OFFLINE | interjú |
Giró-Szász And­rás az al­ku­ban meg­halt mi­nisz­ter­el­nök­ről meg a har­ma­dik út­ról
Var­sói gyors vagy valami más?
(2004. szeptember)
Nem is vál­lal­koz­hat­tunk más­ra, mint egy pil­la­nat­kép rög­zí­té­sé­re, ami­kor fel­ke­res­tük Giró-Szász And­rás po­li­ti­kai szak­ér­tőt, a Szá­zad­vég Ala­pít­vány igaz­ga­tó­ját, hogy le­gyen se­gít­sé­günk­re a Medgyessy Pé­ter bu­ká­sát ered­mé­nye­ző ese­mé­nyek ér­tel­me­zé­sé­ben és Gyurcsány Fe­renc po­li­ti­kai arc­él­ének meg­raj­zo­lá­sá­ban.

–Ha né­hány év múl­va a Szá­zad­vég az el­múlt éve­ket ös­­sze­fog­la­ló kö­te­tet ál­lít ös­­sze, mi lesz a cí­me a Medgyessy Pé­ter­ről szó­ló fe­je­zet­nek?
–Fe­je­zet­cím­nek ta­lán azt ír­nánk: egy „al­ku­ból szü­le­tett és al­ku­ban meg­halt” mi­nisz­ter­el­nök. Medgyessy Pé­ter egy na­gyon ko­moly, MSZP-n be­lü­li komp­ro­mis­­szum­nak kö­szön­het­te a po­zí­ci­ó­ját. 2001 őszén a párt stra­té­gái fel­mér­ték, hogy Medgyessy ha­té­kony el­len­fe­le le­het mi­nisz­ter­el­nök-je­lölt­ként Or­bán Vik­tor­nak, de ab­ba nem gon­dol­tak be­le, hogy mi­nisz­ter­el­nök­ként ho­gyan fog tel­je­sí­te­ni. És itt nem a sze­mé­lyes kva­li­tá­sa­i­ról be­szé­lek, hi­szen azok a meg­fe­le­lői ta­nács­adói kör­rel ja­vít­ha­tók, fo­koz­ha­tók. A prob­lé­ma kez­det­től fog­va: nem volt ko­moly bá­zis Medgyessy Pé­ter há­ta mö­gött egy olyan párt­ban, ahol min­dig min­dent az ér­dek­cso­por­tok ve­tél­ke­dé­se és meg­ál­la­po­dá­sa dönt el. Úgy en­ged­ték be őt eb­be a cik­lus­ba, hogy nem mér­ték föl, kor­mány­zás-ké­pes lesz-e a rend­szer. Egyet tud­tak: nyer­ni akar­nak, mert négy to­váb­bi Fi­desz-év a ve­ze­tő szo­ci­a­lis­ta elit­nek a vé­gét je­len­tet­te vol­na. A ve­ze­tő szo­ci­a­lis­ta po­li­ti­ku­sok nyil­ván­va­ló­an azt gon­dol­ták, hogy kéz­ben tud­ják tar­ta­ni a mi­nisz­ter­el­nö­köt. A D-209-es bot­rány óta le­he­tett érez­ni a lap­pan­gó fe­szült­sé­get a ki­seb­bik kor­mány­zó­párt és a mi­nisz­ter­el­nök, il­let­ve a mi­nisz­ter­el­nök és né­hány ve­ze­tő szo­ci­a­lis­ta po­li­ti­kus kö­zött. A bu­ká­sát ered­mé­nye­ző puccs­ból vi­lá­go­san lát­szik, hogy a szo­ci­a­lis­tá­kat csak az idő­zí­tés ér­het­te vá­rat­la­nul, a szi­tu­á­ció nem. Medgyessy Pé­ter­nek iga­za van ab­ban, hogy csak ad­dig áll­tak mel­let­te, amíg jól men­tek a dol­gok, az­tán el­pár­tol­tak mel­lő­le. Ezért szin­te szük­ség­sze­rű volt a két­szer száz­na­pos osz­to­ga­tás, mert a mi­nisz­ter­el­nök már az ele­jén fel­mér­te, hogy amíg si­ke­res, tá­mo­gat­ják. Ami­kor azon­ban vál­to­zik a tár­sa­dal­mi klí­ma, ott­hagy­ják azok a part­ne­rek, akik­kel a szö­vet­sé­get meg­kö­töt­te. Má­sok­kal el­len­tét­ben én nem hi­szem, hogy el­szá­mí­tot­ta vol­na ma­gát Csil­lag Ist­ván me­nesz­té­sé­vel kap­cso­lat­ban; ami­kor lát­ta, hogy inog a po­zí­ci­ó­ja, meg­kö­töt­te ma­gát, hogy ha bu­kik, ak­kor az SZDSZ-re há­rít­has­sa a fe­le­lős­sé­get.
