. Gyor­san el­ter­jedt a hír, hogy van egy kis eu­ró­pai or­szág, aho­vá kön­­nyen el le­het jut­ni és ahol a vál­to­zá­sok­kal együtt rend­kí­vü­li le­he­tő­sé­gek nyíl­tak. A ha­zánk­ba ér­ke­ző el­ső kí­na­i­ak így el­ső­sor­ban nem ke­res­ke­dők, ha­nem ér­tel­mi­sé­gi­ek vol­tak.
Köz­ben 1990-ben Ma­gyar­or­szág sor­ra mond­ta fel a ko­ráb­ban a KGST ke­re­te­in be­lül sza­bá­lyo­zott csere–berére épü­lő ál­lam­kö­zi szer­ző­dé­se­ket. Így ke­rült sor Kín­ára is, meg­szűn­tek a kö­te­le­ző kvó­ták, a be­ho­za­ta­li ke­re­tek, és a két or­szág ma­gyar ja­vas­lat­ra át­tért a dol­lár ala­pú szabadkereskedelemre. Ez­zel pár­hu­za­mo­san ter­mé­sze­te­sen össze­om­lott az ál­la­mi kül­ke­res­ke­de­lem is, az inf­lá­ció pe­dig drá­ma­i­an el­in­dult fel­fe­lé. Egy­re na­gyobb lett a ke­res­let az ol­csó áruk iránt.
Sza­bad lett a pi­ac, és a pi­a­con el­kez­dő­dött a bugyiháború. Amit a rend őrei hos­­szú évek alatt nem tud­tak el­ér­ni, azt a nagy men­­nyi­ség­ben ér­ke­ző tö­rök, szír és pa­kisz­tá­ni áruk ha­mar meg­ol­dot­ták. A KGST-pi­a­co­kon kucs­má­ban áru­ló, ba­tyu­zó len­gye­lek ha­za­men­tek. De a tö­rö­kök sem ma­rad­hat­tak so­ká­ig, mert az ide­ér­ke­ző kí­na­i­ak a csa­lá­di kap­cso­la­ta­i­kat ki­hasz­nál­va el­in­dí­tot­ták az el­ső kon­té­ne­re­ket Sichuanból a Kondorosi pi­ac fe­lé. És, a vi­lág töb­bi ré­szé­hez ha­son­ló­an, ná­lunk sem akadt ver­seny­tár­sa az ol­csó kí­nai áruk­nak.
A pá­rat­lan le­he­tő­sé­gek kö­vet­kez­té­ben né­hány év alatt több tíz­ezer kí­nai ér­ke­zett. Akik per­sze azt a ked­ve­ző hely­ze­tet is ki­hasz­nál­ták, hogy ak­ko­ri­ban Ma­gyar­or­szá­gon a cég­be­jegy­zés­hez elég volt egy ér­vé­nyes út­le­vél. A csa­lád­tag­ok­nak és az is­me­rő­sök­nek is kön­­nyű volt kö­vet­ni az el­ső pionírokat, ugyan­is az it­te­ni­ek a ma­gyar cég­pa­pí­ro­kat fel­hasz­nál­va, meg­hí­vót és mun­ka­vál­la­lá­si le­he­tő­sé­get iga­zol­tak szá­muk­ra. A bugyiláz hős­ko­rá­ban egy-egy ilyen meg­hí­vó ára az 5000 dollárt is el­ér­te. Ma­gyar­or­szág a pa­ra­di­csom szi­no­ni­má­ját je­len­tet­te Kí­ná­ban, és min­den jobb köny­ves­bolt­ban le­he­tett kí­nai nyel­vű Ma­gyar­or­szág-tér­ké­pet kap­ni.
A ma­gyar kor­mány­zat vé­gül 1992-ra meg­szün­tet­te a ví­zum­men­tes­sé­get és szi­go­rí­tot­ta a be­uta­zá­si fel­té­te­le­ket, de akik­nek Ma­gyar­or­szá­gon vol­tak be­jegy­zett cé­ge­ik, azok hos­­szabb-rö­vi­debb vi­ta után ké­sőbb is meg­kap­ták a be­uta­zá­si le­he­tő­sé­get.
A kilencvenes évek de­re­ká­tól egy­re in­kább be­szű­kült a pi­ac, ezért, il­let­ve a ha­zai hely­zet bi­zony­ta­lan­sá­gai mi­att, ki­ván­dor­lás in­dult a kör­nye­ző or­szá­gok fe­lé ha­zánk­ból, ami­nek ered­mé­nye­kép­pen Bu­da­pest el­vesz­tet­te egye­dül­ál­ló áru­el­osz­tó hely­ze­tét Kö­zép-Eu­ró­pá­ban.

