A Medgyessy-kormány szo­ci­ál­po­li­ti­ká­ja alap­ja­i­ban el­tér az előd­je ál­tal kö­ve­tet­tek­től. Ez vis­­sza­ve­zet­he­tő a két nagy párt tá­mo­ga­tó­i­nak alap­ve­tő tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­ge­i­re: míg a Fi­deszt a kö­zép­osz­tály­be­li, mun­ká­val ren­del­ke­ző, is­ko­lá­zott, zö­mé­ben 18 és 45 év kö­zöt­ti sza­va­zó­pol­gá­rok ré­sze­sí­tik előny­ben, ad­dig az MSZP-t a 45 év fö­löt­ti dol­go­zók és a nyug­dí­ja­sok vá­laszt­ják. Eh­hez a cso­port­hoz csat­la­ko­zott 2002-ben protest vok­sa­i­val a tár­sa­da­lom al­só, sze­gé­nyebb ré­te­ge­i­ben élők zö­me.

Antiszociális politika
A kor­mány 2002-ben két út előtt állt: vagy meg­pró­bál nyit­ni, a fi­a­ta­lok és a kö­zép­osz­tály­be­li­ek fe­lé és ez­zel a Fi­desz alól pró­bál­ja „ki­szer­vez­ni” sza­va­zó­it, vagy meg­elég­szik ki­zá­ró­lag a sa­ját sza­va­zó­bá­zi­sá­nak ki­szol­gá­lá­sá­val és be­be­to­no­zá­sá­val. A Medgyessy-kormány az utób­bit vá­lasz­tot­ta. Meg sem pró­bált a Fi­desz sza­va­zó­bá­zi­sá­nak ge­rin­cét adó kö­zép­osz­tály­be­li­ek ked­vé­be jár­ni, ha­nem egye­ne­sen szem­be­for­dult ve­lük. Nö­vel­te a mun­ka­vi­szony­hoz nem kö­tött se­gély­sze­rű el­lá­tá­sok (GYES, csa­lá­di pót­lék) ös­­sze­gét, ugyan­ak­kor a mun­ka­vi­szony­hoz kö­tött je­len­tő­sebb ös­­sze­gű el­lá­tá­so­kat (GYED, csa­lá­di adó­ked­vez­mé­nyek) meg­nyir­bál­ta. A fo­lya­mat be­te­tő­zé­se­ként, mint­egy szim­bo­li­ku­san is le­zár­va a kér­dést, a ta­va­lyi év fo­lya­mán két lép­cső­ben meg­foj­tot­ta az ott­hon­te­rem­té­si ked­vez­mé­nyek rend­sze­rét (lásd ke­re­tes írá­sun­kat). A má­sik ol­da­lon vi­szont ki­fi­zet­te a nyug­dí­ja­sok­nak a kam­pány­ban be­ígért 19 ezer fo­rin­tos egy­sze­ri nyug­díj-ki­egé­szí­tést, va­la­mint fo­ko­za­to­san meg­kezd­te a 13. ha­vi nyug­díj rend­sze­ré­nek be­ve­ze­té­sét. 2003-ban 1 he­ti, majd éven­ként to­váb­bi 1-1 he­ti nyug­díj ki­fi­ze­té­sét ren­del­te el. Ta­lán nem vé­let­len, hogy 2004-ben az 53. he­ti nyug­díj­jal az eu­ró­pai par­la­men­ti vá­lasz­tás előt­ti he­tek­ben fog csön­get­ni a pos­tás. Azon­ban amit az egyik ke­zé­vel ad az ál­lam, azt a má­sik ke­zé­vel rög­tön el is ve­szi. Hi­á­ba ígér­tek 2004-re 2.5%-os re­ál­nyug­díj nö­ve­ke­dést, hi­á­ba az 53. és 54. he­ti nyug­díj, hi­szen a meg­emelt fű­tés- és vil­lany­szám­la, meg­nőtt víz- és csa­tor­na­díj, de leg­fő­kép­pen a drasz­ti­ku­san meg­ug­rott gyógy­szer­ár rög­tön ne­ga­tív­ba bil­len­ti a kép­ze­let­be­li nyug­díj­mér­le­get.