–Len­gyel­or­szág­ban nem­ré­gi­ben sza­ka­dás­ra ke­rült sor a ha­tal­mon lé­vő kom­mu­nis­ta utód­pár­ton be­lül. Ez a hely­zet bon­ta­ko­zik ki a sze­münk előtt, vagy in­kább csak el­len­zé­ki po­li­ti­ku­sok sze­ret­nék, ha meg­ér­kez­ne hoz­zánk a var­sói gyors?
– Két­ség­te­le­nül kü­lön­bö­zik a mos­ta­ni hely­zet a ko­ráb­bi szo­ci­a­lis­ta vál­sá­gok­tól: az el­len­té­tek ele­mi erő­vel tör­tek a fel­szín­re, a na­gyob­bik kor­mány­párt ve­ze­tői nem tud­tak olyan gyor­san ös­­sze­zár­ni, hogy ne buk­ja­nak ki a mi­nisz­ter­el­nök­ből azok a sza­vak, ame­lyek­kel mi­nő­sí­tet­te párt­ját és a ko­a­lí­ci­ós part­nert is. Sem az SZDSZ, sem az MSZP nem az a párt töb­bé, amely volt a kor­mány­vál­ság előtt. Kér­dés, hogy men­­nyi­re erő­sek azok a szo­ci­a­lis­ta pár­ton be­lü­li cso­por­tok, ame­lyek vál­to­zást akar­nak és van-e ví­zi­ó­juk a meg­ol­dá­so­kat il­le­tő­en. A Hiller-féle 36 ol­dal eh­hez ke­vés, mert az új szo­ci­ál­de­mok­rá­cia egy­elő­re csak szlo­ge­nek szint­jén lé­te­zik. Nem ha­nya­gol­nám el a sze­mé­lyi vál­to­zá­sok fon­tos­sá­gát, de a szo­ci­a­lis­ták ak­kor ké­pe­sek ha­té­kony struk­tú­rát ki­ala­kí­ta­ni, ha hoz­zá­nyúl­nak a párt je­len­le­gi szer­ve­ze­ti fel­épí­té­sé­hez. Azon­ban egy ép­pen kor­mány­zó po­li­ti­kai erő nem ké­pes meg­vál­toz­ni, ez a Fi­desz­nek sem ment az elő­ző cik­lus­ban. Pe­dig az egy sok­kal hi­e­rar­chi­ku­sabb párt; meg­hall­gat­ják a ta­nács­adók vé­le­mé­nyét, de van egy em­ber, aki a dön­tés­ho­za­ta­li fo­lya­mat vé­gén igent vagy ne­met mond. A je­len­le­gi kor­mány­ban bár­ki is a mi­nisz­ter­el­nök, a rend­szer és az
MSZP–SZDSZ vi­szony jel­le­gé­ből adó­dó­an csak vál­ság­ke­ze­lő mó­don tud kor­má­nyoz­ni. Az MSZP kép­te­len a kor­mány­za­ti mun­kát ha­té­ko­nyan tá­mo­gat­ni és a vál­ság­me­ne­dzse­lés is csak ak­kor megy, ha a mi­nisz­ter­el­nök bír­ja leg­alább az egyik nagy pár­ton be­lü­li cso­por­to­su­lás bi­zal­mát. Er­re leg­jobb pél­da Horn Gyu­la ka­bi­net­je.
