Bush va­ló­szí­nű­leg nem így gon­dol­ta, de a lé­nyeg­re ta­pin­tott rá e meg­ál­la­pí­tá­sá­val. A Nagy-Iz­ra­el megteremtését cél­zó ide­o­ló­gi­ai okok mel­lett el­ső­sor­ban stra­té­gi­ai meg­fon­to­lá­sok es­tek lat­ba, ami­kor a zsi­dó ál­lam an­nak ide­jén meg­száll­ta az egy­ko­ri brit Pa­lesz­ti­na kb. ötö­dét ki­te­vő Ciszjordániát és a Gá­zai-öve­ze­tet. Iz­ra­el Ciszjordánia nél­kül nem ren­del­ke­zik stra­té­gi­ai mély­ség­gel, Tel- Aviv kö­ze­lé­ben az ere­de­ti országterület egy mind­ös­­sze 14 ki­lo­mé­ter szé­les ten­ger­par­ti sáv­ra kes­ke­nye­dik. Ös­­sze­han­golt szír–egyip­to­mi tá­ma­dás ese­tén (1973-ban már volt er­re pél­da) a lét­fon­tos­sá­gú észak-dé­li ös­­sze­kö­tő út­há­ló­zat – s egy­ben ma­ga az or­szág – könnyen ket­té­sza­kít­ha­tó egy in­nen ki­in­du­ló lö­kés­sel. Rá­adá­sul a holt-ten­ge­ri de­pres­­szió okoz­ta szint­kü­lönb­ség mi­att egy ke­le­ti irá­nyú tá­ma­dást blok­kol­ni ké­pes, a Föld­kö­zi-ten­ger part­ját pe­dig stra­té­gi­ai ér­te­lem­ben ura­ló ciszjordániai ma­gas­la­tok egy­ben az ég­haj­la­ti vi­szo­nyok mi­att el­sőd­le­ges biz­ton­sá­gi té­nye­ző­nek te­kint­he­tő ivó­víz­bá­zi­sok leg­fon­to­sabb le­lő­he­lyei. A ten­ger­part dé­li sza­ka­sza és a zsi­dó et­ni­kai tömb kö­zé éke­lő­dő gá­zai pa­lesz­tin enk­lá­vét ha­son­ló­an stra­té­gi­ai in­do­kok­ra hi­vat­koz­va fog­lal­ta el Iz­ra­el.

De­mog­rá­fia
Csak­hogy har­minc­hét év­vel ez­előtt, Ciszjordánia meg­szál­lá­sa még ke­ve­sebb mint 700.000 pa­lesz­tin la­kos el­len­őr­zé­sét je­len­tet­te; ma szá­mu­kat 2.2 mil­lió fö­lé be­csü­lik. Ha­son­ló mér­té­kű nö­ve­ke­dést kö­ve­tő­en a Gá­zai-öve­zet arab la­kos­sá­ga ma 1.3 mil­lió kö­rül mo­zog. Ha eh­hez hoz­zá­ad­juk Iz­ra­el arab nem­ze­ti­sé­gű ál­lam­pol­gá­ra­it – min­den ötö­dik ilyen –, az eset­ben a zsi­dó ál­lam és a meg­szállt te­rü­le­tek pa­lesz­tin la­kos­sá­ga ös­­sze­sen 4.2 mil­lió főt tesz ki. Ez­zel áll szem­ben a zsi­dó la­kos­ság a ma­ga 4.8-5 mil­li­ós kö­zös­sé­gé­vel (amely­re néz­vést rá­adá­sul a ten­den­ci­ák a leg­ke­vés­bé sem ked­ve­ző­ek) a vi­lág egyik leg­na­gyobb nép­sza­po­ru­la­tát fel­mu­ta­tó pa­lesz­tin la­kos­ság csak­nem évi 4 szá­za­lék­kal gya­ra­po­dik, szem­ben Iz­ra­el ke­ve­sebb mint más­fél szá­za­lé­ká­val. Amíg egy pa­lesz­tin nő­re több mint öt élveszületés esik, ad­dig a zsi­dó nők alig van­nak a rep­ro­duk­ci­ó­hoz szük­sé­ges szint (2.5) fe­lett. Becs­lé­sek sze­rint a meg­szállt te­rü­le­tek pa­lesz­tin la­kos­sá­ga 2025-ig a ma­i­hoz ké­pest több, mint meg­dup­lá­zó­dik, csak­nem el­ér­ve a 6.5 mil­li­ót. S hogy a pa­lesz­tin de­mog­rá­fi­ai hul­lám még mes­­sze nem ér­te el csúcs­pont­ját, ar­ról árul­ko­dik a meg­döb­ben­tő adat: né­pes­sé­gük­nek csak­nem fe­le 14 éven alu­li. Nem sza­bad azt sem el­fe­lej­te­ni, hogy az orosz zsi­dók 90-es évek ele­ji ki­ván­dor­lá­sá­val az utol­só na­gyobb alijázási hul­lám is le­zaj­lott, s ez­ál­tal Iz­ra­el csak­nem egy év­szá­za­dos mig­rá­ci­ós fö­lé­nye im­már a múl­té. Sőt, egyes ada­tok sze­rint a má­so­dik intifáda el­múlt há­rom és fél évé­ben a rom­ló biz­ton­sá­gi és gaz­da­sá­gi hely­zet kö­vet­kez­té­ben 200 ezer zsi­dó hagy­ta el Iz­ra­elt, s te­le­pült (vis­­sza) Eu­ró­pá­ba vagy Ame­ri­ká­ba.

