Van már értelme az EUfóriának?
Light ünnep (2004. május) A történelem furcsa fintora, hogy május elsejével egy olyan napon csatlakozott Magyarország a Európai Unióhoz, amely, legalábbis nálunk, a kommunista diktatúra egyik kiemelt pártállami ünnepnapja volt. Európa nyugati fele számára ez nyilván érthetetlen, de a dátumválasztás akkor is elgondolkodtató. Történelmi dátum. Mi mindenesetre örültünk, hiszen ezen a napon nyitnak a strandok, és nem kellett végignézni a Dolgozók kérték című, spontán szerkesztésű műsort. Nem volt a tribünről duracellnyusziként integető MSZMP-pártvezetés sem. Volt viszont helyette számos szabadtéri vidám, zenés, szórakoztató program, mintha csak egy bevásárlóközpontot nyitnának. Ha valaki belevetette magát a sör, virsli, és a padödő-szintű zenekarok világába, akkor talán sikerült jó mélyen megfeledkeznie arról, hogy 2004. május 1-je miről szól. Pedig történelmi ez a nap. Több évtizedes szovjet megszállás és önkényuralom után önszántunkból léptünk szorosabb kapcsolatba a szabad és demokratikus Európával. Következményeiben talán csak az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezéshez lehet hasonlítani az uniós csatlakozás későbbi hatásait – abban a kérdésben viszont sokkal megosztottabb volt az ország, mint ma. Hol az eufória? Ennek ellenére a mai Magyarországon nyoma sincs a felszabadultságnak vagy valamiféle „EUfóriának”. A GfK Piackutató Intézet mind a tíz tagjelölt országban elvégzett felmérése alapján az új tagországok lakóinak átlagosan 30 százaléka reménykedik az uniós tagsággal járó könnyebb boldogulásban. Magyarországon a bizakodók aránya csak 28 százalék. A magyar válaszadók 77 százaléka biztos az uniós csatlakozás miatt bekövetkező áremelkedésben. Az Európai Unió statisztikai hivatalának felmérése szerint az unió polgárainak negyven százaléka a bővítés előtt néhány hónappal egyetlen csatlakozásra váró ország nevét sem tudta megmondani. Portugáliában 67, Nagy Britanniában pedig 60 százalék egyetlen csatlakozásra váró országot sem tudott megnevezni. Magyarországot a csatlakozásra várók egyikeként a megkérdezettek 12 százaléka említette. A felmérés alapján a tagországok lakóinak hetven százaléka úgy gondolta, hogy nem minden jelöltnek kellene csatlakoznia. Ugyanakkor saját országuk szempontjából költséges, ám mégis fontos és pozitív lépésként értékelték az unió bővítését.
Másodrangú tagság? Üröm az örömben, nem ilyen uniós menyasszonyról álmodtunk. Gazdasági szakemberek egybehangzó véleménye szerint kezdetben ár- és adóemelésekkel számolhatnak az uniós bővülés után a csatlakozó országok. Kevés magyar fog cukrászdát nyitni Bécsben. Osztrák gazdaságkutatók szerint Magyarországon az infláció 4.7-ről 6.9 százalékra emelkedik 2004-ben. Magyarország eleinte csak korlátozott mértékben tud majd hozzájutni a rendelkezésre álló uniós pénzekhez is, mivel még tapasztalatlan a pályázatok írása terén. Így komoly a veszélye annak, hogy a támogatásra szoruló új tagok közül Magyarország a 150-160 milliárd forintos uniós befizetési kötelezettsége teljesítésével az unió nettó befizetőjévé válik. A magyar kis- és középvállalatok tőkejuttatás híján még a Magyarországon kiírt tendereken is főként csak alvállalkozókként rúghatnak majd labdába. Egy angolszász közmondás szerint a szabadság nem azonos az egyenlőséggel, az igazsággal és a jóléttel. A szabadság önmagában – az csak szabadság. Így van ez az uniós tagság nyújtotta lehetőségekkel is. A magyar lakosság túlnyomó többsége mind a mai napig nem értette meg, az Európai Unió nem egy egységes központosított szuperhatalom, hanem a tagállamok érdekei szerint működő elsősorban gazdasági, és csak másodlagosan politikai szövetség. Az uniótól csak annyi kedvezményt, csak annyi támogatást kaphatunk amennyit sikerül kiharcolnia a mindenkori magyar kormánynak. Sajnos Medgyessy Péter kormánya nem követett el mindent, hogy ne a lehető legkevesebbet harcolja ki Magyarország számára. Az újonnan csatlakozók és így mi, magyarok is sok tekintetben, egy ideig mindenképpen, másodrangú uniós állampolgároknak érezhetjük magunkat.
