Mármost in­dul­junk ki Lamperth Mó­ni­ká­ból. A ma­gyar szo­ci­a­lis­ták kam­pány­nyi­tó gyű­lé­sén va­gyunk, má­jus idu­sán. A ren­dez­vény­csar­nok­ban vá­lo­ga­tott kö­zön­ség, a párt hat­ezer ak­ti­vis­tá­ja, meg­an­­nyi jó ar­cú, in­tel­li­gens em­ber. A szín­pa­don a párt ve­ze­tői iz­zít­ják a tö­me­get, a han­gu­lat a te­tő­fo­kán. A Hitgyüliben azt mon­da­nák, árad a ke­gye­lem, mint­ha dé­zsá­ból ön­te­nék – di­cső­ség az Úr­nak; egy mar­ke­tin­ges meg úgy fo­gal­maz­na: az elő­adó ön­bi­za­lom-nö­ve­lő be­szé­det mond, hogy hall­ga­tói multiplikátorként su­gá­roz­zák to­vább az itt ka­pott lel­ke­sí­tést. Ön­fé­nye­zés gya­láz­ko­dást, gya­láz­ko­dás ön­fé­nye­zést kö­vet, akár­hogy is, a leg­több szó­nok csak­-csak az el­len­fél­hez ké­pest tud­ja meg­ha­tá­roz­ni ön­ma­gát.
Itt van mind­járt Ko­vács Lász­ló párt­el­nök, aki nem ker­tel, ami a szí­vén, az a szá­ján. „Mi tet­tük a leg­töb­bet a bé­kés rend­szer­vál­tá­sért. Azért mond­tunk le a ha­ta­lom­ról, hogy Ma­gyar­or­szág par­la­men­tá­ris de­mok­rá­cia le­gyen. Má­sok vi­szont csak azért akar­tak rend­szer­vál­tást, hogy ha­tal­muk le­gyen” – lódította. A te­rem­ben taps dör­ren, je­lez­ve, hogy mi­lyen az, ami­kor egy­szer­re hat­ezer em­ber ad­ja ta­nú­jel­ét: di­rek­te él­ve­zi, ha fél­ke­gyel­mű­nek né­zik. Egy, csak egy an­ti­kom­mu­nis­ta új­ság­író esik ki egy má­mo­ros pil­la­nat­ra a szenv­te­len meg­fi­gye­lő sze­re­pé­ből, s bú­jik ki be­lő­le a – vall­juk be, töb­bünk­ben ott szun­­nya­dó – ál­lat, mi­dőn fél­han­go­san szalonképtelen gondolatokat dünnyög, lelkünk az elhatárolódás és a hangos egyetértés között ingadozik.
És ak­kor Lamperth Mó­ni­ka. Őt is a tap­so­lók kö­zött lát­juk – de fi­gyel­jünk csak­! Olyan len­dü­le­te­sen üti ös­­sze a te­nye­rét, s ar­cá­ra oly fé­ke­vesz­tett lel­ke­se­dés ül ki, mint­ha tény­leg hin­né a hal­lot­ta­kat; nem, ez nem le­het: nyil­ván csak jól meg­ta­nult szín­lel­ni – vél­jük ele­in­te. Ám ahogy to­vább néz­zük a gro­teszk lát­ványt, ször­nyű gya­núnk tá­mad. Elő­ször ap­ró kér­dő­je­lek ágas­kod­nak ben­nünk, me­lyek csak nő­nek és nő­nek, majd mind több fel­ki­ál­tó­jel­nek ad­ják át a he­lyü­ket. Úr­is­ten! – fész­ke­li be ma­gát el­ménk­be a sej­te­lem –: a nő ko­mo­lyan gon­dol­ja. E pon­ton dön­tünk úgy, hogy új­ra­ér­té­kel­jük ad­di­gi vi­lág­né­ze­tün­ket, em­ber­tár­sa­ink­ról al­ko­tott fel­fo­gá­sun­kat – majd pi­hen­te­tő gya­nánt be­le­la­po­zunk a ren­dez­vé­nyen osz­to­ga­tott kam­pány­fü­zet­be. Hát, ott az­tán mi­ket ol­va­sunk! „Az MSZP két, vi­lág­szer­te is­mert és el­is­mert po­li­ti­ku­sa, Ko­vács Lász­ló kül­ügy­mi­nisz­ter, az MSZP el­nö­ke és Horn Gyu­la volt mi­nisz­ter­el­nök vál­lal­ta, hogy Bu­da­pes­ten ma­rad, és ös­­sze­kö­tő­ként te­vé­keny­ke­dik az Eu­ró­pai Par­la­ment ma­gyar kép­vi­se­lői csa­pa­ta és a Medgyessy Pé­ter ve­zet­te kor­mány kö­zött” – sor­jáz­nak a sza­vak. Szó­hoz alig ju­tunk ek­ko­ra na­gyot­mon­dás lát­tán, s jobb hí­ján az jut eszünk­be, amit a He­tek új­ság­író­ja mon­dott Kósáné Ko­vács Mag­da antivatikánista nyi­lat­ko­za­ta után: „Mag­da, kü­lön-kü­lön ér­tem a mon­da­ta­it, csak azt nem tu­dom, mit akar tu­laj­don­kép­pen mon­da­ni.”