Ugyan­ak­kor hí­re-ham­va sincs a be­ígért szo­ci­ál­po­li­ti­kai re­for­mok­nak. Nincs szó nyug­díj­re­form­ról, nincs szó a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás át­ala­kí­tá­sá­ról. Ez azért is ér­de­kes kér­dés, mert Ma­gyar­or­szá­gon – Nyu­gat-Eu­ró­pá­hoz ha­son­ló­an – egy­re ke­ve­sebb ke­re­ső tart el egy­re több inak­tí­vat. A tár­sa­da­lom rossz­ked­vű. Ez ab­ból is lát­szik, hogy 2002 óta csök­kent a há­za­so­dá­si kedv, nőtt a vá­lá­sok szá­ma, ke­ve­sebb a vi­lág­ra jött cse­cse­mő. En­nek vi­szont egye­nes kö­vet­kez­mé­nye, hogy a 2000-ben már-már meg­áll­ni lát­szó né­pes­ség­fo­gyás üte­me is­mét fel­gyor­sult.

Félügy az egész­ség
Va­ló­szí­nű­leg mind­an­­nyi­an em­lék­szünk még a 2002-es vá­lasz­tá­sok előtt zaj­lott Orbán–Medgyessy vi­ta ka­zinc­bar­ci­kai kór­há­zi rozs­dás vas­cső ké­pé­re. Az ak­ko­ri ki­hí­vó – az­óta mi­nisz­ter­el­nök – ak­kor azt ígér­te, hogy rend­be te­szi az egész­ség­ügyet. A kór­há­zak fi­nan­szí­ro­zá­sa azon­ban igen bo­nyo­lult kér­dés, ugyan­is ál­ta­lá­ban az or­szá­gos je­len­tő­sé­gű in­téz­mé­nyek van­nak köz­vet­len ál­la­mi irá­nyí­tás alatt, a bu­da­pes­ti kór­há­zak nagy ré­sze a Fő­vá­ro­si Köz­gyű­lés, a me­gyei kór­há­zak pe­dig a me­gyei köz­gyű­lé­sek irá­nyí­tá­sa alatt áll­nak: a fi­nan­szí­ro­zást te­hát ön­kor­mány­za­ti szint­en kell biz­to­sí­ta­ni. A 2002 őszén be­ve­ze­tett köz­al­kal­ma­zot­ti bér­eme­lés ugyan je­len­tős fi­ze­tés­eme­lés­re kö­te­lez­te a fenn­tar­tó­kat, de a plusz for­rá­so­kat nem, vagy csak rész­ben biz­to­sí­tot­ta. A fenn­tar­tók jó ré­sze kény­te­len volt meg­szo­rí­tá­so­kat be­ve­zet­ni, el­bo­csá­ta­ni, hogy a tör­vé­nyi­leg elő­írt bér­eme­lést ki­gaz­dál­kod­ja. A kór­há­zak adós­ság­ál­lo­má­nya a 2003-as esz­ten­dő­re még így is el­ér­te a 30 mil­li­árd fo­rin­tot. Ez az ös­­szeg 2004-ben va­ló­szí­nű­leg to­vább nő, hisz – egy kor­mány­ren­de­let kö­vet­kez­té­ben – a kór­há­zak ha­von­ta 2%-kal ke­ve­sebb pénzt kap­nak, ugyan­ak­kor a köz­üze­mi dí­jak drasz­ti­kus eme­lé­se, a gyógy­sze­rek, köt­sze­rek áfá­ja to­váb­bi je­len­tős ki­adás­nö­ve­ke­dést ered­mé­nyez. A Medgyessy-kormány hi­va­tal­ba lé­pé­se­kor 600 mil­li­árd Ft plusz for­rás be­vo­ná­sát ígér­te az egész­ség­ügy­be, en­nek az ös­­szeg­nek azon­ban még a tö­re­dé­ke sem lát­ha­tó. Le­het­sé­ges, hogy a kor­mány a nagy vi­tát ki­vál­tó kór­ház-pri­va­ti­zá­ció ré­vén akar­ta ezt a pénzt az egész­ség­ügy­be pum­pál­ni. Is­me­re­tes, hogy a Mun­kás­párt köz­ben nép­sza­va­zást kez­de­mé­nye­zett és már 300 ezer alá­írást ös­­sze is gyűj­tött a kór­há­zak magánosítása el­len, így nép­sza­va­zás vár­ha­tó az ügy­ben. Kö­kény Mi­hály egész­ség­ügyi mi­nisz­ter tény­ke­dé­sét egyéb­ként az MSZP-n be­lül is egy­re in­kább két­ke­dés­sel fo­gad­ják. 2003 őszén a há­la­pénz kér­dé­sé­ben össze­rúg­ta a port az or­vos­tár­sa­da­lom nagy ré­szé­vel, 2004 ele­jén pe­dig ugyan­ezt tet­te a gyógy­sze­ré­szek­kel is. Pe­dig az or­vo­sok hely­ze­te köz­ben to­vább rom­lott. Egyes fel­mé­ré­sek sze­rint kö­zel 8000 be­töl­tet­len or­vo­si hely van or­szág­szer­te és az or­vo­si egye­te­mek éven­te össze­sen 860 or­vost „ter­mel­nek”. Ezért van az, hogy sok or­vos több mun­kát és eset­leg mun­ka­he­lyet vál­lal­va he­ten­te nem 40 órát, ha­nem an­nak két­sze­re­sét, há­rom­szo­ro­sát is le­dol­goz­za. A hely­ze­tet sú­lyos­bít­ja, hogy az uni­ós csat­la­ko­zás után va­ló­szí­nű­leg a fi­a­tal or­vo­sok egy ré­sze fel­ke­re­ke­dik és ha­tá­ra­ink­tól Nyu­gat­ra pró­bál sze­ren­csét.

