Nem lát­ni ugyan­is sem­mi szen­zá­ci­ót. Nin­csen fel­fo­ko­zott han­gu­lat, nem a vá­lasz­tá­si csa­ta ha­tá­roz­za meg az ut­ca em­be­ré­nek a köz­han­gu­la­tát, a te­le­ví­zi­ók kí­ná­la­tá­ból pe­dig a fo­ci­meccs-köz­ve­tí­té­sek és a szap­pan­ope­rák mes­­sze le­kö­rö­zik né­zett­ség­ben a vá­lasz­tá­si vi­ta­mű­so­ro­kat. Szin­te nem is ér­ző­dik, hogy kam­pány van. A po­li­ti­ku­sok­nak nem si­ke­rült fel­fo­koz­ni, fe­szült­té ten­ni a vá­lasz­tá­sok előt­ti vá­ra­ko­zást. A sza­va­za­ti jog­gal ren­del­ke­ző ro­mán ál­lam­pol­gár­ok több­sé­ge fá­sul­tan vár­ja a vá­lasz­tá­si iro­dák jú­ni­us 6-i nyi­tá­sát.
A re­zig­nált­sá­got a Ro­mán Aka­dé­mi­ai Tár­sa­ság (SAR) már az év ele­jén elő­re­lát­ta. A ja­nu­ár­ban köz­zé­tett je­len­té­sé­ben ala­csony vá­lasz­tá­si rész­vé­telt jó­solt, mely­nek okát el­ső­sor­ban a vá­lasz­tot­tak po­li­ti­kai ván­dor­lá­sá­ban lát­ta. Amint a je­len­tés le­szö­ge­zi, a négy év­vel ez­előtt meg­vá­lasz­tott pol­gár­mes­te­rek több mint fe­le pár­tot vál­tott man­dá­tu­ma ide­jén. A ván­dor­lás pe­dig el­ső­sor­ban az Adrian Năstase mi­nisz­ter­el­nök ve­zet­te Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt (PSD) irá­nyá­ba tör­tént. A PSD vá­lasz­tá­sok nél­kül dup­láz­ta meg az el­múlt há­rom év­ben pol­gár­mes­te­rei szá­mát. Az aka­dé­mi­ai tár­sa­ság ös­­sze­füg­gést ta­lált a po­li­ti­kai ván­dor­lás és a kor­mány pénz­osz­tá­si gya­kor­la­ta kö­zött. Men­nél több pol­gár­mes­tert tud a so­ra­i­ba csá­bí­ta­ni a párt egy-egy me­gyei szer­ve­ze­te, an­nál va­ló­szí­nűbb, hogy az il­le­tő me­gyé­vel a kor­mány ki­vé­telt tesz a költ­ség­ve­té­si for­rá­sok el­osz­tá­sa­kor.
És bi­zony volt amit pó­tol­ni a kor­mány­párt­nak. Négy év­vel ez­előtt ugyan­is egy­ál­ta­lán nem ala­kul­tak szá­má­ra ked­ve­ző­en a hely­ha­tó­sá­gi vá­lasz­tá­sok. No­ha ta­rol­tak a Kár­pá­to­kon kí­vü­li fal­vak­ban, az or­szág nagy­vá­ro­sai kö­zül szin­te va­la­men­­nyi ki­csú­szott a ke­zük­ből. Bu­ka­rest­ben az el­len­zé­ki De­mok­ra­ta Párt el­nö­ke Traian Băsescu, Ko­lozs­vá­ron a Nagy-Ro­má­nia Párt fő­tit­ká­ra, Gheorghe Funar, Te­mes­vá­ron a Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Nem­ze­ti Pa­raszt­párt erős em­be­re Gheorghe Ciuhandu, Iasiban a Mold­va­i­ak re­gi­o­ná­lis párt­ját ve­ze­tő Constantin Simirad, Bras­só­ban a li­be­rá­lis Ioan Ghise ül­he­tett a pol­gár­mes­te­ri szék­be. De el­vesz­tet­ték a ver­senyt Ara­don, Nagy­vá­ra­don, Szat­már­né­me­ti­ben, Nagy­bá­nyán, Ma­ros­vá­sár­he­lyen, Szebenben és Dé­ván is. Ezen a hely­ze­ten vál­toz­tat­tak a preferenciális pénz­osz­tá­si po­li­ti­ká­val úgy, hogy ver­seny nél­kül si­ke­rült be­ven­ni a iaşi, szat­már­né­me­ti és ara­di vá­ros­há­zát, és PSD-függővé ten­ni a füg­get­le­ne­dett ma­ros­vá­sár­he­lyi pol­gár­mes­tert. Nem vé­let­len, hogy a vá­lasz­tá­si tör­vény mó­do­sí­tá­sa­kor hos­­sza­san folyt a vi­ta, hogy tilt­sa-e a jog­sza­bály a po­li­ti­kai ván­dor­lást. A hon­atyák vé­gül el­ve­tet­ték azt a ja­vas­la­tot, hogy párt­juk el­ha­gyá­sá­val a vá­lasz­tot­tak a tiszt­sé­gük­től is kény­te­le­nek le­gye­nek meg­vál­ni.