Kí­nos kam­pány
Ne hidd, óh, ol­va­só, hogy vé­let­len­ség­ből időz­tünk hos­­sza­san a szo­ci­a­lis­ták kampánybulijánál. Ha ugyan­is a 2002-es or­szág­gyű­lé­si vá­lasz­tás min­den idők leg­dur­vább bel­po­li­ti­kai csa­tá­ja­ként vo­nul be a tör­té­ne­lem­köny­vek­be, ak­kor azt sejt­jük, hogy az eu­ró­pai par­la­men­ti kam­pány a va­la­ha lá­tott leg­kí­no­sabb szín­vo­na­lú párt­mér­kő­zés­ként ma­rad­hat meg az utó­kor em­lé­ke­ze­té­ben. Nyil­ván­va­ló: a nagy pár­tok szá­má­ra nincs vi­lág­ra szó­ló tét­je a vok­so­lás­nak. Hi­szen ne­he­zen tud­nánk an­nak ne­vez­ni, hogy mond­juk két, min­den bi­zon­­nyal jó­ra­va­ló fi­a­tal­em­ber, a Fi­desz-lajst­rom 13. he­lyén ta­nyá­zó Rákossy Ba­lázs, avagy a szo­ci­a­lis­ta kvá­zi ti­zen­ket­te­dik­je, Né­meth Ba­lázs kép­vi­se­lő lesz-e az Eu­ró­pai Par­la­ment­ben, az uni­ó­nak e nem túl nagy ha­tás­kö­rű in­téz­mé­nyé­ben. (Ha a dol­got in­nen néz­zük, ak­kor vol­ta­kép­pen nem is hagy­ta el olyan nagy os­to­ba­ság Medgyessy Pé­ter szá­ját, ami­kor a kor­mány­fő fel­ve­tet­te: a pár­tok kö­zös lis­tán küld­je­nek kép­vi­se­lő­ket Strasbourgba. De ezt csak na­gyon hal­kan mond­juk, és ha va­la­ki rá­kér­dez, úgy­is le­ta­gad­juk, hogy akár csak vicc­ből ilyes­mit ál­lí­tot­tunk vol­na.)

Önfényezés gyalázkodást, gyalázkodás önfényezést követ, akárhogy is, a legtöbb szónok csak-csak az ellenfélhez képest tudja meghatározni önmagát

Per­sze bel­po­li­ti­kai kö­vet­kez­mé­nye an­nál in­kább lesz a vá­lasz­tás­nak. Néz­zük, mi min­dent dönt­het el jú­ni­us 13-a. Ki­de­rül­het, hogy a mi­nisz­ter­el­nök ma­rad-e a he­lyén; új fron­tok nyíl­hat­nak az MSZP el­nök­vál­tá­si fo­lya­ma­tá­ban; meg­tud­hat­juk, me­lyik szo­ci­a­lis­ta po­li­ti­kus dé­del­get ál­lam­fői ál­mo­kat. Tá­voz­hat/Meg­erő­söd­het Kuncze Gá­bor, az SZDSZ el­nö­ke. Tá­voz­hat/Meg­erő­söd­het Dá­vid Ibo­lya, az MDF el­nö­ke. Ma­ga­biz­to­sabb le­het/El­bi­zony­ta­la­nod­hat a Fi­desz. Meg­tud­hat­juk to­váb­bá, me­lyik lesz az a párt, ame­lyik 2006-ig he­ten­te há­rom­ezer­szer fog ar­ra em­lé­kez­tet­ni, hogy ő nyer­te meg az EP-választást. No, mi­e­lőtt tel­je­sen el­ve­szí­te­nénk a mér­té­ket, te­gyük hoz­zá: ma még nem tud­ni, hogy a mos­ta­ni ered­mény ké­sőbb je­lent-e va­la­mit. Mert va­jon 2006-ban kö­vet­kez­tet­he­tünk-e bár­mi­re ab­ból, hogy 2004-ben az egyes pár­tok hány szá­za­lé­kot sze­rez­tek egy vár­ha­tó­an ala­csony rész­vé­tel­lel zaj­ló – s bi­zony­ta­lan ös­­sze­té­te­lű tár­sa­dal­mi cso­por­to­kat az ur­nák­hoz szó­lí­tó – vok­so­lá­son?