Izraeli lé­pés­kény­szer
A Jor­dán­tól nyu­gat­ra fek­vő te­rü­le­tek egé­szét fel­öle­lő Nagy-Iz­ra­el­nek – nem be­szél­ve az ezen is túl­mu­ta­tó szél­ső­sé­ges el­kép­ze­lé­sek­ről – te­hát be­fel­leg­zett. A po­li­ti­kai elit las­san esz­mél a va­ló­ság­ra: ha nem te­remt zá­ros ha­tár­időn be­lül ön­fenn­tar­tó, te­hát a pa­lesz­ti­nok szá­má­ra is el­fo­gad­ha­tó bé­két, hos­­szú tá­von akár Iz­ra­el Ál­lam pusz­ta lé­te is ve­szély­ben fo­rog­hat. Min­den erő­fe­szí­té­se el­le­né­re sem tud­ja meg­tar­ta­ni egy­szer­re a te­rü­le­te­ket, zsi­dó jel­le­gét és de­mok­ra­ti­kus be­ren­dez­ke­dé­sét (már ha el­fo­gad­juk ezt az ön­de­fi­ní­ci­ót): e stra­té­gi­ai há­rom­szög­nek Iz­ra­el csak két csú­csát ural­hat­ja. Je­lek sze­rint a ha­gyo­má­nyo­san hé­ja iz­ra­e­li jobb­ol­dal is rá­jött né­mi fej­szá­mo­lás után, hogy a ki­vo­nu­lás a ki­seb­bik rossz. Saron el­ha­tá­ro­zá­sa, mi­sze­rint Iz­ra­el a zsi­dó te­le­pe­se­ket is be­le­ért­ve vég­leg ki­ürí­ti a Gá­zai-öve­ze­tet, eb­be az irány­ba mu­tat, bár te­gyük hoz­zá, Gá­za ka­to­nai szem­pont­ból már most is tart­ha­tat­lan. A több mint egy­mil­lió arab kö­zé ékelt, 25 ki­sebb-na­gyobb fürt­ben szét­szórt mind­ös­­sze 7000 zsi­dó te­le­pes vé­del­me anya­gi és em­be­ri erő­for­rás­ok szem­pont­já­ból is csak­nem le­he­tet­len vál­lal­ko­zás, je­len­lét­ük pe­dig csak fö­lös­le­ge­sen her­ge­li a pa­lesz­ti­no­kat (jel­lem­ző, hogy e ma­rok­nyi zsi­dó te­le­pes szá­má­ra az alig több, mint fél Bu­da­pest mé­re­tű föld­sáv te­rü­le­té­nek egy­ötö­dét sa­já­tí­tot­ták ki). En­nek el­le­né­re még e ka­to­nai-po­li­ti­kai evi­den­cia ki­mon­dá­sa is óri­á­si el­len­ál­lás­ba üt­kö­zött Saron sa­ját párt­já­ban, nem be­szél­ve a szél­ső­sé­ge­sen ci­o­nis­ta és val­lá­si tör­pe­pár­tok­ból ál­ló ko­a­lí­ci­ós part­ne­rek­ről.