Indulás a rossz irányba
A fog­lal­ko­za­tás-po­li­ti­ka te­rü­le­tén az MSZP 2002-ben ambíciózus ter­vek­kel lé­pett a ma­gyar köz­vé­le­mény elé, 400 ezer új mun­ka­he­lyet és 38 órás mun­ka­he­tet ígért. A kor­mány az Eu­ró­pai Uni­ó­nak 2003 au­gusz­tu­sá­ban be­nyúj­tott kö­zép­tá­vú prog­ram­já­ban már sze­ré­nyebb szá­mok sze­re­pel­nek: az ak­ti­vi­tá­si rá­ta 59.7-ről 61-62%-ra va­ló eme­lé­se és a fog­lal­koz­ta­tot­tak szá­má­nak 105 ezer fő­vel va­ló nö­ve­lé­se a cél. A kor­mány meg­ala­kí­tá­sa­kor már Medgyessy Pé­ter mel­lett ott állt a vissza­ál­lí­tott Mun­ka­ügyi Mi­nisz­té­ri­um ve­ze­tő­je Kiss Pé­ter is, aki len­dü­le­te­sen in­dult el, de a rossz irány­ba. Erő­fe­szí­té­sei nem ar­ra irá­nyul­tak, hogy a fog­lal­koz­ta­tás szint­jét a ver­seny­szfé­rá­ban nö­vel­je, ha­nem a köz­szfé­rá­ban, az ál­la­mi ap­pa­rá­tus­ban ug­rott meg a fog­lal­koz­ta­tot­tak szá­ma. Medgyessy Pé­ter ol­csóbb ál­lam­ról szó­ló ígé­re­tét meg­cá­fol­ták a té­nyek: 2002 má­ju­sa és 2003 no­vem­be­re kö­zött 32.300 fő­vel nőtt a költ­ség­ve­té­si szek­tor­ban dol­go­zók szá­ma, mely így el­ér­te a 819 ezer főt. A köz­szfé­rá­ban dol­go­zók szá­má­nak nö­ve­lé­se és a 2002 ok­tó­be­ré­ben vég­re­haj­tott 50%-os bér­eme­lés egye­nes kö­vet­kez­mé­nye lett, hogy a költ­ség­ve­tés egyen­sú­lya fel­bo­rult. Er­re a vá­laszt 2003 ok­tó­be­ré­ben meg­ho­zott kor­mány­za­ti dön­tés ad­ta meg, mely 7000 fős lét­szám­le­épí­tést írt elő a tár­cák­nál. 2002 nya­rá­tól 2003 ko­ra ta­va­szá­ig az el­hú­zó­dó eu­ró­pai de­kon­junk­tú­ra, a ma­gyar bér - ver­seny­ké­pes­ség erő­tel­jes rom­lá­sa és a ma­gyar­or­szá­gi bi­zony­ta­lan gaz­da­sá­gi hely­zet el­bo­csá­tá­si hul­lá­mot in­dí­tott el. El­bo­csá­tot­ta dol­go­zó­i­nak nagy ré­szét töb­bek kö­zött az IBM, a Dunaferr Rt., a Mol Rt., a Ma­gyar Pos­ta, a Dam Steel és a Vér­te­si Erő­mű. Ez a fo­lya­mat 2003 el­ső ne­gyed­év­ében te­tő­zött. Ek­kor 265 ezer fő mun­ka­nél­kü­li volt ha­zánk­ban, ami kö­zel egy szá­za­lék­kal volt ma­ga­sabb a kor­mány­vál­tás előt­ti szint­nél (2002 má­jus 5.6%, 2003 már­ci­us 6.4%).