Cse­kély ér­dek­lő­dés
Már­pe­dig a mos­ta­ni sza­va­zás egyik kulcs­fon­tos­sá­gú té­nye­ző­je a rész­vé­te­li arány. Be­lát­ha­tó: a kis ala­ku­la­tok­nak jól jön­ne, ha mi­nél ke­ve­seb­ben já­rul­ná­nak az ur­nák­hoz, hi­szen ak­kor egy eu­ró­pai par­la­men­ti man­dá­tum meg­szer­zé­sé­hez ke­ve­sebb sza­va­zat kel­le­ne. (Szá­mí­tá­sok sze­rint meg­fe­le­lő­en ala­csony rész­vé­tel ese­tén 200 ezer voks is ered­mé­nyez­het egy man­dá­tu­mot.) A vá­lasz­tás a ki­csik szá­má­ra adott eset­ben életha­lál­harc­cal fel­érő meg­mé­ret­te­tés le­het. Kuncze Gá­bor – ha a va­ló­ság nem cá­fol rá a köz­vé­le­mény-ku­ta­tás­ok ered­mé­nyé­re – vi­szony­lag nyu­god­tan al­hat: az SZDSZ-nek a fel­mé­ré­sek sze­rint van esé­lye fe­lül­szár­nyal­ni az öt­szá­za­lé­kos kü­szö­böt. Ez az a pont, ahol – a le­he­tő leg­szi­go­rúb­ban szak­mai szem­pont­ból – meg kell di­csér­nünk a sza­bad de­mok­ra­ták kam­pá­nyát: jól vet­ték cél­ba a vá­ro­si, li­be­rá­lis iden­ti­tás­ra éb­re­dő pol­gá­ro­kat. Dá­vid Ibo­lyá­nak el­len­ben jó sok ag­gód­ni­va­ló­ja le­het: a köz­vé­le­mény ku­ta­tói szá­má­ra nem ga­ran­tál­ják az öt szá­za­lé­kot. Az MDF ve­ze­tő­je pe­dig min­dent egy (ka)lapra tett fel, ami­kor úgy dön­tött, hogy párt­ja nem a Fi­des­­szel kö­zös lis­tán, ha­nem önál­ló­an mé­redz­ke­dik meg a vok­so­lá­son. Ku­darc ese­tén könnyen a de­mok­ra­ta fó­rum lét­jo­go­sult­sá­ga kérdőjeleződhet meg, mi több, az el­nök­nek szá­mí­ta­nia kell ar­ra is, hogy töb­ben mé­lyen a sze­mé­be néz­nek, és azt fir­tat­ják: hol van az a két-há­rom-négy­szá­za­lék­nyi sza­va­zat, mely al­kal­ma­sint oly­an­­nyi­ra hi­ány­zik a jobb­ol­da­lon?
Kü­lö­nös hely­zet: az MSZP-nek ugyan­csak ér­de­ke, hogy ala­cso­nyan tart­sa a vá­lasz­tá­si ér­dek­lő­dést. Nem vé­let­len, hogy a szo­ci­a­lis­ták a vá­lasz­tá­si kam­pány haj­rá­já­nak kez­de­té­ig egy fia nem sok, de an­­nyi té­vé­rek­lám­mal és óri­ás­pla­kát­tal sem vet­ték ki a ré­szü­ket a vá­lasz­tá­si ma­ga­kel­le­tés­ből. A bal­ol­dal nem akar kü­lö­nö­sebb csin­nad­rat­tát, hi­szen az kön­­nyen a má­sik ol­dal moz­gó­sí­tá­sát is ered­mé­nyez­het­né – ne­kik pe­dig min­den hi­ány­zik, csak az nem, hogy a Fi­desz hí­vei mi­nél na­gyobb szám­ban ve­gye­nek részt a vá­lasz­tá­son. Tak­ti­ká­juk te­hát az, hogy ak­ti­vis­tá­ik se­gít­sé­gé­vel sa­ját sza­va­zó­i­kat moz­gó­sít­sák a le­he­tő leg­na­gyobb szám­ban. (Té­zi­sün­ket fi­zi­kai kí­sér­let­tel is bi­zo­nyít­hat­juk. Men­jünk ki a kony­há­ba, és ve­gyünk elő egy ki­sebb és egy na­gyobb üveg­po­ha­rat. Önt­sünk mind­ket­tő­be egy-egy de­ci­li­ter csap­vi­zet, majd szem­re­vé­te­le­zés után vá­la­szol­juk meg a kér­dést: ugyan­ak­ko­ra men­­nyi­sé­gű fo­lya­dék me­lyik edényt töl­ti meg job­ban?)