Ma­gyar ki­szo­rí­tós­di
A ma­gyar vá­lasz­tók fá­sult­sá­gá­hoz két­ség­kí­vül nagy mér­ték­ben já­rul hoz­zá az a tény, hogy ez­út­tal sem a vá­lasz­tók dön­té­sén mú­lik a ma­gyar–ma­gyar erő­vi­szony­ok ala­ku­lá­sa. No­ha egyes szé­kely­föl­di közvélemény-kutatások ki­egyen­sú­lyo­zott erő­vi­szony­ok­ról árul­kod­tak, a Ma­gyar Pol­gá­ri Szö­vet­ség (MPSZ) és a Ro­má­ni­ai Ma­gyar De­mok­ra­ta Szö­vet­ség (RMDSZ) vi­a­da­lát az utób­bi tu­laj­don­kép­pen csa­ta nél­kül nyer­te meg. Úgy si­ke­rült mó­do­sít­tat­nia két és fél hó­nap­pal a vá­lasz­tá­sok előtt a vá­lasz­tá­si tör­vényt, hogy az szin­te tel­je­sít­he­tet­len fel­adat elé ál­lí­tot­ta az MPSZ-t. Az utób­bi­nak a vá­lasz­tá­si rész­vé­tel­hez 25 ezer tag alá­írá­sát kel­lett össze­gyűj­te­nie úgy, hogy az alá­írá­sok leg­ke­ve­sebb 15 me­gyé­ből szár­maz­za­nak, va­la­men­­nyi me­gyé­ben és a fő­vá­ros­ban leg­ke­ve­sebb 300 alá­író le­gyen. A szi­go­rí­tás mér­té­két jel­zi, hogy a ko­ráb­bi tör­vény ér­tel­mé­ben már há­rom tag is elég volt ah­hoz, hogy egy ki­sebb­sé­gi szer­ve­zet el­in­dul­has­son a vá­lasz­tá­so­kon. Rá­adá­sul az RMDSZ és a par­la­men­ti kép­vi­se­let­tel már ren­del­ke­ző ki­sebb­sé­gi szer­ve­ze­tek men­te­sül­tek a drasz­ti­kus rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­si kri­té­ri­u­mok tel­je­sí­té­se alól.
