Mivel már au­gusz­tus hó­nap­ba csúsz­tunk át, s az egyéb­ként va­ló­ban gon­do­kat oko­zó me­leg ne­künk is meg­lá­gyí­tot­ta agy­ve­lőn­ket kis­sé, úgy gon­dol­tuk, ma­gunk­ra ölt­jük a saj­tó­mun­ká­sok iz­zad­ság­sza­gú at­lé­tá­ját, s be­ál­lunk az antihírek köz­re­a­dó­i­nak né­pes tá­bo­rá­ba.
Mind­ezek előtt azon­ban néz­zük meg rö­vi­den, mi­lyen pá­lyán kell ver­se­nyez­nünk. A fen­tebb ki­emelt Nép­sza­bad­ság ar­ról ír, ami nem tör­tént meg: nem dőlt meg a me­leg­re­kord, emellett nem kell víz­kor­lá­to­zás­ra szá­mí­ta­ni Bu­da­pes­ten. No­ha a MÚOSZ, a Ha­vas „ta­nár úr” ál­tal üze­mel­te­tett, de ta­lán még az Anettka újságíróiskola is egyet­ért ab­ban, hogy nem az a hír, ha a pos­tást meg­ha­rap­ja a ku­tya, ha­nem az, ha a pos­tás ha­rap­ja meg a ku­tyát. A Vi­rág elv­társ­ról el­ne­ve­zett irány­zat sze­rint mind­ez ba­rom­ság, az az iga­zi hír, ami nem hír. (vö. „az a gya­nús ami nem gya­nús”). Mi­vel füg­get­len elem­ző­ként úgy lát­juk, hogy bár a Vi­rág- is­ko­la té­zi­se év­szak­füg­gő, ezen cikk ere­jé­ig kö­ve­tő­jé­vé sze­gő­dünk.
A Ma­gyar Rá­dió Kró­ni­ka cí­mű mű­so­ra ar­ról szá­mol be, hogy Deb­re­cen­ben az ön­kor­mány­zat en­ge­dé­lyé­vel ki­vág­tak egy öreg tölgy­fát. Na­gyon dur­va. Ter­mé­szet­vé­dők is til­ta­koz­tak. Majka (ki az a Majka?) pe­dig oda­nyi­lat­ko­zik a Na­pi ÁSZ c. bul­vár­új­ság­nak, hogy nem volt ka­to­na. A ha­jam le­esik, ko­mo­lyan. Nem is ér­tem a CNN miért nem sza­kí­tot­ta meg az adá­sát. Per­sze mi is te­le­ír­hat­nánk pol­gá­ri élet­mód­ma­ga­zi­nun­kat sztárokkal, tetkókkal, en­ged­ve a nyá­ri szel­le­mi er­nye­dés­nek, mi­köz­ben a rög­va­ló­ság vo­na­ta el­za­ka­tol mel­let­tünk. Pe­dig a sze­rel­vé­nyen ezidőtájt ott ül Bácsfi Di­a­na kőfasiszta hon­le­ány nyi­lat­koz­va a De­mok­ra­ta em­pa­ti­kus mun­ka­tár­sá­nak, Demsz­ky Gá­bor, aki több tíz­mil­li­ós nya­ra­lót fej­leszt­get Iszt­ri­án és Keller Lász­ló is, aki tor­kig van az­zal, hogy a kakaóbiztos óvo­dai szá­mí­tó­gé­pek be­szer­zé­sé­vel zak­lat­ják. Ahol ver­ni ké­ne a tam­ta­mot, ott a légy züm­mö­gé­sét is alig hal­la­ni.
Nem vi­lá­gos tel­je­sen az sem, hogy a nép nyá­ri sza­bad­sá­gát töl­tő gyer­me­kei mi­ért vál­nak ér­dek­te­len­né a ká­ni­ku­lá­ban a köz­élet ügyei iránt, min­den­eset­re elég el­ke­se­rí­tő lát­ványt nyújt, amint üdü­lő in­gat­la­nok te­ra­szán he­ve­rész­ve vagy vo­na­ton ül­ve fal­ja a bul­várt po­pu­lá­ci­ónk szí­ne-vi­rá­ga, és re­me­gő kéz­zel igyek­szik meg­tip­pel­ni, hogy hol nya­ral idén Er­dé­lyi Mó­ni­ka, köz­is­mer­tebb ne­vén Mó­ni­ka. Akit per­sze sze­ret­nek, s csak ak­kor dühöngenek (pl. jú­li­us 21-én es­te) ami­kor el­sö­té­tül ked­venc csa­tor­ná­ju­kon a kép­er­nyő (te­gyük hoz­zá: szép né­zett­sé­get pro­du­kált a sö­tét­ség is). Mert ar­ra már nem em­lé­kez­nek, hogy épp Mó­ni­ka (és Ba­lázs) mi­att csúsz­nak le pl. Ha­lász Gá­bor apa­sá­gá­nak igaz tör­té­ne­té­ről.