Ér­té­kes cím­lis­ták
Mi ta­ga­dás: az MSZP gon­do­lat­me­ne­te nem nél­kü­lö­zi a lo­gi­kát. Ad egy: a pol­gá­ri tá­bort amúgy is ne­he­zeb­ben le­het moz­gó­sí­ta­ni, mint a ha­gyo­má­nyo­san jól szer­ve­zett szo­ci­a­lis­tá­kat. Ad ket­tő: ez­út­tal a bal­ol­dal ke­zé­re ját­szik az a tény is, hogy a jobb­ol­da­lon ma­ga­sabb az uni­ó­tól ide­gen­ke­dők, a ta­va­lyi nép­sza­va­zá­son nem­mel sza­va­zók ará­nya – ők pe­dig vár­ha­tó­an nem fog­ják ke­zü­ket-lá­bu­kat tör­ni, hogy eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő-je­löl­tek­re sza­vaz­za­nak. Per­sze Or­bán Viktorékat sem ej­tet­ték a fe­jük lá­gyá­ra. Nem­hi­á­ba, hogy a Fi­desz lép­ten-nyo­mon a vá­lasz­tás bel­po­li­ti­kai je­len­tő­sé­gét hang­sú­lyoz­za, sőt még azt sem tart­ja ör­dög­től va­ló gon­do­lat­nak, hogy a szo­ci­a­lis­ták csú­fos ku­dar­ca ese­tén al­kal­ma­sint elő­re ho­zott vá­lasz­tá­so­kat kell tar­ta­ni. A szo­ci­a­lis­ták meg? Ők cse­ré­be nem győz­nek tré­fát űz­ni az eu­ró­pai vok­so­lás­ból, és olyan csip-csup ügye­ket duzzasztanak kam­pány­té­má­vá, mint pél­dá­ul Schmitt Pál cí­me­res mackófelsőjének kér­dé­se. (Mi­köz­ben a négy par­la­men­ti párt ál­tal alá­írt eti­kai kó­dex fe­ke­tén-fe­hé­ren le­szö­ge­zi: „A nem­ze­ti szim­bó­lu­mo­kat a vá­lasz­tá­so­kon fel­lé­pő je­löl­tek kam­pá­nyuk so­rán azo­nos fel­té­te­lek mel­lett sza­ba­don hasz­nál­hat­ják.”)

Két légy egy csapásra
A Fi­desz szá­má­ra te­hát jú­ni­us 13-a nagy kér­dé­se, hogy meg­le­li-e a szoci áfi­um el­len va­ló or­vos­sá­got, s moz­gó­sí­ta­ni tud­ja-e hí­ve­it. Eb­ből a szem­pont­ból pe­dig a párt két le­gyet ütött egy csa­pás­ra, ami­kor meg­hir­det­te a Nem­ze­ti Pe­tí­ció fan­tá­zia­né­ven jel­zett alá­írás­gyűj­tést. A kez­de­mé­nye­zést ugyan­is he­te­ken ke­resz­tül a mé­dia ér­dek­lő­dé­sé­nek kö­zép­pont­já­ban le­he­tett tar­ta­ni; s kü­lön öröm volt, ami­kor a kor­mány­több­ség nem tűz­te a par­la­ment na­pi­rend­jé­re a ja­vas­lat meg­tár­gya­lá­sát: er­re hi­vat­koz­va meg­hir­det­het­ték jú­ni­us 6-ára a párt nagy­gyű­lés­ét. Nem mel­lé­kes szem­pont az sem, hogy az össze­gyűlt alá­írá­sok­ból ér­té­kes cím­lis­tát le­he­tett ké­szí­te­ni – hi­szen a 2002-es vok­so­lás meg­mu­tat­ta: kon­takt­mar­ke­ting, aj­tó­tól aj­tó­ig va­ló kam­pány nél­kül ma­nap­ság nem­igen le­het vá­lasz­tást nyer­ni. (Na­ná, hogy a Fi­desz nem bo­csá­tot­ta az MSZP ren­del­ke­zé­sé­re az alá­írás­gyűj­tő íve­ket. Az­zal ugyan­is több száz­ezer jobb­ol­da­li sza­va­zó el­ér­he­tő­sé­gé­vel se­gí­tet­te vol­na a szo­ci­a­lis­ták kam­pá­nyát.) S ha már itt tar­tunk, a jobb­ol­dal moz­gó­sí­tá­sá­nak si­ke­res­sé­ge vizs­ga lesz a pol­gá­ri kö­rök szá­má­ra is. Mi több: ha – fel­té­ve, de meg nem en­ged­ve – a Fi­desz ve­ze­tői vol­nánk, a vá­lasz­tás után biz­to­san azt is szem­ügy­re ven­nénk, hogy az egyes vá­lasz­tó­ke­rü­le­tek ho­gyan tel­je­sí­te­nek e sors­dön­tő va­sár­na­pon. Az ered­mé­nyek­ből pe­dig messze­me­nő – de leg­alább­is a 2006-os kép­vi­se­lő­je­lölt-ál­lí­tás­kor fel­hasz­nál­ha­tó – kö­vet­kez­te­té­se­ket von­nánk le.