A kor­mány a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta csök­ken­té­se ér­de­ké­ben köz­mun­ka­prog­ra­mot hir­de­tett. Egyes szá­mí­tá­sok sze­rint kb. 30 -60 ezer mun­ka­nél­kü­lit emel­tek be így a fog­lal­koz­ta­tot­tak kö­ré­be. E szám mö­gött azon­ban nem áll a mun­ka­erő­pi­ac tar­tós szer­ke­ze­ti vál­to­zá­sa. A köz­mun­ka­prog­ram­ban részt­ve­vő mint­egy 30–60 ezer em­ber dur­ván 0.7–1.6 %-kal csök­ken­ti a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tát. Ha ez nem len­ne, a mun­ka­nél­kü­li­ek szá­ma nem 5.5% len­ne, ha­nem meg­ha­lad­ná a 7%-ot. Ter­mé­sze­te­sen nem von­ha­tó két­ség­be a mun­ka­nél­kü­li­ség vizs­gá­la­ta so­rán, hogy tör­tén­tek in­téz­ke­dé­sek, de nem sza­bad fi­gyel­men kí­vül hagy­ni ezek át­me­ne­ti jel­le­gét.

Kül­po­li­ti­ka vagy pro­to­koll?
Az MSZP-mi­to­ló­gia vo­nat­ko­zó fe­je­ze­te sze­rint az Or­bán-kor­mány meg­ron­tot­ta a vi­szonyt fon­tos nyu­ga­ti part­ne­rek­kel és a szom­szé­dos or­szá­gok­kal, reg­ná­lá­sa ide­jén ha­zánk elszigelődött, ezért a Medgyessy-kormánynak azonnal „kár­men­tés­hez” kel­lett lát­nia.

Talán nem véletlen, hogy 2004-ben az 53. heti nyugdíjjal az európai parlamenti választás előtti hetekben fog csöngetni a postás

Utób­bi ter­mé­sze­te­sen si­ker­rel zárult, s konf­lik­tus­góc he­lyett ha­zánk im­már is­mét „el­is­mert” tag­ja a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség­nek – szól a fá­ma.
Most ne fog­lal­koz­zunk azok­kal a magasintellektuális ér­vek­kel, hogy „Or­bánt nem fo­gad­ták Nyu­ga­ton” – ez­zel szem­ben az sem len­ne elég, ha fel­ol­vas­nánk pon­tos dá­tu­mok­kal az 1998–2002 kö­zöt­ti kor­mány­fői vi­zi­tek lis­tá­ját. A konf­lik­tus­ger­jesz­tés­re vo­nat­ko­zó érv már an­nál ér­de­ke­sebb, egy­ben so­kat el­árul a szo­ci­a­lis­ta gon­dol­ko­dás­ról. Hi­szen a kül­po­li­ti­ka – úgy is mint a nem­ze­ti ér­dek­vé­de­lem egyik leg­fon­to­sabb esz­kö­ze – né­ha jel­le­gé­ből adó­dó­an konf­lik­tu­sok­kal jár. Igen, az Or­bán-kor­mány – ha kel­lett és ahol ér­de­mes volt – fel­vál­lal­ta eze­ket a konf­lik­tu­so­kat, és­­sze­rű komp­ro­mis­­szu­mok­ra tö­re­ked­ve. Igen, né­ha kő­ke­mé­nyen kel­lett ki­áll­ni olyan re­lá­ci­ók­ban, ahol a part­ner ér­de­kei eset­leg me­re­de­ken szem­be­men­tek a ma­gyar nem­ze­ti ér­de­kek­kel, el­ső­sor­ban a stá­tus­tör­vény kap­csán a szom­szé­dos or­szá­gok vi­szony­la­tá­ban. És igen, el­vi szi­lárd­sá­gá­nak és kez­de­mé­nye­ző­kés­zség­ének, ak­tív re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­já­nak kö­szön­he­tő­en Ma­gyar­or­szág­nak több év­ti­zed után elő­ször te­kin­té­lye volt a ré­gi­ó­ban. A Medgyessy-kormány te­vé­keny­sé­ge kap­csán viszont kül­po­li­ti­ká­ról nem, ma­xi­mum pro­to­koll­ról be­szél­he­tünk, ahol a si­ker egyet­len fok­mé­rő­je a nagy mé­dia­fi­gye­lem­mel kí­sért ma­gas szin­tű vi­zi­tek sta­tisz­ti­ká­ja, a wa­shing­to­ni, moszk­vai és egyéb csúcs­ta­lál­ko­zók bár­mely áron tör­té­nő „ki­bu­li­zá­sa”.