Ciszjordániánia jövő;je
Gá­zá­nál jó­val ne­he­zebb dió Ciszjordánia jö­vő­je. A fent be­mu­ta­tott stra­té­gi­ai meg­fon­to­lá­sok alap­ján az el­múlt év­ti­ze­dek­ben mint­egy 200 ezer zsi­dó te­le­pest irá­nyí­tot­tak ide, s a de­mog­rá­fi­ai fej­le­mé­nyek fé­nyé­ben az sem vé­let­len, hogy az épít­ke­zé­sek épp az utób­bi tíz év­ben gyor­sul­tak fel: 1991 óta meg­dup­lá­zó­dott a meg­szállt te­rü­le­ten élő zsi­dók szá­ma, az egy­re in­kább „em­ber­hát­rány­ba” ke­rü­lő iz­ra­e­li fél te­hát „kon­cent­rál­tan” pró­bál­ja fel­ven­ni a ver­senyt az arab nép­sza­po­ru­lat­tal (az ígé­re­tek és kö­te­le­zett­ség­vál­la­lá­sok el­le­né­re az el­múlt évek mind­egyik iz­ra­e­li kor­má­nya foly­tat­ta az épít­ke­zé­se­ket). A szét­vá­lasz­tás ezért itt sok­kal bo­nyo­lul­tabb lesz, s pil­la­nat­nyi­lag még nem lát­ni, hogy Ciszjordánia mek­ko­ra há­nya­dát szán­dék­szik Iz­ra­el meg­tar­ta­ni,– a becs­lé­sek 15-50 szá­za­lék kö­zött mo­zog­nak. Saron pél­dá­ul a Jor­dán völ­gyé­re is nyil­vá­no­san igényt tá­masz­tott, és ar­ra sincs ga­ran­cia, hogy a ciszjordániai pa­lesz­tin „ál­lam” egy­ál­ta­lán össze­füg­gő te­rü­le­tet al­kot­na. (Az épü­lő fal nyom­vo­na­la fi­no­man szól­va nem sok jót jó­sol e szem­pont­ból.) Mind­ez azt je­len­te­né, hogy a pa­lesz­ti­no­kat min­den irány­ból Iz­ra­el ál­tal be­ke­rít­ve, gya­kor­la­ti­lag dél-af­ri­kai tí­pu­sú élet­kép­te­len bantusztánokba zsú­fol­nák, amely hely­zet csak a ter­ro­riz­must ten­né ön­fenn­tar­tó­vá, a bé­két sem­mi­képp.

Ke­tyeg a bom­ba
És ak­kor még nem be­szél­tünk olyan kulcs­kér­dé­sek­ről, mint Je­ru­zsá­lem jö­vő­je, vagy a pa­lesz­ti­nok ne­ve­ze­tes „vissza­té­ré­si jo­ga”. (Utób­bi azon 700 ezer el­űzött pa­lesz­tin ma mint­egy 4 mil­lió le­szár­ma­zott­já­ra vo­nat­ko­zik, aki­ket 1948–49-ben űz­tek el a mai Iz­ra­el Ál­lam te­rü­le­té­ről és akik ma a kör­nye­ző ál­la­mok­ban, el­ső­sor­ban Li­ba­non­ban és Jor­dá­ni­á­ban él­nek.) Ke­let-Je­ru­zsá­lem­be és köz­vet­len kör­nyé­ké­re mint­egy 170 ezer zsi­dót te­le­pí­tet­tek 1967 óta, az ő ki­ürí­té­sük je­len­leg szin­te le­he­tet­len­nek tű­nik, az pe­dig egye­ne­sen ki­zárt, hogy Iz­ra­el vissza­fo­gad­ná az öt­ven­öt év­vel ez­előt­ti et­ni­kai tisz­to­ga­tá­sok ál­do­za­ta­it és le­szár­ma­zot­ta­i­kat, hi­szen ez­zel sa­ját azon­na­li ha­lá­los íté­le­tét ír­ná alá. Ezért ne­he­zen el­kép­zel­he­tő, hogy a vég­ső ren­de­zés­nél e két té­ren a pa­lesz­ti­nok szim­bo­li­kus ered­mény­nél töb­bet ér­je­nek el. Az­ál­tal vi­szont, hogy Iz­ra­el el­vi jo­got és rá­adá­sul bi­an­kó csek­ket ka­pott Ciszjordánia meg­nyir­bá­lá­sá­ra, a pa­lesz­tin fél el­vesz­tet­te a bé­ke­tár­gya­lás­okon leg­fon­to­sabb ütő­kár­tyá­ját, hi­szen im­már nincs mi­re „cse­rél­nie” a rossz la­po­kat. Pe­dig ke­tyeg az idő­zí­tett bom­ba: nincs az a tech­no­ló­gi­ai-ka­to­nai fö­lény, amely a nem is olyan tá­vo­li jö­vő­ben el­len tud­na majd áll­ni a ro­ha­mo­san duz­za­dó, deprivált és pers­pek­tí­va nél­kü­li pa­lesz­tin tö­me­gek nyo­má­sá­nak.