Ho­gyan to­vább?
Ve­lünk él te­hát kö­rül­be­lül húsz­ezer kí­nai – a ha­zai ide­gen­ren­dé­szet egy­sé­ges sta­tisz­ti­kai rend­szer hi­á­nyá­ban má­ig nem tud pon­tos ada­tok­kal szol­gál­ni –, akik itt igye­kez­nek bol­do­gul­ni.
Még­is mi le­gyen ve­lük? Mi le­gyen a hi­va­ta­los hoz­zá­ál­lás az itt tar­tóz­ko­dá­suk­kal kap­cso­lat­ban?
– A „min­den men­jen a ma­ga út­ján” el­kép­ze­lés­nél bo­nyo­lul­tabb stra­té­gia ki­dol­go­zá­sá­nak egyik leg­főbb gát­ja az in­for­má­ció­hi­ány. Nem tud­juk, hogy a ma­gyar­or­szá­gi kí­na­i­ak há­nyan van­nak, mit csi­nál­nak, mek­ko­ra vo­lu­me­nű üz­le­tet bo­nyo­lí­ta­nak le – mondta lapunknak Polonyi Pé­ter Kí­na-ku­ta­tó, aki sze­rint a vá­las­­szal má­ig adós a magyar po­li­ti­ka. A szakértő hozzátette: bár ké­szült né­hány fel­mé­rés, ezek jó­részt egy­ol­da­lú­ak és meg­bíz­ha­tat­la­nok, hi­szen pél­dá­ul a ma­gya­rok­kal szem­ben bi­zal­mat­lan kí­na­i­ak nyilvánvalóan nem vá­la­szol­nak őszin­tén a kérdezőbiztos jö­ve­del­mi vi­szo­nya­i­kat fir­ta­tó kérdeseire. Még na­gyobb gond, hogy nincs is olyan szerv, amely ér­dek­lő­dést mu­tat­na a kér­dés iránt, s amely ma­gá­é­nak érez­né a kon­cep­ció ki­dol­go­zá­sá­nak, vagy leg­alább az in­for­má­ci­ók össze­gyűj­té­sé­nek fel­ada­tát.
Ugyan­ez vo­nat­ko­zik a kí­na­i­ak­ra is: nem mu­tat­nak ki­fe­lé egy­sé­ges ar­cot. Több szer­ve­zet, ál­ta­lá­ban te­rü­le­ti ala­pon szer­ve­ződ­ve kép­vi­se­li az itt élők ér­de­ke­it. Így egyik ol­dal­ról sincs iga­zi fe­le­lő­se a pár­be­széd­nek. Bár a Medgyessy-kormány a ma­gyar-kí­nai gaz­da­sá­gi kap­cso­la­to­kért fe­le­lős em­bert je­lölt ki a kor­mány­ban, Huszty And­rás azon­ban be­val­lot­tan csak az ál­lam­kö­zi kap­cso­la­tok­ra kon­cent­rál. (En­nek kö­szön­he­tő a Ma­lév kí­nai áru­sí­tá­sa is, hi­szen Huszty ko­ráb­ban a Ma­lév igaz­ga­tó­sá­gi el­nö­ke volt. Kü­lön kér­dés to­váb­bá, hogy az au­gusz­tu­si pan­cser­puccs után mi lesz Medgyessy bi­zal­mi em­be­ré­nek szá­mí­tó Huszty, il­let­ve a meg­buk­ta­tott mi­nisz­ter­el­nök jó­for­mán egyet­len kül­po­li­ti­kai si­ke­re nyo­mán – fej­lő­dés­nek in­dult ma­gyar–kí­nai kap­cso­la­tok sor­sa.)