Eredmények nélkül
A hang­súly a „bár­mely áron”, az egyes re­lá­ci­ók­ban kép­vi­selt ma­gyar ál­lás­pont fel­adá­sán van: e lát­vány­dip­lo­má­cia el­ső­sor­ban az MSZP kül­föl­di tá­mo­ga­tott­sá­gá­nak be­biz­to­sí­tá­sát szol­gál­ja, hi­szen egy nem­ze­ti ér­dek­vé­de­lem ta­la­ján ál­ló párt ez­zel a stra­té­gi­á­val szem­ben nem tud „töb­bet kí­nál­ni” a kül­föl­di part­ner­nek. Nem mel­lé­kes szem­pont vi­szont e le­gi­ti­má­ció itt­hon tör­té­nő de­monst­rá­lá­sa sem, azon ha­mis kép su­gár­zá­sa a ma­gyar tár­sa­da­lom fe­lé, hogy „rend­ben van­nak a dol­gok, hi­szen Medgyessyt fo­gad­ták oda­kint”. Ar­ról már ke­ve­seb­bet hal­lunk, hogy mi­lyen konk­rét ered­mé­nyek­kel zá­rul­nak a nagy dérrel-dúrral be­ha­ran­go­zott csúcs­ta­lál­ko­zók. Má­ig nem lát­juk pél­dá­ul, hogy Medgyessy di­a­dal­me­net­ként be­mu­ta­tott 2002 őszi wa­shing­to­ni lá­to­ga­tá­sa után mi­lyen elő­nyö­kért cse­ré­be kö­te­lez­te el ma­gát a ma­gyar kor­mány az Egye­sült Ál­la­mok ira­ki ak­ci­ó­ja mel­lett. (El­te­kint­ve at­tól a „meg­tisz­tel­te­tés­től”, hogy részt ve­he­tünk az ira­ki nép ki­tö­rő öröm­mel nem fo­ga­dott, ké­tes ki­me­ne­te­lű de­mok­ra­ti­zá­lá­sá­ban.) Azt vi­szont tud­juk, hogy e lé­pés – a „nyol­cak le­ve­lé­nek” alá­írá­sa – a kö­zös eu­ró­pai kül­po­li­ti­ka egyez­te­té­si me­cha­niz­mu­sa­i­nak fi­gyel­men kí­vül ha­gyá­sa mi­att mi­lyen ká­ro­kat oko­zott: be­fo­lyá­sos eu­ró­pai ve­ze­tők im­már ko­moly­ta­lan, meg­al­ku­vó és ki­szá­mít­ha­tat­lan part­ner­ként tart­ják szá­mon ha­zán­kat. Hoz­zá­te­het­nénk: el­len­tét­ben a szom­szé­dos or­szá­gok po­li­ti­ku­sa­i­val, akik szá­má­ra na­gyon is ki­szá­mít­ha­tó a Medgyessy-kormány, hi­szen csak ak­kor nem tör­lik fel ve­le a pad­lót, ami­kor ép­pen nincs hoz­zá ked­vük.
Amíg két éve még a szi­lárd el­vi ala­pon ál­ló szom­széd­ság-­po­li­ti­ka a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok kér­dé­sé­ben respektet pa­ran­csolt bu­ka­res­ti és po­zso­nyi kö­rök­ben, ad­dig ma szo­ci­a­lis­tá­ink a leg­kép­te­le­nebb meg­aláz­ta­tá­so­kat is le­nye­lik ro­mán és szlo­vák rész­ről – le­gyen szó a stá­tus­tör­vény le­épí­té­sé­ről, a Gozsdu-alapítvány ro­mán le­nyú­lá­si szán­dé­ká­ról, a to­ka­ji aszú jog­vi­tá­já­ról, vagy akár a szim­bo­li­kus po­li­ti­ká­ról (a 2002. de­cem­ber 1-jei ro­mán–ma­gyar koc­cin­tást). A Medgyessy-kormány dip­lo­má­ci­á­ja olyan, mint a gaz­da­ság- vagy tár­sa­da­lom­po­li­ti­ká­ja: egy­sze­rű­en nincs ne­ki. Hi­á­ba: egy jö­vő­kép és- nem­zet­stra­té­gia nél­kü­li, eb­ből ki­fo­lyó­lag a nem­ze­ti ér­dek de­fi­ni­á­lá­sá­ra kép­te­len, lobbicsoportok ér­dek­ki­já­ró há­ló­za­ta­ként mű­kö­dő nó­men­kla­tú­rá­tól nem is vár­ha­tó, hogy ki­ér­lelt el­kép­ze­lé­sek­kel ren­del­kez­zen.

