A cseh­szlo­vák szo­ci­a­liz­mus büsz­ke­sé­ge, a ho­mo kadaricus ál­ma im­már ki­len­ced­szer ha­gyott cser­ben röp­ke há­rom év alatt a le­he­tő leg­ros­­szabb pil­la­nat­ban.

Fóbia–Fabia
A roncs va­ló­ban a bon­tó­ban vé­gez­te, ám hogy, hogy nem – az oko­kat majd igyek­szünk a pszi­cho­ló­gu­sunk­nál fel­tár­ni – két hét múl­va már egy Škoda-szalonban ta­nul­má­nyoz­tuk az imént alá­írt szer­ző­dést, amely alap­ján a törlesztőidőszak alatt nem eszünk, nem fű­tünk, nyu­la­in­kat pe­dig drá­ga táp he­lyett a zöld­sé­ges­nél lej­molt ka­ra­lá­bé­le­vél­lel etet­jük. Így lett ré­gi Škoda-fóbiánkból új Škoda Fabiánk.
Per­sze ez a Škoda már nem az a Škoda. A mladá boleslavi üze­met meg­vet­te a VW-konszern, a cseh melósókat to­vább­kép­zés­re küld­ték, az új mo­del­lek­be né­met tech­ni­kát épí­tet­tek, sőt a hű­tő­víz­fel­for­rás év­ti­ze­des prob­lé­má­ját is si­ke­rült meg­ol­da­ni, így a Škodások im­már nem kény­te­le­nek a nyár kö­ze­pén is fű­te­ni.
Az új Škoda tör­té­ne­té­nek leg­si­ke­re­sebb mo­dell­je a Fabia. A ko­csi 1999-ben de­bü­tált, az egymilliomodik da­rab 2004. áp­ri­lis 8-án gör­dült le a sza­lag­ról, s az­óta is egy brit ügy­fe­let bol­do­gít. Igaz, ne­ki egy 131 ló­erős, kagy­ló­ülé­ses RS sport­vál­to­zat ju­tott, míg mi itt Rákospalotán kény­te­le­nek va­gyunk be­ér­ni a Classic ki­sze­re­lés­sel. Per­sze az Eco ne­vű do­boz­hoz ké­pest, ami­ben a kor­má­nyon kí­vül sem­mi nincs, ez is csu­pa ext­ra.

Ár-érték arány
S hogy mi a nép­sze­rű­ség tit­ka? Szak­ér­tők sze­rint a jó ár–ér­ték arány. Ez annyit tesz, hogy a ko­csi nem an­­nyi­ra tré, mint amennyi­re ol­csó. Va­gyis az árá­hoz ké­pest jó kis ko­csi, olyas­mi, mint a Su­zu­ki Swift, az­zal a nem mel­lé­kes előn­­nyel, hogy nem Su­zu­ki Swift. Nem vé­let­len, hogy míg a ko­ráb­bi rek­lá­mok­ban meg­pró­bál­koz­tak jó nők al­kal­ma­zá­sá­val, újab­ban már csak az ócsítottságra kon­cent­rál­nak: egy sut­­tyó anyá­zik a mély­ga­rázs­ban, ami­ért es­tek a Škoda-árak. Ez a cél­cso­por­tot is ki­je­lö­li: a Škodát la­pos pénz­tár­cá­jú, igény­te­len kis­pol­gár­ok­nak gyárt­ják, olya­nok­nak, ami­lye­nek mi va­gyunk.

