Két éve indult, most válságban van
Vészhelyzetben a Balassi Intézet (2004. május) A Balassi Bálint Intézetet (BBI) 2002. január 1-jén alapította meg hivatalosan az Oktatási Minisztérium, hogy a bel- és külföldi magyarságtudományi kutatások összefogásával, konferenciák, kiállítások szervezésével elősegítse a magyar nyelv és kultúra külhoni megismertetését. A nyelvismeret, a kultúra és az ezekre vonatkozó információk terjesztésével nagy nyugati nemzetek már évtizedek óta foglalkoznak. Az angolok, a franciák, a németek komoly összegeket fordítanak a British Council, a Goethe Intézet vagy a Francia Intézet több tucat országra kiterjedő hálózatára – így foglalhatjuk össze a Balassi Bálint Intézet létezése melletti érveket azok számára, akik az intézmény megszületése kapcsán is újabb országimázsközpontról sikkantanak. A BBI a közel fél évszázados múltra visszatekintő Magyar Nyelvi Intézet (MaNyi) és az 1989-ben alapított Nemzetközi Hungarológiai Központ (NHK) összevonásával született meg két és fél évvel ezelőtt. – A magyar Goethe Intézet kialakítása volt a cél – fogalmaz lapunknak egy névtelenséget kérő volt köztisztviselő, aki részt vett az intézmény létrehozásában. Az új intézmény igazgatójának még az Orbán-kormány alatt a Hiller István-közeli Újváry Gábor történészt nevezték ki, aki „szakmailag rendben volt, együtt lehetett vele működni”. A váratlanul érkezett választási vereség miatt azonban nem maradt idő az épület tulajdonviszonyainak pontos rendezésére (amely egyébként a volt Postabank-ingatlanvagyont működtető, állami Váltó4 Rt. kezelésében áll, a budapesti Somlói úton található, s korábban a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak adott otthont). A 2002 után berendezkedő oktatási tárca-vezetésnek már kezdettől szúrta a szemét az Intézet, s minden eszközzel igyekezett megnehezíteni működését – állapítja meg egy másik szakember, aki alapításától kezdve figyelemmel kíséri a BBI működését. Állítását alátámasztja, hogy Magyar Bálint 2004. január 22-én a Balassi Év (egyébként az Intézetben tartott) megnyitóján hangsúlyozta, hogy az intézményre fontos szerep hárul Magyarország uniós csatlakozása előtt és után egyaránt. A 2003-as 827 millió forintról azonban 2004-ben 700 millió forintra esett vissza a költségvetés, s ezt újabb megszorításokkal akarta csökkenteni az oktatási tárca – legalábbis ez derül ki abból a levélből, amelyet 2004 márciusában kapott Magyar Bálint oktatási miniszter. Ebben a főigazgató részletesen felsorolja az eddigi elbocsátásokat, a nemzetközi szerződések felmondását, az óraszám-emeléseket és azonnali segítséget kér. Na és – vonhatnák meg a vállukat a Draskovics-csomagban hívők –, fegyelmezett köztisztviselőként nem tettek mást az Intézet vezetői, mint végrehajtották a szükséges intézkedéseket. A dokumentumok szerint azonban az Oktatási Minisztérium már 2002-ben tisztában volt azzal, hogy a folyamatos elvonások miatti hiányt az Intézet – más választása nem lévén – a dolgozók utáni járulékok fizetésének elmaradásával próbálja csökkenteni, mégsem tett semmit. Bár az APEH nem volt kegyetlen, hiszen 2004. március 24-én elfogadta az Intézet részletfizetési kérelmét, a tárca vezetése követelte a leépítések azonnali végrehajtását. S hogy többről van szó, mint egyszerű megszorításról, azt jól mutatja a 2004. március 23-iki Tudományos Tanács ülésének jegyzőkönyve. A megbeszélésen Kalmárné Székfi Monika gazdasági igazgató elmondta, hogy a tárca által követelt további intézkedéseket csak közel 60%-os elbocsátással lehet végrehajtani, ez a lépés azonban egyenlő lenne az Intézet halálával. A számokon és az oktatási tárca magatartásán felháborodott Tanács (az intézmény szakmai támogatását ellátó testületben akadémikusok, egyetemi tanárok ülnek) még aznap keményhangú levelet küldött Jankovics József irodalomtörténész, Tudományos Tanács-elnök aláírásával Magyar Bálint miniszternek: „A magyar kultúra nemzetközi közvetítését ellátó intézetet jelen körülmények között olyan takarékossági intézkedések sújtják, amelyek összeegyeztethetetlenek az európai kulturális jelenlét követelményeivel” – fogalmaz a dokumentum, amely azonnali segítséget kér a tárcától. A közbelépés azonban eredménytelen maradt, hiszen április 1-jével a tárca miniszteri biztost nevezett ki. Május elsejével pedig közös megegyezéssel távozott Újváry Gábor, aki bízott Hiller István, a nemzeti kulturális örökség miniszterének politikai védelmében, s azért nem mondott le előbb posztjáról. Ahogy azonban a kultuszminisztert felőrölte a liberális gépezet oktatási államtitkár korában, úgy most sem volt képes érvényesíteni érdekeit. Amennyiben a Magyar Bálint vezette tárca úgy gondolja, hogy kifizetőhelynek szüksége van az Intézetre, akkor az megmarad, persze jelentősen lebutítva és visszanyesve. Ebben az esetben elképzelhető, hogy Gremsperger László, a BBI jelenlegi oktatási igazgatója lesz az úr. Aki egyébként régi motoros: a MeH eszdéeszes államtitkárának, Horn Gábornak a bizalmát még az I. István Közgazdasági Szakközépiskolából bírja, ahol együtt tanítottak. Ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása esetén a BBI a pilisborosjenői Pedagógus-továbbképzési Központ Kht.-hoz (igazgató: Pertl Gábor, Horn Gábor 2002-es kampányfőnöke) hasonlóan liberális hűsölőhely lesz. Úgy tűnik, megint elszalasztunk egy esélyt arra, hogy összehangolt munkával legalább egy kicsit változtassunk Magyarország sivár külföldi megítélésén.
|
Kérdések és válaszok
Lapunk írásban feltett kérdéseire dr. Medgyes Péter, az Oktatási Minisztérium nemzetközi oktatási és tudományos kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára lapzártánkig nem válaszolt. Ahogy Jankovics József, a Tudományos Tanács elnöke sem. A megfogalmazása szerint Hiller István miniszterrel „baráti kapcsolatban” álló Újváry Gábor, az intézet május elsejétől távozott főigazgatója lapunk megkeresésére elmondta: bár szóban többször ígéretet tettek a helyzet rendezésére, az oktatási tálca illetékes tisztviselői a 2002 végétől súlyosbodó válsággal kapcsolatban hivatalosan nem intézkedtek. Kérdésünkre, miszerint állhat-e politikai indok távozása mögött, Újváry Gábor nem kívánt válaszolni. Ugyanakkor megjegyezte, hogy Medgyes Péter helyettes államtitkár többször hangsúlyozta: szakmai munkája ellen nem merült fel kifogás.
|