Hi­á­ba mi­nő­sí­tet­te szin­te va­la­men­­nyi ran­gos ro­má­ni­ai em­ber­jo­gi szer­ve­zet al­kot­mány­el­le­nes­nek, diszk­ri­mi­na­tív­nak és de­mok­rá­cia­el­le­nes­nek a vá­lasz­tá­si rész­vé­tel meg­szi­go­rí­tott fel­tét­ele­it, az MPSZ-nek nem ma­radt más vá­lasz­tá­sa mint az, hogy meg­pró­bál­ja tel­je­sí­te­ni a diszk­ri­mi­na­tív fel­té­te­le­ket. A Szász Je­nő székelyudvarhelyi pol­gár­mes­ter ál­tal ve­ze­tett szö­vet­ség szűk hó­nap alatt 54 ezer alá­írást gyűj­tött ös­­sze úgy, hogy a te­rü­le­ti kri­té­ri­u­mo­kat is tel­je­sí­tet­te, de a kor­mány egy hét­tel az alá­írá­sok le­adá­si ha­tár­ide­je előtt ha­tá­ro­zat­ban mó­do­sí­tot­ta az alá­írá­si ívek for­má­já­ra vo­nat­ko­zó elő­írá­so­kat. Így a Köz­pon­ti Vá­lasz­tá­si Iro­dá­nak (BEC) volt ami­re hi­vat­koz­nia, ami­kor el­uta­sí­tot­ta az MPSZ vá­lasz­tá­si rész­vé­tel­ét. A ma­gyar el­len­zék meg­óv­ta a dön­tést, és óvá­sa az al­kot­mány­bí­ró­ság­ra is el­ju­tott, de bár­mi le­gyen a ta­lá­ros tes­tü­let kö­vet­kez­te­té­se, im­már meg­vál­toz­tat­ha­tat­lan tény, hogy a jú­ni­us 6-i vá­lasz­tá­sok az MPSZ szer­ve­zett je­len­lé­te nél­kül zaj­la­nak.
Bí­ró­sá­gon dőlt el az is, hogy az el­len­zé­ki je­löl­tek egy ré­sze füg­get­len­ként, vagy a Né­met De­mok­ra­ta Fó­rum (NDF) szí­ne­i­ben sem áll­hat a sza­va­zók elé. Az utób­bi le­he­tő­ség­gel el­ső­sor­ban a gyergyói me­den­cé­ben pró­bál­koz­tak a ma­gyar el­len­zék je­lölt­jei, de je­lö­lé­sü­ket az NDF or­szá­gos ve­ze­té­se óv­ta meg. Az óvás­há­bo­rú is vi­tat­ha­tó mó­don ked­ve­zett az RMDSZ-nek. Míg az MPSZ-es Papp Előd ese­té­ben a Har­gi­ta me­gyei tör­vény­szék jog­erő­sen ki­mond­ta: ugyan­az a sze­mély nem le­het egy idő­ben füg­get­len pol­gár­mes­ter­je­lölt és va­la­mely ki­sebb­sé­gi szer­ve­zet ön­kor­mány­za­ti kép­vi­se­lő­je­lölt­je, a Ma­ros me­gyei tör­vény­szék en­nek épp az el­len­ke­ző­jét je­len­tet­te ki jog­erős íté­le­té­ben az RMDSZ-es füg­get­len Bí­ró Jó­zsef ese­té­ben. Az MPSZ ki­szo­rí­tá­sá­nak ügye Fi­desz-köz­ve­tí­tés­sel mind az Eu­ró­pa Ta­nács­ba, mind az Eu­ró­pai Par­la­ment­be el­ju­tott. Az utób­bi leg­na­gyobb (nép­pár­ti) frak­ci­ó­ja Or­bán Vik­tort bíz­ta meg egy bi­zott­ság fel­ál­lí­tá­sá­val, mely a ro­má­ni­ai vá­lasz­tá­so­kon ke­resz­tül a ro­má­ni­ai de­mok­rá­cia ál­la­po­tát vizs­gál­ja meg.