Mind­ezek mel­lett a kí­na­i­ak­kal szem­be­ni ha­gyo­má­nyos el­len­szen­ven túl („utá­lom a sár­gá­kat, mert sár­gák”) so­kan a kí­na­i­a­kat okol­ják a ha­zai tex­til­ipar ös­­sze­om­lá­sá­ért. Ez így is van, de nem fel­tét­le­nül a kí­nai ke­res­ke­dők szám­lá­já­ra ír­ha­tó, sok­kal in­kább az ala­csony kí­nai mun­ka­erő-­költ­sé­ge­ké­re. Azok­kal pe­dig sem Ma­gyar­or­szág­nak, sem Eu­ró­pá­nak nem ér­de­mes ver­se­nyez­nie. A kí­nai ke­res­ke­dők hely­is­me­ret­ük­nek és kap­cso­la­ta­ik­nak kö­szön­he­tő­en ol­csób­ban szer­zik be az árut, mint­ha ezt egy ma­gyar ke­res­ke­dő ten­né Kí­ná­ban. Min­den­eset­re a kí­na­i­ak­nak tett po­li­ti­kai gesz­tu­sok nem min­den eset­ben jár­ná­nak a ha­zai köz­vé­le­mény szim­pá­ti­á­já­val. Pe­dig a ma­gyar­or­szá­gi kí­na­i­ak hely­ze­té­nek ren­de­zé­se min­den fél­nek az ér­de­ké­ben áll. Egy­részt a va­lós pi­a­ci igényt ki­elé­gí­tő tá­vol-ke­le­ti­ek így is, úgy is itt van­nak, s a je­len­le­gi bi­zony­ta­lan kö­rül­mé­nyek kö­zött ép­pen a leg­te­het­sé­ge­seb­be­ket kény­sze­rít­jük tá­vo­zás­ra, akik­nek tő­ké­je egyéb­ként a ma­gyar gaz­da­ság­ban is hasznosítható len­ne. Polonyi Pé­ter sze­rint ezért meg­fon­to­lás­ra len­ne ér­de­mes az, hogy a ma­gyar ál­lam éven­te meg­ha­tá­ro­zott kvó­ta alap­ján cen­zu­sos ál­lam­pol­gár­sá­got ad­jon az itt élő si­ke­res kí­na­i­ak­nak, ez­zel pers­pek­tí­vát és a kö­tő­dés le­he­tő­sé­gét kí­nál­va szá­muk­ra. Mind­emel­lett ér­de­mes len­ne ki­hasz­nál­ni a Ma­gyar­or­szá­gon élő kí­na­i­ak ott­ho­ni hely­is­me­ret­ét is, an­nál is in­kább, mert Kí­ná­ban egy­re de­cent­ra­li­zál­tabb lesz a gaz­da­ság irá­nyí­tá­sa, és eze­ken a kap­cso­la­to­kon ke­resz­tül köny­­nyen és ha­té­ko­nyan ér­he­tők el a he­lyi gaz­da­sá­gi dön­tés­ho­zók. Sőt a ha­zánk­ban élő kí­nai vál­lal­ko­zók kap­cso­la­ta­i­nak segítsével a ma­gyar áruk kí­nai ex­port­ja is kön­­nyeb­bé vál­hat­na.

Államérdek
És per­sze Kí­na hi­va­ta­lo­san is a szí­vén vi­se­li ál­lam­pol­gá­rai sor­sát. A nyilvánvaló kí­nai kö­ze­le­dés je­le volt, hogy Kí­na le­he­tő­sé­get adott a Ma­gyar­or­szág­ra hi­va­ta­los tu­ris­ta utak szer­ve­zé­sé­re. Ezt a jó le­he­tő­sé­get egye­lő­re úgy tű­nik nem tud­juk ki­hasz­nál­ni. Lu­das le­het ben­ne az is – nem kis mér­ték­ben –, hogy ország-imázsosaink a kí­nai pros­pek­tu­sok­ban a leg­na­gyobb hang­súlyt az ezer­éves ma­gyar ál­la­mi­ság­ra és kul­tú­rás­ra te­szik. Ám az öt­ezer éves Kí­ná­ban nem biz­tos, hogy ez a leg­csa­lo­ga­tóbb rek­lám. Új­don­ság a Bank of China meg­je­le­né­se, és per­sze az sem vé­let­len, hogy Medgyessy Péter kí­nai lá­to­ga­tá­sa al­kal­má­val önál­ló is­ko­lát aján­lott fel Rákospalotán az itt élő kí­na­i­ak­nak. (Az is­ko­lá­ba ed­dig 140-en je­lent­kez­tek. De meg­fon­to­lás­ra ér­de­mes, hogy a kü­lön­ál­ló is­ko­la men­­nyi­re se­gí­ti az itt szü­le­tő má­so­dik ge­ne­rá­ció jobb be­il­lesz­ke­dé­sét. Vagy, amit egy he­lyen Nyí­ri Pál fel­ve­tett, Ma­gyar­or­szá­gon a kí­nai kom­mu­nis­ta párt győ­zel­mes tör­té­ne­tét fog­ják ta­ní­ta­ni a tör­té­ne­lem­órá­kon?)
Min­den­eset­re las­san el ké­ne dön­te­ni, hogy a vé­let­len szül­te le­he­tő­sé­get a ma­gyar ér­de­kek szem előtt tar­tá­sá­val ki­hasz­nál­juk és va­la­mi­lyen mó­don mi is hasz­not hú­zunk Kí­na lát­vá­nyos fej­lő­dé­sé­ből, vagy nem. Az biz­tos, hogy az utób­bi az egy­sze­rűbb.