Az EU-olcsóság, az EU-akció
Európa-Külsõ (2004. június) Nem kellett sokáig várnunk, már meg is vannak politikusaink kedvelt kik-lesznek-uniós-csatlakozásunk-nyertesei-vesztesei játék első igazán nagy nyertesei. A magyar kreatív szakma néhány jeles képviselője valahol a teljes agyhalál és a bővítés metszéspontjában megalkotta az EU-s reklám kategóriáját. Azt már megtanulhattuk az elmúlt tíz évben, hogy a reklámszakma ötletgyárosai szerint jó nőkkel mindent el lehet adni az autótól, a jégkrémen át, a faápolási termékekig. Minden jel szerint a szakemberek az Európai Uniónak is hasonló mágikus vonzerőt tulajdonítanak, különben vélhetően nem vetné be annyi reklámipari műhely univerzális üzenethordozóként az öreg kontinens unióját. Az amúgy sem éppen intellektuális mélységükkel hódító MediaMarkt-hirdetések egész kis ciklust szenteltek a témának. „Az olcsó Uniós árért marhára megdolgoztam!”– ezzel köszönt minket az üzletlánc pszeudo-Dzsokijúingja az egyik katalógusban (mely telis-tele van „EU akciós ár”-akkal), míg egy plakáton a némiképp kárörvendő-lesajnáló „Elhitették önnel, hogy drágább lesz?” kérdést szegezi nekünk ugyanő. Ezek után az „Üdvözöljük az Elektronikai Unióban!” szlogenjük már-már megnyugtatóan ötlettelen és szürke. Nem akart lemaradni európázásban a nagy rivális Electro World sem, „Legjobb áron Európában!” – hirdeti a reklámújság, melyben a legjobb ajánlatokra a meglehetősen homályos tartalmú „EU-ár alatt" logó hívja fel a figyelmünket. Az Európai Unió, mint az olcsóság szinonimája egészen más profilú üzletek reklámjában is visszaköszön, a Kika az „EU = még alacsonyabb árak” mondatban fogalmazza meg az unió lényegét, s természetesen nem fukarkodik a csillagokkal sem, ha már egyszer Európáról van szó... Aztán ott vannak az egészen egyszerű uniós képzettársítások, amilyent például egy nyílászárókat gyártó cég televíziós hirdetésében láthatunk: „Lépjen be ajtóinkon át Európába!” vagy egy ingyenes hirdetési újság esete, ami a történelmi idők nagy kérdéseire adott válaszként az Uniós Kis Hekk címet választotta magának. A Vodafone praktikus kis matricákkal látta el ügyfeleit, hogy olyan szösszeneteket ragaszthassanak telefonjuk hátlapjára, mint „Az európai spanokkal beszélek!.” Az eddig említett reklámok azonban minden ötlettelenségükkel együtt is kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy elvigyék a pálmát a két legkomolyabb versenyzővel szemben. A Microsoft egész komoly kis internetes banner-kampánnyal reklámozta ingyenes képernyővédőjét, mely a tagországok zászlóit váltogatja kivételes kreativitással. Másik díjazottunk a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet, melynek televíziós reklámklipje valószínűleg még sokáig súlyos ellenérv lesz a közszolgálati intézmények marketing-tevékenységével szemben. Képi világa sem akármilyen, de a képeket kísérő csasztuska üt csak istenigazán:
"Pár lépés csak Európa, ott átváltunk majd euróra, hogyan, mikor, mit tegyen? Fogyasztóvédelem!"
Az EU-idiotizmus nem csak a reklámokban jelenik meg, bőven akadnak követői az államigazgatásban, illetve a civil szférában is. Előbbire szép példák a csatlakozást követő napokban a határainkon óriási EU-matricákkal leragasztott magyar zászlós üdvözlőtáblák, utóbbit pedig legjobban a szintén EU-sra átmatricázott ex-piros-fehér-zöld rendszámtáblák képviselik méltóképpen, de nem marad le a versenyben a Kálvin téri Ludas étterem új kirakata sem, amely Ludas Matyi és Döbrögi történetére kínál eu-olvasatot. Mindemellett némi vigaszt nyújthat egyrészt, hogy azért van valami bájosan provinciális az EU-t köszöntő, ilyen-olyan katalógusokban, másrészt hogy még mindig előrébb járunk valamivel, mint keleti szomszédunk: náluk annak örömére szerveztek ünnepséget, hogy EU-szomszédnak tudhatják magukat.
|