–Men­­nyi­re volt dön­tő érv Gyurcsány Fe­renc mel­lett, hogy a szo­ci­a­lis­ták vé­le­mé­nye sze­rint Kiss Pé­ter­nél al­kal­ma­sabb az el­len­zék ve­zé­ré­vel va­ló vi­tá­ra, konf­ron­tá­ci­ó­ra 2006-ban?
–Lé­nye­ges szem­pont volt ez is, de nem di­men­zi­o­nál­nám túl a kér­dést, a szo­ci­a­lis­ták vá­lasz­tá­sa­i­ban ugyan­is min­dig az a leg­fon­to­sabb, hogy kit mi­lyen erő­cso­por­tok tá­mo­gat­nak, il­let­ve kit tá­mo­gat a párt mö­gött meg­hú­zó­dó gaz­da­sá­gi elit. Gyurcsány Fe­renc­nek sa­já­tos a be­ágya­zott­sá­ga, meg­oszt­ja a szo­ci­a­lis­tá­kat, van­nak hí­vei és zsi­ge­ri el­len­fe­lei. Nem mind­egy azon­ban, hogy mi­lyen ve­ze­té­si szin­tet né­zünk. Nem vé­let­len, hogy az el­nök­ség tag­jai ülé­sü­kön egy­sé­ge­sen fog­lal­tak ál­lást Gyurcsánnyal szem­ben; a Toller Lász­ló ki­ro­ha­ná­sa után je­len­lé­vő nyolc po­li­ti­kus kö­zül öt­nek ko­moly ös­­sze­üt­kö­zé­sei vol­tak Gyurcsány Fe­renc­cel az el­múlt más­fél év­ben. A frak­ci­ó­ban és a vá­laszt­mány­ban is meg­mu­tat­ko­zott a meg­osz­tott­ság, hogy az­tán a
kong­res­­szu­son dön­tő több­sé­get kap­jon a sport­mi­nisz­ter.
–Ko­ráb­ban ar­ról ol­vas­hat­tunk, hogy a pár­ton be­lül ke­ve­sen ked­ve­lik, de – ahogy ön is em­lí­tet­te – a kong­res­­szu­si kül­döt­te­ket fi­gye­lem­re­mél­tó arány­ban és rö­vid idő alatt győz­te meg. Mi tör­tént?
–Úgy lá­tom, hogy a mi­nisz­ter­el­nök-je­lölt ket­tős kam­pányt vitt, amely­nek a kong­res­­szust meg­elő­ző há­rom nap csak a be­fe­je­zé­se volt. Idén feb­ru­ár­ban, ami­kor meg­sze­rez­te a
Győr– Moson–Sopron me­gyei el­nök­sé­get, Gyurcsány Fe­renc egy­ér­tel­mű­en vi­dé­ki szo­ci­a­lis­ta bá­zis­ra tá­masz­ko­dó, a fő­vá­ro­si ve­ze­tői vi­szo­nyok­kal elé­ge­det­len ve­ze­tő ké­pét mu­tat­ta. Rá­adá­sul az el­múlt hó­na­pok­ban sor­ra lá­to­gat­ta az alap­szer­ve­ze­te­ket, s meg­nyil­vá­nu­lá­sai is csak egy irány­ba mu­tat­tak: ezek sze­rint ő az egyet­len, aki a szük­sé­ges­nek mon­dott vál­to­zá­sok fel­vál­la­lá­sá­val ké­pes lesz a vé­sze­sen csök­ke­nő nép­sze­rű­sé­gű szo­ci­a­lis­ta párt szá­má­ra meg­nyer­ni a 2006-os vá­lasz­tást.