Bi­zony­ta­lan uta­kon
A szo­ci­a­lis­ta-sza­bad­de­mok­ra­ta kor­mány 2002 nya­rán sa­ját be­val­lá­sa sze­rint is egy jó ál­la­po­tú gaz­da­sá­got vett át az előd­jé­től (bár utó­lag ezt is más­képp lát­ták már, a rom­ló gaz­da­sá­gi mu­ta­tó­kért fel­vált­va von­ták fe­le­lős­ség­re az elő­ző ka­bi­ne­tet és a Ma­gyar Nem­ze­ti Ban­kot). A kor­mány­fői ki­ne­ve­zé­sét meg­elő­ző­en a Ma­gyar Köz­gaz­da­sá­gi Tár­sa­ság el­nö­ki tiszt­sé­gét be­töl­tő Medgyessy Pé­ter kor­má­nya azon­ban épp a ko­ráb­ban erős­sé­gé­nek fel­té­te­le­zett gaz­da­ság­po­li­ti­kai te­rü­le­ten okoz­ta a leg­na­gyobb csa­ló­dást.
Az MSZP és az SZDSZ ala­cso­nyabb adó­ter­he­ket és a nagy el­osz­tó­rend­sze­rek (pl. egész­ség­ügy, ál­lam­igaz­ga­tás, ön­kor­mány­zat­ok) re­form­ját ígér­ték kam­pá­nyuk­ban, de már az el­ső 100 na­pos prog­ram alap­ján sej­te­ni le­he­tett, hogy ezek a ter­vek ál­do­za­tá­ul es­nek a na­pi po­li­ti­kai ér­de­kek­nek, pél­dá­ul a si­ke­res ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­si sze­rep­lés­nek. A 100 na­pos prog­ram min­den­fé­le tel­je­sít­mény-el­vű­sé­get és át­gon­dolt­sá­got nél­kü­lö­ző nagy­mér­té­kű bér­eme­lé­sei tar­tó­san je­len­tős ter­het ró­nak a költ­ség­ve­tés­re, s emel­lett to­vább nö­vel­ték a már egyéb­ként is túl­mé­re­te­zett, ala­csony ha­té­kony­sá­gú köz­szfé­ra lét­szá­mát (Ma­gyar­or­szá­gon kö­rül­be­lül 80 köz­szol­gá­la­ti dol­go­zó jut 1000 la­kos­ra, Né­met­or­szág­ban ugyan­ez a szám 50, Cseh­or­szág­ban pe­dig 40 kö­rül ala­kul). Ide kap­cso­ló­dik a kor­mány ál­tal si­ker­ként el­köny­velt mér­sé­kelt fog­lal­koz­ta­tott­ság-nö­ve­ke­dés is, mely­nek ko­moly szép­ség­hi­bá­ja, hogy a bő­vü­lés 90%-át a költ­ség­ve­té­si szfé­ra ad­ja, az­az a fog­lal­koz­ta­tott­ság ja­vu­lá­sát ked­ve­zőt­len szer­ke­ze­ti át­ala­ku­lás kí­sér­te.