RMDSZ-es esé­lyek
Az RMDSZ-nek még ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött sem biz­tos a vá­lasz­tá­si győ­zel­me azo­kon a te­le­pü­lé­se­ken, ame­lye­ken a ma­gyar­ság szám­ará­nya a szö­vet­ség győ­zel­mét ve­tí­te­né elő­re. Markó Bé­la RMDSZ-elnök a man­dá­tu­mok gya­ra­pí­tá­sát tűz­te ki cé­lul, de ha ez Székelyudvarhelyen múl­na, egy­ál­ta­lán nem biz­tos, hogy si­ker­rel jár­na. Ott ugyan­is az RMDSZ je­lölt­jé­nek, La­dá­nyi Lász­ló Zsolt­nak a füg­get­len­ként har­ma­dik man­dá­tu­má­ra pá­lyá­zó Szász Je­nő MPSZ-elnökkel kell meg­vív­nia. Rá­adá­sul úgy, hogy Szász – a Szé­kely­föl­dön rend­kí­vül nép­sze­rű – Or­bán Vik­tor­ral együtt mond­ja, hogy a ma­gyar de­mok­rá­cia meg­men­té­se és a ma­gyar au­to­nó­mia kép­vi­se­le­te a tét. A kam­pány so­rán egyéb­ként már-már ko­mi­kus­sá vált a je­löl­tek ava­tá­si, le­lep­le­zé­si kény­sze­re. Míg Szász Je­nő a Fidesz–MPSZ el­nö­ké­vel szo­bor­par­kot ava­tott Székelyudvarhelyen, La­dá­nyi a me­gye ro­mán pre­fek­tu­sá­val az út­le­vél­osz­tály be­já­ra­tá­nál vág­hat­ta a sza­la­got.
Bi­zony­ta­lan­nak tű­nik Ma­ros­vá­sár­hely vis­­sza­hó­dí­tá­sa is. Négy év­vel ez­előtt né­hány tu­cat sza­va­za­ton mú­lott, hogy Fo­dor Im­re el­ve­szí­tet­te a vá­lasz­tá­so­kat, a nép­szám­lá­lá­si ada­tok azon­ban azt jel­zik, hogy az­óta több­ség­be ke­rült a ro­mán­ság a vá­ros­ban. Elem­zők sze­rint Ke­le­men Atil­la kép­vi­se­lő­há­zi RMDSZ-frak­ció­ve­ze­tő csak ak­kor le­het be­fu­tó, ha az el­ső kör­ben si­ke­rül meg­sze­rez­nie a szük­sé­ges sza­va­zat­szá­mot. Ek­kor ugyan­is több ro­mán je­lölt kö­zött osz­la­nak meg a ro­mán sza­va­za­tok. A má­so­dik kör­ben szin­te bo­rí­té­kol­ha­tó a je­len­le­gi pol­gár­mes­ter, Dorin Florea vá­lasz­tá­si győ­zel­me. Ő ugyan a kor­mány­párt és a szél­ső­sé­ge­sen na­ci­o­na­lis­ta pár­tok tá­mo­ga­tá­sá­val füg­get­len­ként in­dult a ver­seny­ben, de még az RMDSZ ál­tal meg­ren­delt fel­mé­rés is azt mu­tat­ta, a vá­sár­he­lyi ma­gya­rok kö­ré­ben is meg­le­he­tő­sen nép­sze­rű, így hát ma­gyar sza­va­za­tok­ra is szá­mít­hat.

Kor­mány­pár­ti ne­héz­tü­zér­ség
A ma­gyar sza­va­zók dönt­he­tik el vi­szont a ko­lozs­vá­ri vá­lasz­tá­so­kat. Bu­ka­rest mel­lett itt vár­ha­tó a leg­ke­mé­nyebb presz­tízs­csa­ta a kor­mány­párt és az el­len­zék je­lölt­jei kö­zött. Az utol­só pil­la­nat­ban ne­vez­te be a ko­lozs­vá­ri ver­seny­be a kor­mány­párt a bel­ügye­ket irá­nyí­tó ál­lam­mi­nisz­ter­ét, Ioan Rust. Ne­ki a 12 éve Gheorghe Funar ál­tal ve­ze­tett vá­ros­ház­ára kel­le­ne ki­tűz­nie a há­rom­ró­zsás lo­bo­gót. A ver­seny még nem dőlt el, bár az egy­re va­ló­szí­nűbb­nek tű­nik, hogy Funar le­vál­tá­sa ez­út­tal si­ke­rül. A kér­dés csak az: ki­nek? A fel­mé­ré­sek alap­ján ugyan­is egy­re va­ló­szí­nűbb, hogy Rusnak nem Funarral, ha­nem a De­mok­ra­ta Párt ügy­ve­ze­tő el­nö­ké­vel, Emil Boc-kal kell meg­mér­kőz­nie a má­so­dik for­du­ló­ban. Ez az erő­vi­szony az­ál­tal ala­kul­ha­tott ki, hogy az RMDSZ vissza­von­ta je­lölt­jét a küz­de­lem­ből, és sza­va­zó­it Rus tá­mo­ga­tá­sá­ra biz­tat­ta. Kér­dés azon­ban, hogy a ma­gyar sza­va­zók az RMDSZ-re vagy a szí­vük­re hall­gat­nak. A Né­pi Ak­ció szí­ne­i­ben in­du­ló Smaranda Enache ugyan­is nagy nép­sze­rű­ség­nek ör­vend a kö­zös­ség so­ra­i­ban.