–Más­fél év­vel ezelőttig nem so­kat hall­hat­tunk Gyurcsány Fe­renc­ről. Ra­ci­o­ná­lis dön­tés-e, hogy egy mi­ni­má­lis köz­igaz­ga­tá­si és dön­tés­ho­za­ta­li ta­pasz­ta­lat­tal bí­ró em­ber­ből vá­lik Ma­gyar­or­szág mi­nisz­ter­el­nö­ke?
–Vi­tat­koz­nék a kér­dés­ben rej­lő ál­lí­tás­sal. Egy­rész­ről Gyurcsány Fe­renc hat-hét éve fo­lya­ma­to­san, szisz­te­ma­ti­ku­san ké­szült a köz­sze­rep­lés­re, ar­ra, hogy a po­li­ti­kai élet­ben fon­tos sze­re­pet tölt majd be. Ezért be­fo­lyást épí­tett ki a ma­gyar mé­di­á­ban, il­let­ve egyes he­lyek­re – úgy tű­nik – egy­sze­rű­en be­vá­sá­rol­ta ma­gát. Más­rész­ről 2001-től Medgyessy Pé­ter mi­nisz­ter­el­nök-je­löl­ti, ké­sőbb mi­nisz­ter­el­nö­ki fő­ta­nács­adó­ja­ként még in­kább be­vit­te a ne­vét a köz­tu­dat­ba, el­ső­sor­ban cik­kei, ta­nul­má­nyai ré­vén. A kö­vet­ke­ző lé­pés a mi­nisz­ter­ség volt. Azon­ban nem lát­szik vi­lá­go­san, hogy akar­ta-e Gyurcsány Fe­renc, vagy pár­ton be­lü­li el­len­fe­lei kényszerítették ki a sze­mük­ben ad­dig „part­vo­nal­ról ki­a­bá­ló” po­li­ti­kus mi­nisz­te­ri meg­bí­za­tá­sát, de az bi­zo­nyos, hogy a Gyer­mek-, If­jú­sá­gi- és Sport­mi­nisz­té­ri­um ve­ze­té­sét csak át­me­ne­ti­nek tar­tot­ta. Az sem vé­let­len, hogy egy­re több konf­lik­tust vál­lalt va­la­hai leg­főbb bi­zal­ma­sá­val és szö­vet­sé­ge­sé­vel, a kor­mány­fő­vel, hogy vé­gül meg­le­beg­tes­se le­mon­dá­sát is.
–Az el­múlt évek­ben Gyurcsány Fe­renc írá­sa­i­ban, elem­zé­se­i­ben Anthony Giddens és Tony Blair brit mi­nisz­ter­el­nök har­ma­dik út ide­o­ló­gi­á­ját je­löl­te meg a ma­gyar bal­ol­dal szá­má­ra kí­vá­na­tos meg­úju­lá­si le­he­tő­ség­ként. Át­ül­tet­he­tő-e a ma­gyar vi­szo­nyok­ra a nyolc­va­nas évek an­gol­szász vi­lá­gá­nak kon­zer­va­tív for­ra­dal­má­ra re­ak­ci­ó­ként szü­le­tett né­zet­rend­szer?
