OFFLINE | intro | napló
Vezetünk
(2004. október)
Az em­ber Bu­da­pes­ten né­hány év alatt meg­ta­nul­ja, hogy reg­gel és dél­után ne ül­jön ko­csi­ba. Fel­té­ve, hogy nem akar­ja meg­hall­gat­ni a hí­re­ket ne­gyed­órán­ként, él­vez­ni az igazi slá­ge­re­ket vagy azt, hogy daanuubíuussz karaavááánnn.

Per­sze a kis­ör­dög meg­kí­sért, fő­leg ha mu­száj át­men­ni Óbu­dá­ra. Gyors szám­ve­tés: a vil­la­mos pat­tog, sok az el­len­őr, az em­be­rek iz­zad­nak, en­­nyit meg­ér­dem­lek, van egy jó ke­rü­lő­út, majd ar­ra. De hát is­mét­lés a tu­dás any­ja. Már a Mar­git híd­nál dugó van. Mozog a bal láb, ze­nél a kup­lung, egy-null, null-egy. Az­tán egy jó húsz per­ces ara­szo­lás után ki­de­rült, hogy ez­út­tal nem Demszky keze van a dologban, ha­nem egy terepjárós BMW-s vészvillogózott a kül­ső sáv­ban. Nem a hű­tő­ví­z forrt fel. Közben be­szo­rul­tam a BMW és a ko­csi­sor kö­zé, és hi­á­ba in­de­xel­tem va­dul, nem akar­tak been­ged­ni a kol­lé­gák. A hom­lo­ko­mon gyön­gyö­zött az iz­zad­ság, cif­ráz­va anyáz­tam, hogy még ma­ga Mé­szöly Kál­mán is meg­sü­ve­gelt vol­na. Az­tán egy tisz­ta pil­la­na­tom­ban ész­re­vet­tem, ahogy a töb­bi­ek szid­ják a BMW-st. Fej­han­gon vi­sí­tó kosz­tü­mö­sök, anyá­zó negy­ve­ne­sek, ököl­rá­zó fi­a­ta­lok, mor­mo­gó vén­em­be­rek. Hir­te­len föl­dön­tú­li bé­ke je­lent meg az ar­co­mon, ki­lép­tem a tes­tem­ből és a gyű­lö­let-fél­óra for­ga­ta­gá­ban él­ve­zet­tel fi­gyel­tem az elő­adást. Meg­szó­lalt ben­nem a tu­dat­alat­tim­ban ne­vel­ge­tett cir­ku­szi ki­ki­ál­tó. Csak tes­sék, csak tes­sék! Itt lát­hat­ják a tisz­tes csa­lád­anya smink­re­pesz­tő anyá­zá­sát! Jöj­je­nek, csak jöj­je­nek! Hetvenkedő nyug­dí­ja­sok! Ká­rom­ko­dó nyak­ken­dő­tűk! Jöj­je­nek, csak jöj­je­nek! Most meg­tud­hat­ják, kit rej­te­nek az öl­tö­nyök! Ol­va­dó kultúrmáz! Bo­hó­cok és vad­ál­lat­ok! Mit üzen a hogy­is­hív­ják! Csak tes­sék, csak tes­sék!
Az­tán va­la­ki been­ge­dett. Köszi.
So­kan va­gyunk, utál­juk egy­mást, tü­lek­szünk némán, de a ko­csi más, ott ki is mond­juk. Az a kis do­boz a mi­énk, ott bát­rab­bak va­gyunk. Meg per­sze lenéz­zük egy­mást. A vi­dé­ki Suzukisokról az ter­jedt el, hogy azért ve­zet­nek mű­bőr­ka­lap­ban, mert hi­tük sze­rint így ala­cso­nyabb lesz a fo­gyasz­tás. Az Ope­le­sek be­le­bo­lon­dul­tak az ár-ér­ték arány­ba, az Al­fá­sok bu­zik, Mer­ce­dest ki­zá­ró­lag zöld­sé­ge­sek ve­zet­nek, Audiban ál­la­mi gyö­ke­rek ül­nek, Re­nault­-ot és Peugeot-ot ma­gyar em­ber nem vesz, sen­ki sem lá­tott még Wart­bur­got lét­ra és La­dát ci­gány nél­kül, a ta­xi­sok nem em­be­rek. Aki­nek ja­pán ko­csi­ja van, az le­né­zi az eu­ró­pa­i autókkal utazókat, és for­dít­va. Ha le­for­gat­nák az Ös­­sze­om­lás cí­mű ame­ri­kai film ma­gyar vál­to­za­tát, ak­kor ko­mo­lyan ta­nul­má­nyoz­ni ké­ne an­nak az em­ber­nek a kö­zép-eu­ró­pai lel­ki­vi­lá­gát, aki né­hány éve ki­szállt a Tra­bant­já­ból a du­gó­ban, és hi­deg­vér­rel le­lőt­te az őt meg­elő­ző ka­mi­o­nost.
Ke­let és Nyu­gat kö­zött köz­le­ke­dünk. Egy­részt nem sü­ke­tü­lünk meg a du­da­szó­ban, más­részt vi­szont nem ál­lunk meg, ha a gya­lo­gos le­lép a jár­dá­ról. Saint-Exupéry azt ír­ta: „A ha­gyo­má­nyok az idő­ben, olyanok mint a ház a tér­ben, ahol meg­pi­hen­ az em­ber.” Úgy tű­nik rit­kán van al­kal­munk a pi­he­nés­re.
Egyre azon­ban büsz­kék le­he­tünk. Össz­eu­ró­pai ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban a ma­gyar au­tó­sok azok, akik a leg­in­kább tisz­te­let­ben tart­ják a moz­gás­sé­rül­tek­nek fenn­tar­tott par­ko­ló­he­lye­ket.


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”