A bu­ka­res­ti presz­tízs­csa­tá­ra is ne­héz­tü­zér­ség­gel állt ki a kor­mány. A fő­vá­ros­ban újabb man­dá­tu­má­ra ké­szü­lő Traian Băsescu De­mok­ra­ta pár­ti el­nök a fel­mé­ré­sek sze­rint fej-fej mel­lett ha­lad Mircea Geoană kül­ügy­mi­nisz­ter­rel, a kor­mány­párt egyik leg­nép­sze­rűbb po­li­ti­ku­sá­val. A bu­kás mind­ket­te­jük szá­má­ra meg­en­ged­he­tet­len presz­tízs­vesz­te­ség len­ne.
El­kép­zel­he­tő egyéb­ként, hogy a má­jus 24-i Mihăileşti-i ka­mi­on­rob­ba­nás is be­le­szól vá­lasz­tók párt­szim­pá­ti­á­i­nak az ala­ku­lá­sá­ba. Má­ra ugyan­is nyil­ván­va­ló, hogy a köz­igaz­ga­tá­si mi­nisz­ter és a szál­lí­tás­ügyi mi­nisz­ter rob­ba­nás utá­ni hely­szí­ni tüs­tén­ke­dé­se a vis­­szá­já­ra sült el. Vé­gül az igaz­ság­ügy-mi­nisz­ter­nek kel­lett az egész kor­mány ne­vé­ben bo­csá­na­tot kér­nie ami­att, hogy el­si­et­ték a ka­mi­on­rob­ba­nás nyo­mán meg­ron­gá­ló­dott or­szág­út ki­ja­ví­tá­sát. A ka­bi­net azért kény­sze­rült e gesz­tus meg­té­te­lé­re, mert ko­ráb­ban he­ves tá­ma­dá­sok ér­ték ami­att, hogy a tra­gé­di­át kam­pány­cé­lok­ra hasz­nál­ta fel, és ez­zel meg­hi­ú­sí­tot­ta az ügyé­szek és a szak­ér­tők ala­pos hely­szí­ni vizs­gá­la­tát. És hogy men­nyi­re seb­té­ben zaj­lott az ügyé­szi vizs­gá­lat, az ab­ból is ki­de­rül, hogy kö­zel egy hé­tig 16 ha­lá­los ál­do­zat sze­re­pelt a hi­va­ta­los je­len­té­sek­ben, hogy az­tán azt kell­jen be­is­mer­ni, va­ló­já­ban 18 em­ber halt meg a tra­gé­di­á­ban. Úgy tű­nik, mind a ro­mán kor­mány­párt, mind az el­len­zék ta­nult a spa­nyol­or­szá­gi vá­lasz­tá­sok ki­me­ne­tel­ét nagy mér­ték­ben be­fo­lyá­so­ló mad­ri­di rob­ban­tá­sok­ból.

