A hon­ka­ná­szok ho­mo­ko­zó­já­ba fe­jest ug­ró kép­vi­se­lő per­sze an­­nyi­ra nem volt ka­ra­kán, hogy me­gyei lis­tán szer­zett man­dá­tu­mát vis­­sza­ad­ja, el­szó­ra­koz­gat még két évig az or­szág há­zá­ban, az or­szág pén­zén. Meg ugye, csak más ér­zés, ha az em­ber kép­vi­se­lői iga­zol­vá­nyát lo­bog­tat­va ingyér’ uta­zik vagy ál­lít ke­resz­tet a Nyu­ga­ti Pá­lya­ud­var előtt. Már most ret­te­günk 2006-tól, dur­va in­tel­lek­tu­á­lis atom­csa­pás ké­szül a job­bik tá­bor ré­szé­ről. Lát­juk is, ahogy a ma­gyar szel­le­mi élet leg­jobb­ja­it tö­mö­rí­tő tár­su­lat előbb le­ránt­ja a lep­let a nem­zet éle­tét meg­nyo­mo­rí­tók­ról, majd bé­ké­sen el­szu­szog az egy szá­za­lé­kért ka­pott ál­la­mi mil­li­ócs­ká­kon.