– Néz­ze, én a prob­lé­mát nem a tör­té­nel­mi hely­zet el­té­rés­ben lá­tom, ha­nem ab­ban, hogy a Ma­gyar Szo­ci­a­lis­ta Párt nem a brit Mun­kás­párt. És itt nem a po­li­ti­ku­sok kép­zett­sé­gé­nek, elő­é­let­ének kü­lön­bö­ző­sé­gé­re gon­do­lok, ha­nem ar­ra, hogy a ma­gyar szo­ci­a­lis­ták párt­já­nak dön­tés­ho­za­ta­li me­cha­niz­mu­sa nem te­szi le­he­tő­vé a stra­té­gi­ai el­kép­ze­lé­sek vég­re­haj­tá­sát. Amíg nem kö­vet­ke­zik be egy gyö­ke­res szer­ve­ze­ti meg­úju­lás, ad­dig bo­rí­té­kol­ha­tó, hogy min­den egyes komp­ro­mis­­szu­mos dön­tést va­la­kik fe­lül­bí­rál­nak, zaj­lik to­vább a sze­mé­lyi- és po­zí­ció­harc. Eb­ből a szem­pont­ból most még ne­he­zebb a hely­zet, kö­rül­be­lül le­het tud­ni, hogy a tá­mo­ga­tás el­nye­ré­se ér­de­ké­ben Gyurcsány egy-egy mi­nisz­te­ri posz­tot két-há­rom em­ber­nek is oda­ígért. A ha­ma­ro­san be­kö­vet­ke­ző sér­tő­dé­sek pe­dig gyor­san alá­ás­hat­ják Gyurcsány Fe­renc te­kin­té­lyét.
–A gaz­da­sá­gi hely­zet ala­ku­lá­sa, a re­kord­mé­re­tű ál­lam­ház­tar­tá­si hi­ány nem kö­ti majd meg az új mi­nisz­ter­el­nök ke­zét?
– Majd­nem mind­egy, hogy ki a mi­nisz­ter­el­nök, ha a szo­ci­a­lis­ták nem vál­toz­tat­nak a fis­ká­lis szem­lé­let ál­tal irá­nyí­tott kor­mány­za­ti po­li­ti­kán. Ha Draskovics Ti­bor a je­len­le­gi ha­tás­kö­rök­kel ma­rad a pénz­ügyi tár­ca ve­ze­tő­je, az­az ná­la a kassza­kulcs, ak­kor a pénz­ügy­mi­nisz­ter az ügy­ve­ze­tő mi­nisz­ter­el­nök. Fél­re­ér­tés ne le­gyen: a fis­ká­lis po­li­ti­ka fon­tos, de egy fe­le­lős kor­mány­zat nem ren­del­het alá min­dent en­nek a szem­pont­nak. A pi­ac szá­má­ra ez el­fo­gad­ha­tó, azon­ban a párt­nak, amely­nek ígé­re­te­it, vál­la­lá­sa­it szá­mon ké­rik a vá­lasz­tók, egy­ér­tel­mű­en bu­kás, ha a fis­ká­lis szem­lé­let ma­rad ér­vény­ben.
–Men­­nyi­re vál­toz­tat­ja meg a ter­ve­ket, hogy Medgyessy Pé­ter a je­len­le­gi hely­zet sze­rint har­minc na­pig még csak nem is ügy­ve­ze­tő, ha­nem tel­jes jo­gú mi­nisz­ter­el­nök?
–A kong­res­­szu­si sza­va­zás ered­mé­nyé­től le­tag­ló­zott MSZP-ve­ze­tés leg­alább­is elég­té­tel­lel fi­gye­li a hely­ze­tet, Gyurcsány Fe­renc ha­ta­lom­át­vé­te­le ez­zel je­len­tő­sen el­hú­zó­dik. Ám egy má­sik mo­men­tum­ra is fel­hív­nám a fi­gyel­met: egy ügy­ve­ze­tő ka­bi­net nem ír­hat­ná alá szep­tem­ber 7-én a 79 mil­li­ár­dos au­tó­pá­lya szer­ző­dést az­zal a Be­ton­út­épí­tő­vel, amely min­den ed­di­gi költ­sé­get fe­lül­mú­ló mó­don 2,2 mil­li­árd fo­rin­tért épít egy ki­lo­mé­ter au­tó­pá­lyát. S ame­lyet a Gaz­da­sá­gi Ver­seny­hi­va­tal nem­ré­gi­ben kar­tel­le­zés mi­att szi­go­rú­an meg­bün­te­tett.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”