Új­ra áll Ara­don a Sza­bad­ság­szo­bor. Azok a ro­mán kor­mány­ta­gok, akik nem­rég még nem tar­tot­ták "esz­té­ti­kus­nak", és aka­dá­lyoz­ták fel­ál­lí­tá­sát, meg­hát­rál­tak. Nem jó­in­du­lat­ból, ha­nem azért, mert Markó Bé­lá­nak szük­sé­ge volt er­re a si­ker­re. Meg kel­lett mu­tat­nia, va­la­mi ered­mé­nye még­is van a je­len­le­gi bu­ka­res­ti kor­mány­zat kri­ti­kát­lan ki­szol­gá­lá­sá­nak. Az, hogy a ro­mán mi­nisz­ter­el­nök a dip­lo­má­ci­ai pro­to­koll­ból csú­fot űz­ve nem je­lent meg az ava­tá­son, kü­lö­nö­sebb za­vart nem oko­zott lel­künk­ben. M. Pé­ter­rel már an­­nyi­szor mos­ták fel a pad­lót ro­mán rész­ről az el­múlt két év­ben, hogy egy újabb frics­ka nem sér­tet­te ön­ér­ze­tün­ket. Az a ro­mán öt­let sem lett vol­na fel­ka­va­ró, hogy a Sza­bad­ság­szo­bor kö­ze­lé­ben ke­rül­jön fel­ál­lí­tás­ra egy meg­bé­ké­lé­si em­lék­mű. Mi­ért is ne, 1848-49-ben szá­mos ma­gyar és ro­mán po­li­ti­kus pró­bált hi­dat ver­ni a két nem­zet kö­zé, mi­ért ne le­gyen raj­ta pél­dá­ul Ioan Drágos, aki éle­tét ad­ta a meg­bé­ké­lé­sért? De at­tól a hír­től, hogy a meg­bé­ké­lés egyik jel­ké­pe Avram Iancu lesz, za­vart kezd­tünk érez­ni az erő­ben. Avram, bár ro­mán rész­ről nem­ze­ti hős­nek tart­ják, fi­no­man szól­va is el­lent­mon­dá­sos sze­mé­lyi­ség. Az 1848 őszén ki­rob­bant ro­mán fel­ke­lés so­rán ugyan­is a Iancu ve­zet­te fel­ke­lők - Hermann Ró­bert tör­té­nészt idéz­ve - "sza­bá­lyos irtóhadjáratba" kezd­tek a ma­gyar­ság el­len. Le­gyil­kol­ták Zalatna tel­jes ma­gyar la­kos­sá­gát, 645 em­bert. Aztán jöt­t Alsó-Fehér, Hunyad, Zaránd és Bel­ső-Szol­nok. 1849 ja­nu­ár­já­ban Nagyenyeden 1000 ma­gyart mé­szá­rol­tak le. A for­ga­tó­könyv min­de­nütt azo­nos volt. Bán­tat­lan­sá­got ígér­ve, fegy­ve­rei le­té­te­lé­re szólították fel a ma­gyar nem­zet­őr­sé­get. Ezután került sor a vérengzésekre. 1849 má­ju­sá­ban er­re a sors­ra ju­tott a meg­bé­ké­lést hir­de­tő Drágos is. Nem ma­radt el a vá­lasz ma­gyar rész­ről sem, né­hány he­lyi pa­rancs­nok Bem til­tá­sa el­le­né­re vis­­sza­vá­gott. De azo­kat az em­be­re­ket, akik ma­gyar rész­ről kö­vet­tek el (ará­nya­i­ban jó­val ki­sebb) at­ro­ci­tá­so­kat, sen­ki sem tart­ja Ma­gyar­or­szá­gon nem­ze­ti hős­nek, és fel sem me­rül az, hogy a ma­gyar-ro­mán meg­bé­ké­lés jel­ké­pei le­gye­nek.
Fur­csa gon­do­lat te­hát Avram Iancu sze­re­pel­te­té­se ezen az em­lék­mű­vön. Meg­bé­ké­lés ro­mán mód­ra. Azt pe­dig, hogy mind­ezt az RMDSZ és a ma­gyar kor­mány szót­la­nul hagy­ja, in­kább ne ér­té­kel­jük.