Munkavállalás,a béremelkedés esélyei Az EU négy legfőbb szabadságjoga közül a személyek szabad munkavállalásának jogát hét éven át nem gyakorolhatjuk a legtöbb tagállamban. A magyar munkavállalók 99 százalékának így gyakorlatilag semmilyen esélye nincs az unión belüli munkavállalással arra, hogy az uniós összehasonlításban rendkívül alacsony magyar fizetéseknél magasabb jövedelemhez jusson. Az Eurostat elemzése szerint a relatív olcsó munkaerővel rendelkező közép-európai országok csatlakozása oda vezet, hogy a munkaerőköltség EU-átlaga csökkenni fog. Jelenleg ez átlagosan, egy órára levetítve 22.21 euró, május 1-je után viszont várhatóan 19.09 euróra csökken. A legalacsonyabb munkaerőköltséggel az EU-hoz 2007-ben csatlakozni kívánó két ország, Románia 1.51 euróval és Bulgária 1.35 euróval rendelkezik. Az Economist Corporate Network tanulmánya szerint Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország példája alapján az EU-hoz csatlakozó közép-európai országok kevesebb jóra számíthatnak, mint a korábban csatlakozók. A felzárkózás a hetvenes évek után csatlakozott országok esetében is lassú volt. Spanyolországban 1986 és 2002 között az uniós átlag 75 százalékáról mindössze annak 85 százalékára emelkedett az egy főre eső jövedelem, és Portugália is csupán 13 pontot tudott javítani az 57 százalékos kiinduló állapothoz képest. A KSH adatai szerint Magyarországon a munkaerőköltség csak egyhatoda az uniós átlagnak. Magyarországon 566 euróba kerül egy fő havi foglalkoztatása. Ez 18 százaléka az uniós átlagnak. Nagy-Britanniában hat és félszer, Németországban és Ausztriában hatszor, Hollandiában öt és félszer kerül többe a munkáltatónak egy alkalmazott, mint Magyarországon. A fizetésekben lemérhető másodrangú állampolgárság-érzéshez hosszú időre hozzá kell szoknunk. A legoptimistább gazdasági elemzők szerint a jelenleg havonta az uniós átlagbér töredékéért 8-10 órával többet dolgozó magyar munkavállalók jó esetben 2010-re érhetik el az uniós átlagfizetések felét. Az újonnan csatlakozók rossz induló helyzetüket tovább rontva a strukturális alapokból az első években kevesebbet kapnak, mint az unióhoz korábban csatlakozottak. A 2004-et követő három évben 10.3 milliárd eurót folyósít az EU, főleg a regionális alapokba és mezőgazdasági célokra. Magyarországon az egy főre jutó támogatás így 49, míg Lengyelországban pedig 67 euró lesz. Ezzel szemben Görögországban 2000-ben 437, míg Írországban egy lakosra 418 euró támogatás jutott. Egyenlő esélyek? Reményt adhat viszont, hogy hosszú távon csak növekedhetnek a Magyarországnak jutó EU-támogatások. A tervek szerint az Európai Unió strukturális alapjaiból hazánk 2007 és 2013 között 24,6 milliárd eurót kaphat kohéziós célokra. Az unió 2007-től érvényes költségvetési periódusának összegei még nem véglegesek. Nem csak az EU-csatlakozást követő központi költségvetés és annak elosztása bizonytalan, de a kormányközi konferencia és az unió alkotmányozásának sikertelensége miatt az Európai Unió szerveinek jövőbeni hatáskörei és a tagállamok, így Magyarország döntéshozatali szerepe, súlya is. Az