Nővekvő államadósság
Az ál­lam­ház­tar­tá­si hi­ány 2002-ben a GDP 9,2%-ára rú­gott, s a kö­vet­ke­ző év­ben sem si­ke­rült a ter­ve­zett szint­re le­szo­rí­ta­ni (4,5% he­lyett 5,6% lett). Eköz­ben az or­szág adós­ság­ál­lo­má­nya je­len­tő­sen emel­ke­dett, 2002-ben még csak a GDP 51%-át tet­te ki, s csök­ke­nő ten­den­ci­át mu­ta­tott, ma már 59% fö­lött jár, kö­zel az euró be­ve­ze­té­sé­nek ma­xi­mum 60%-os kri­té­ri­u­má­hoz. Ked­ve­zőt­len vál­to­zás állt be az inf­lá­ci­ó­ban is, a Bok­ros-cso­mag óta fo­lya­ma­tos dezinflációs fo­lya­mat 2003-ban meg­tört, a pénz­rom­lás a 2003. má­ju­si 3,6%-os mély­pont­ról idén feb­ru­ár­ra 7,1%-ra nőtt, az év vé­gé­re 6% kö­rü­li ér­ték vár­ha­tó. Az inf­lá­ci­ós cél fon­tos­sá­gá­ra vo­nat­ko­zó né­zet­el­té­rés a kor­mány­zat és a jegy­bank kö­zött is konf­lik­tus­hoz ve­ze­tett. Az MNB az erős fo­rint­ár­fo­lya­mot igyek­szik fel­hasz­nál­ni a pénz­rom­lás üte­mé­nek las­sí­tá­sá­ra, a kor­mány­zat ugyan­ak­kor az ex­port szá­má­ra ked­ve­ző gyen­gébb ár­fo­lyam hí­ve. Több pen­ge­vál­tást kö­ve­tő­en ta­valy a nyár ele­jén a jegy­bank és a kor­mány kö­zös dön­tés­sel sáv­el­to­lás­sal gyen­gí­tett a fo­rint ár­fo­lya­mán, ez azon­ban nem bi­zo­nyult sze­ren­csés lé­pés­nek, mi­vel no­vem­ber­re a fo­rint a ked­ve­zőt­len gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok ha­tá­sá­ra olyan mér­ték­ben gyen­gült, hogy a jegy­bank csak je­len­tős ka­mat­eme­lés­sel tud­ta sta­bi­li­zál­ni az ár­fo­lya­mot. A gaz­da­ság­po­li­ti­ka bi­zony­ta­lan­ko­dá­sa a kö­zös eu­ró­pai pénz ter­ve­zett be­ve­ze­té­sé­nek idő­pont­ját sem hagy­ta érin­tet­le­nül: míg ko­ráb­ban a mi­nisz­ter­el­nök is el­kö­te­lez­te ma­gát az euró 2008-as be­ve­ze­té­se mel­lett, ma már tart­ha­tat­lan­nak tű­nik ez az idő­pont, jó­val va­ló­szí­nűbb a 2009-es vagy még ké­sőb­bi dá­tum.

Az Or­bán-kor­mány­nak a fi­a­ta­lok éle­tét leg­in­kább érin­tő dön­té­se az ott­hon­te­rem­tés tá­mo­ga­tá­sá­nak be­ve­ze­té­se volt. Az in­téz­ke­dés előtt a ke­res­ke­del­mi ban­kok 25-30 szá­za­lék kö­rü­li ka­mat­tal kí­nál­ták la­kás­épí­té­si- és vá­sár­lá­si hi­te­le­i­ket. Rá­adá­sul a 90-es évek vé­ge fe­lé be­kö­vet­ke­zett ingatlanboom két-há­rom­szo­ro­sá­ra nö­vel­te a la­kás­ára­kat. Mind­emel­lett hát­rál­tat­ja a fi­a­ta­lok la­kás­hoz ju­tá­sát az a ma­gyar sa­já­tos­ság is, hogy a la­ká­sok mind­ös­­sze 8 szá­za­lé­ka bér­la­kás, szem­ben az EU-s 30-35 szá­za­lék­kal. Az ál­lam be­avat­ko­zá­sa jó­té­ko­nyan ha­tott min­den pi­a­ci sze­rep­lő­re, jól jár­tak a ban­kok, jól jár­tak a la­kás­épí­tők és vá­sár­lók, de jól járt az ál­lam is. Egyes gaz­da­sá­gi elem­zők szá­mí­tá­sai sze­rint az ál­lam min­den la­kás­épí­té­si ked­vez­mény­be ki­adott 100 fo­rint­já­ért az adók, az il­le­té­kek és egyéb be­vé­te­lek ré­vén 110 fo­rin­tot ka­pott vis­­sza. En­nek