Okos­kod­junk bár­ho­gyan, tud­nunk kell: na­gyon kel­le­ne iz­zad­nia an­nak, aki az eu­ró­pai par­la­men­ti vá­lasz­tást na­gyon el akar­ná ve­szí­te­ni. Le­het ugyan­is, hogy szá­za­lék­ban sok­nak fog tűn­ni a pár­tok kö­zöt­ti kü­lönb­ség, elő­for­dul­hat, hogy az leg­fel­jebb egy man­dá­tum­nyi előnyt je­lent majd a győz­tes szá­má­ra. Az vi­szont két­ség­te­len: az ered­mény, il­let­ve an­nak kö­vet­kez­mé­nyei egész nyá­ron el­lát­ják té­má­val a ha­zai köz­életet. De er­ről leg­kö­ze­lebb.

A kam­pány egy­sze­rű har­co­sai ők, ott van­nak az ár­nyék­ban és min­dent meg­tesz­nek párt­juk si­ke­ré­ért. Egy emeszpés, egy eszdéeszes és egy fideszes fi­a­talt kér­dez­tünk ar­ról, hogy mi­lyen ta­pasz­ta­la­ta­ik van­nak a kampány eddig eltelt idejéről.
Ba­lázs (MSZP): Az MSZP a mos­ta­ni kam­pány­ban is el­ső­sor­ban te­le­pí­tett stan­dok és ak­ti­vis­ták se­gít­sé­gé­vel igyek­szik el­jut­ni az em­be­rek­hez. A ki­te­le­pü­lé­se­ken rend­sze­rint szó­ró­anya­go­kat osz­to­ga­tunk (pl. a Té­nyek és Ha­zug­sá­gok fü­ze­tet) és be­szél­ge­tünk a vá­lasz­tók­kal. Elég fur­csa él­mény, hogy míg mi rend­sze­rint 7-8-an va­gyunk a stan­dun­kon, jó­részt fi­a­ta­lok, ad­dig a szom­szé­dos pe­tí­ci­ós asz­tal­nál csak 2-3 fideszes ak­ti­vis­ta áll, akik­kel amúgy jól ki­jö­vünk.
Ban­di (SZDSZ): Az EP-kampány ed­dig a szo­ká­sos pla­kát­ra­gaszt­ga­tás­sal-szó­ró­la­po­zás­sal te­lik. Ta­lán an­­nyi­ban rend­ha­gyó a mos­ta­ni vá­lasz­tás, hogy a má­sik kis párt­tal va­ló szo­li­da­ri­tás je­gyé­ben vis­­sza­ra­gaszt­juk a rosszul fel­kent MDF-pla­ká­to­kat, hát­ha ez is se­gít egy pi­cit, hogy ők is si­ker­rel ve­gyék az 5%-os kü­szö­böt.
Már­ti (Fi­desz): A szek­szár­di kam­pány­gyű­lé­sen tör­tént, hogy a szín­pad előtt két má­sik lán­­nyal kel­lett tá­vol tar­ta­nunk a tö­me­get. Nem is volt sem­mi gond, egé­szen ad­dig, amíg a be­szé­dét be­fe­je­ző Or­bán Vik­tor le nem ha­jolt, hogy ke­zet fog­jon a kö­zön­ség el­ső so­ra­i­ban ál­lók­kal. A tö­meg meg­in­dult a szín­pad fe­lé, mi nem te­het­tünk mást, fel­ke­nőd­tünk a szín­pad­ra, míg vé­get ért a ro­ham.