Eurostat elemzése szerint a relatív olcsó munkaerővel rendelkező közép-európai országok csatlakozása oda vezet, hogy a munkaerőköltség EU-átlaga csökkenni fog | Az uniós költségvetés 80 százalékát kitevő mezőgazdasági támogatásoknak a most csatlakozók csupán 25 százalékát kaphatják meg. Ugyanakkor a 35 százalékos nemzeti kiegészítés idei kifizetésének forrásai még ismeretlenek. Mivel a kormány a taggá válás előtti hónapokban – amíg lehetett volna – nem biztosított kiegészítő, új támogatási formákat a gazdálkodók számára, a csatlakozás abszolút vesztese a magyar mezőgazdaság lett. Szomorú tény, hogy a magyar gazdaság a tíz csatlakozó ország közül a leggyengébb feltételeket alkudta ki magának a mezőgazdaságból élők számára. Hamis a szocialista kormányzat érvelése, miszerint elkerülhetetlen az úgymond életképtelen magyar gazdálkodók csődbe jutása. Németh Imre agrárminiszter és politikai államtitkára, Szanyi Tibor azt mondja, pusztuljon a versenyképtelen mezőgazdaság. Az agrár-világgazdaság és az európai mezőgazdasági piac az MSZP agrárpolitikájával ellentétben mindenhol olyan stratégiai ágazat, amelynek megvédése nemzeti ügy. Kegyetlen cinizmus a magyar termelőktől és elsősorban a legnagyobb bajban levő baromfi-, sertés- és marhatartóktól, valamint tejtermelőktől versenyképességet számon kérni azokkal az uniós versenytársakkal szemben, akik többszörös uniós és nemzeti támogatásokban részesülnek, mint amennyi az adott termékekre a magyarországi felvásárlási ár. A magyar gazdálkodókat az őket versenyképtelen helyzetbe hozó alacsony támogatottság mellett május elsejétől számtalan rendkívül szigorú termelés-technológiai és egészségügyi előírás betartása is sújtja. Ilyen körülmények között a magyar mezőgazdaság a hazai piac ellátásában is háttérbe szorul. A már megjelent olcsó szlovák tej mellett a bevásárlóközpontok polcain elszaporodnak majd az olcsó, tehát magasan támogatott német és osztrák tejtermékek, a holland és spanyol zöldségek, gyümölcsök is.
Ellopott pillanat Ellopott történelmi pillanat lett Magyarország uniós csatlakozásának ünnepe. Nem lehet szó nélkül elmenni a kormány felelőssége mellett. Mintha ez a kormány ezt akarta volna. Az unió azért kritizál minket, mert Magyarországon az adórendszer szokatlan kedvezményeket biztosít a nagyvállatoknak. A szocialista–szabaddemokrata kormány első intézkedései között eltörölte a tőzsdei nyereségadót. Ezzel szemben a bérből és fizetésből élők terhei – elsősorban az áremelések következtében – folyamatosan nőnek. A kormány legutóbb a bankbetétek kamatainak megadóztatását helyezte kilátásba (míg ugye a nyereségadó…). Az első szabadon választott miniszterelnök Antall József, a taxisblokád napjaiban sikerként volt kénytelen elkönyvelni, hogy kedvezményes hitelt kérhetett az akkori EU-tól a valutatartalékok nélküli országnak. Az Orbán-kormány által előkészített, magyar érdekek védelmét szolgáló csatlakozási feltételeket, a tárgyalásokat lezáró Medgyessy-team egyszerűen feladta. Az uniós tagság első éveire várható nehézségek tudata mellett az uniós csatlakozás ünnepe igazi öröm nélküli lett.
|