ha­tá­sa az épí­tő­ipar­ban is ha­mar je­lent­ke­zett. A KSH ada­tai sze­rint az in­gat­lan- és pénz­ügyi ága­zat ter­mel­te az el­múlt évek­ben a brut­tó ha­zai ter­mék mint­egy húsz szá­za­lé­kát. Ez a szek­tor így a má­so­dik leg­je­len­tő­sebb ága­zat lett a GDP nagy­já­ból 25 szá­za­lé­kát adó ipar mö­gött. Medgyessy Pé­ter a 2002-es vá­lasz­tá­sok kam­pá­nyá­ban több­ször hang­sú­lyoz­ta, hogy az ott­hon­te­rem­té­si tá­mo­ga­tás rend­sze­rét nem szün­te­tik meg, sőt to­váb­bi ked­vez­mé­nye­ket ve­zet­nek be. A kor­mány­prog­ram már így fo­gal­maz: „A je­len­leg mű­kö­dő meg­ol­dá­so­kat to­vább­fej­leszt­ve, ki­egé­szít­ve és igaz­sá­go­sab­bá té­ve kí­ván a kor­mány ele­get ten­ni” az ott­hon­te­rem­tés tá­mo­ga­tá­sá­nak. Vár­ha­tó volt te­hát, hogy a Medgyessy-kormány bün­tet­ni fog­ja a tá­mo­ga­tá­sok je­len­tős ré­szét fel­ve­vő, jó­részt Fi­desz-sza­va­zó 18-35 éves kor­osz­tályt. A szi­go­rí­tás két lép­cső­ben kö­vet­ke­zett be. A kor­mány elő­ször 2003 nya­rán a fel­ve­he­tő ma­xi­má­lis hi­tel­össze­get 30 mil­li­ó­ról 15 mil­li­ó­ra csök­ken­tet­te, majd 2003 de­cem­be­ré­ben a hasz­nált la­kás­ra 5 mil­li­ó­ban ma­xi­mál­ta a hi­tel­pla­font. Mind­emel­lett a ka­mat­tá­mo­ga­tást is le­csök­ken­tet­te, így a ka­ma­tok, ban­kok­tól füg­gő­en el­té­rő mér­ték­ben, de je­len­tő­sen meg­emel­ked­tek. A kor­mány drasz­ti­ku­san – fe­lé­re – csök­ken­tet­te az ad­dig 240 ezer fo­rint­ban ma­xi­mált adó­jó­vá­írást, rá­adá­sul en­nek igény­be­vé­tel­ét jö­ve­de­lem­ha­tár­hoz kö­töt­te.

A 2002-es kam­pány egyik fő mo­tí­vu­ma volt a ta­ka­ré­kos ál­lam ígé­re­te, egyes po­li­ti­ku­sok ru­tin­sze­rű­en szá­mol­ták át lélegeztetőgépre bár­mi­lyen presz­tízs­be­ru­há­zás vagy kor­mány­za­ti rek­lám ki­adá­sa­it. Ahogy az már len­ni szo­kott, kor­mány­ra ke­rül­ve egé­szen más kér­dé­sek kez­dik el fog­lal­koz­tat­ni az em­bert, így jó­val ke­vés­bé ér­zé­ken­­nyé vá­lik a köz­pén­zek fel­hasz­ná­lá­sá­ra. Rend­sze­rint az is ilyen­kor de­rül ki, hogy még­sem az ör­dög­től va­ló köz­be­szer­zés nél­kül 250 mil­li­ót köl­te­ni tű­zi­já­ték­ra, a pi­a­ci ár fö­lött, évi 240 mil­li­ó­ért bé­rel­ni iro­da­he­lyi­sé­ge­ket a Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal szá­má­ra egy nem túl ka­pós iro­da­ház­ban, vagy ép­pen a ver­seny­tár­sak ki­zá­rá­sá­val köt­ni 100 mil­li­ós szer­ző­dést a mi­nisz­ter­el­nök tol­má­csá­nak cé­gé­vel. A köz­szol­gá­la­ti te­le­ví­zi­ó­nál is más szem­pont­ok ke­rül­nek elő­tér­be a ko­ráb­ban kö­ve­telt ra­ci­o­ná­lis gaz­dál­ko­dás he­lyett, a vi­lág leg­ter­mé­sze­te­sebb mód­ján le­het tíz­mil­li­ó­kat ki­fi­zet­ni kor­mány­pár­ti po­li­ti­ku­sok csa­lád­tag­jai vagy ép­pen a már min­den ke­res­ke­del­mi csa­tor­ná­ról ki­szo­rult, de a ha­ta­lom­hoz kö­zel ál­ló, csontfüggetlen mé­dia­ér­tel­mi­sé­gi­ek mű­so­ra­i­ra.