Mit is tud?
De lás­suk, mit tud a gép! Kí­vül­ről a ko­csi rend­ben van, úgy tű­nik, hogy a cseh dizájnereknek egy idő­re si­ke­rült meg­sza­ba­dul­ni­uk a Polón szo­ci­a­li­zá­ló­dott né­met fő­nö­kök gyám­ko­dá­sá­tól. Szem­ből a Fabia egész ag­res­­szív be­nyo­mást kelt, a sű­rű hű­tő­rács far­kas­fog­sor­ra em­lé­kez­tet, ami egy ilyen ka­te­gó­ri­á­jú au­tó­nál pi­cit vic­ces. Ol­dal­ról vi­szont ke­rek­ded for­má­i­val a ko­csi ki­fe­je­zet­ten nő­i­es, míg há­tul­ról úgy néz ki, mint akit jól far­ba rúg­tak, az­tán úgy ma­radt.
Be­lül­ről a lát­vány már le­han­go­lóbb: a fritzek itt bi­zony át­vet­ték az irá­nyí­tást nagy vo­nal­zó­ik­kal. A mű­szer­fa­lat bo­rí­tó rücs­kös szür­ke mű­anyag­nál nyo­masz­tóbb dol­got rit­kán lát­ni, a designereket ta­lán Erich Honecker öl­tö­nye ih­let­te. Az ál­lít­ha­tó ma­gas­sá­gú ve­ze­tő­ülé­sen és a kor­má­nyon kí­vül a ter­ve­zők nem­igen gon­dol­tak ar­ra, hogy itt va­la­ha em­be­rek fog­nak utaz­ni. Az anyós­ülé­sen egy át­la­gos anyós ké­nyel­me­sen el­fér (a mi­énk nem, de ő nem át­la­gos), ám a szűk hát­só ülés­re ed­dig csak há­rom tör­pe­nyu­lun­kat volt szí­vünk be­pré­sel­ni. Ahogy a hát­só ülé­sek nem al­kal­ma­sak ülés­re, ugyan­úgy az ap­ró cso­mag­tar­tó sem al­kal­mas cso­mag­tar­tás­ra.
A Fabiát ve­zet­ni vi­szont ki­fe­je­zet­ten kel­le­mes: a mo­tor­ház­te­tő alatt 1,2 li­te­res, a kaszt­ni­hoz ké­pest erős szer­ke­zet du­ru­zsol, így a ko­csi igen für­ge. Út­fek­vé­se re­mek, ta­pad az asz­falt­ra, mint a csi­ga, a szer­vo­kor­mány mi­att pe­dig a kor­mány­zás do­dzse­me­zés­re ha­son­lít.

Az örök nő
Egé­szé­ben vé­ve a Fabia meg­bíz­ha­tó vá­ro­si au­tó, az ilye­nek min­den elő­nyé­vel és hát­rá­nyá­val. Novák kol­le­ga a múlt ha­vi lap­szám­ban más már­ká­kat kü­lön­bö­ző nők­höz ha­son­lí­tott. Nos, a Fabia ré­gi, be­vált, ki­csit unal­mas, ext­rák nél­kü­li fe­le­ség, aki né­ha egész csi­nos, ki­hord­ja és fel­ne­ve­li a gyer­me­ke­in­ket, be­vá­sá­rol, és csak rit­kán hisz­ti­zik.
Azért a Fabiánk há­tá­ra le­he­tő­leg ne ra­gas­­szunk fel „Az Is­ten há­ta mö­gött vagy” fel­ira­tot. A ko­csi csa­jo­zás­ra sem al­kal­mas, ki­vé­ve, ha a nő an­­nyi­ra bu­ta, hogy kép­te­len meg­kü­lön­böz­tet­ni egy A4-es rajz­la­pot egy ha­son­ló tí­pu­sú Auditól, vagy ha meg­bíz­ha­tó férj­re va­dá­szik, szo­bák­kal, gye­re­kek­kel, ke­re­kek­kel. Ez utób­bi eset­ben a Fabia ide­á­lis vá­lasz­tás. Es­kü­vőn, osz­tály­ta­lál­ko­zón sem kí­nos mu­tat­koz­ni ve­le, s amíg a köly­kök nem érik el a het­ven cen­tit, ad­dig csa­lá­di au­tó­nak is jó. S a mo­nar­chi­á­ra, Hrabalra meg a prá­gai sör­hét­vé­gék­re te­kin­tet­tel, egy ki­csit a mi­enk. A Su­zu­ki meg le­gyen má­sé.