A fa­lucs­ka két irány­ból kö­ze­lít­he­tő meg: Észak­ról Torda fe­lől Bor­rév érin­té­sé­vel, vagy dél­ről, Nagyenyed fe­lől. Mi az észa­ki utat vá­lasz­tot­tuk. A ve­se­kő­vel ren­del­ke­ző ol­va­só­ink­nak tu­laj­don­kép­pen mind­két út­vo­nal aján­lott. Itt vol­ta­kép­pen nem ká­tyúk van­nak az úton, ha­nem né­hol akad asz­falt a lu­kak kö­zött.
Ha szép idő­ben ér­ke­zünk, meg­cso­dál­hat­juk a ro­mán nép­lé­lek egy ki­fi­no­mult esz­ka­lá­ci­ó­ját: a vad­kem­ping á-la-Balkánt. Hét­vé­gen­ként a vá­ro­si la­kos­ság kon­vo­jok­ban in­dul a he­gyek fe­lé, hogy ki­él­je el­fojt­ha­tat­lan ter­mé­szet­vá­gyát. A no­mád élet­mód mo­dern­ko­ri meg­je­le­né­sé­nek azon­ban van­nak alap­kel­lé­kei is: Da­cia 1300, sá­tor, 1-2 db élő csir­ke a lá­bá­nál fá­hoz köt­ve, bog­rács, 50 m2 nej­lon­pony­va. De ez még nem min­den. A leg­fon­to­sabb kel­lék, mint­egy a weekend kul­tu­rá­lis ori­gó­ja, a 2x100 wat­tos tel­je­sít­mé­nyű (Sankyo vagy Panaskonic tí­pu­sú) mag­nó, eset­leg feltuningolt autóhifi. A fi­a­ta­lab­bak kör­nyé­kén a Dragosta din tei, az idő­seb­bek­nél a Timisoara cí­mű örök klas­­szi­kust vissz­han­goz­zák a szik­lák. A XXI. szá­za­di nép­ván­dor­lás ezen epi­zód­jai pén­tek es­té­től va­sár­nap es­tig tar­ta­nak. Lát­va ke­le­ti szom­szé­dunk kör­nye­zet­tu­da­tos ma­ga­tar­tá­sát, ben­nem az a vé­le­mény erő­sö­dik, hogy a ro­mán még­is csak he­gyi nép. Ak­kor mit kezd­jünk a pa­tak­par­ton ha­gyott sze­mét­he­gyek­kel – kér­dez­né go­no­szab­bik ré­szem, majd egy má­sik rög­tön hoz­zá­te­szi: azért sze­me­te­lés­ben mi sem va­gyunk a vi­lág­me­zőny se­reg­haj­tói. Van még va­la­mi a torockói úton, ami nem csak sze­zo­ná­lis jel­leg­gel lát­ha­tó. A fa­lu ha­tá­rá­ban áll egy or­to­dox ko­los­tor. Az ál­la­mi­lag is tá­mo­ga­tott „hagy­ma­ku­po­lás hon­fog­la­lás” pro­jekt ke­re­té­ben rettyintették oda, ha jól tu­dom, alig egy év­ti­ze­de. De vég­re meg­pil­lant­juk a Szé­kely­kőt és min­den fel­ol­dó­dik. Az 1100 mé­ter ma­gas szik­la az Er­dé­lyi Szi­get­hegy­ség nyu­ga­ti szé­lén el­te­rü­lő fa­lucs­ká­val az épí­tett és ter­mé­sze­ti kör­nye­zet va­la­mi olyan me­sés össz­hang­ját hoz­za, amit más­hol a Kár­pát-me­den­cé­ben nem na­gyon lát­ni.
Azt hi­szem té­ved­nek az ős­ma­gyar sá­mán­hit új­don­sült kö­ve­tői. A ma­gyar­ság szívcsakrája – bár a mai na­pig sem tu­dom mi az – nem a Pi­lis­ben van. Ha van egy­ál­ta­lán olyan, ak­kor az egy és csak­is egy he­lyen le­het itt Torockón. De tény, ide nem visz ki pár­ná­zott elő­vá­ro­si vas­út, ha egy jó kis tam­ta­mo­zás­hoz szot­­tyan ked­ve a bel­vá­ro­si sá­má­nok­nak. Mint min­den ren­des szent hely­nek, Torockó ere­de­te is ho­mály­ba vész. An­­nyi ta­lán biz­tos­ra ve­he­tő, hogy a te­le­pü­lést az Ár­pád-há­zi ki­rá­lyok ide­jén né­met te­le­pe­sek­kel né­pe­sí­tet­ték be, akik az idők fo­lya­mát ma­gyar­rá let­tek.
Torockó a mo­dern vas­ipar meg­je­le­né­se előtt az er­dé­lyi vas­mű­ves­ség köz­pont­ja volt. En­nek kö­szön­he­ti, hogy a kö­zép­kor­ban bá­nya­vá­ro­si rang­ra emel­ke­dett. Az 1848-49-es sza­bad­ság­harc ide­jén Avram Iancu ér­dek­lő­dé­sét is fel­kel­tet­te a te­le­pü­lés, el is in­dult Enyed fe­lől ro­mán nép­fel­ke­lők élén, és nyil­ván a ne­me­ze­tek kö­zöt­ti bé­kés egy­más mel­lett élés je­gyé­ben. A mint­egy 300 fős torockói nem­zet­őr csa­pat – csel­lel ugyan – de meg­fu­ta­mí­tot­ta a majd tíz­ezer fős ro­mán se­re­get. „Igy me­ne­kült meg Toroczkó nem­zet­őre­i­nek el­szánt bá­tor­sá­ga, s az eszé­lyes csel ál­tal Enyed, Felvincz és Szent-György gyá­szos sor­sá­tól, me­lyet az olá­hok vad el­tö­ké­lé­se ki­mért volt szá­má­ra” – em­lé­ke­zik meg Or­bán Ba­lázs a tör­tén­tek­ről. A XIX. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a fa­lut tűz­vész pusz­tí­tot­ta. Ez­után épül­tek fel a jel­leg­ze­tes fe­hér, dí­szí­tett fa­lú há­zak a fő­té­ren, me­lyet nem­ré­gi­ben Eu­ró­pa Nostra-díj­jal tün­tet­tek ki.

Ivó:

Szarvas: A Fő tér sarkán. Modern berendezés az ódon falak közt
Gondűző: Kicsit távolabb a Fő tértől, de itt van biliárd is.
Forrás: A leghíresebb. Itt hörpintett Jókai Mór is.
Koccintó: A templommal szemben lévő klasszik falusi kocsma.

Alvó:

Tóbiás Ház: A kolozsvári Brassai Véndiák Alapítvány Ifjúsági Szabadidő Központja. Egész évben nyitva.
Gyopár Panzió és Kemping: A falu határában található. Május 1. és szeptember 10. között van nyitva.
Torockó Vendégház: A falu határától 2 km-re található. Május 20. és szeptember 30. között várja a vendégeket.
A felsoroltakon kívül majdnem minden házban fogadnak turistákat, a Torockói Vendégfogadók Egyesületének szervezésében.